A jelöltekről

Pillanatnyilag úgy néz ki, ha a párt bővül is további kisebb tömörülésekkel, az a népszerűségi mutatóin alig javíthat. Vannak a Szövetség potenciális bázisából szavazatokat elvonó magyar politikusok, maradtak különálló magyar formációk, és a szlovákiai magyar választók voksaiból természetesen szlovák politikai tömörülések is profitálnak. Továbbá hathat a Szövetség eredményére a nem szavazók aránya is.

Azt kívülről nem látni, hogy az egyes szinteken mennyien nem mentek át az elődpártokból a Szövetségbe, de mindenki tisztánlátása érdekében ajánlatos volna nyilvánosan is körüljárni. Ezzel a helyzetfelméréssel egyidejűleg a potenciális választók egy része bizonyára elvárja, hogy a Szövetség országos és regionális politikusai mielőbb közzétegyék: a három legközelebbi választás közül melyiken/melyeken mérettetnék meg magukat. Jövőre egyszerre lesz helyhatósági és megyei választás, alapesetben (azaz akkor, ha nem hozzák előbbre) 2024-ben parlamenti választás. Tisztességes volna mielőbb jelezni, kik és mely választáso(ko)n jelöltetnék magukat. A mihamarabbi tájékoztatás egyrészt a szándékot hitelesítő gesztus, másrészt valahol szükségszerű is, mert a mai gödörből az vezethet kifelé, ha az egyéni ambíciókat mindenki (választó, párt és jelölt) egyszerre és időben tudja mérlegelni.

Az „időben” is kulcsszó, mert a szlovákiai magyarok közéletileg közömbösebb része sokszor fáziskéséssel veszi tudomásul és/vagy emészti meg a fejleményeket. Nem reprezentatív a mintám, de találkoztam nem egy honi magyarral, aki tájékozottságban még a Szövetség megalakulásánál sem tart.

Ezzel összefüggésben jobb mielőbb tudni, hogy a Szövetség – a pártegyesüléskor lefektetett mechanizmuson és elveken túl – a gyakorlatban miként képzeli el a jelöltállítást. Ez azért nem pártbelügy, mert a Szövetség néhány hónap múlva a szlovákiai magyarok szavazatait fogja kérni, és a potenciális választók egy része valószínűleg idejében felmérné a kínálatot. Remélhetőleg már egyetlen komoly itteni magyar politikus sem épít arra az ezredfordulóig talán még működő, de azóta erősen halványuló reflexre, hogy a szlovákiai magyar kritikátlanul szavaz a „magyar párt” röviddel a választások előtt közzétett jelöltlistájára (ha egyáltalán a pártra voksol, ha egyáltalán voksol).

A Szövetség potenciális választótábora nem engedheti meg magának az utolsó pillanatos egyéni taktizálások luxusát. Meg a különféle választott köztisztségek esetleges etikátlan halmozását sem akkor, amikor önkormányzati, megyei és törvényhozási szinten is nehéz idők járnak és jönnek, és amikor egyetlenegy funkcióban sem lehet csak úgy hátradőlni.