A hongkongi esernyős forradalom tétje

MTI–HÁTTÉR

Kína a Tienanmen téri téri tüntetések óta nem szembesült a hongkongi megmozdulásokhoz hasonló horderejű kihívással – állapítja meg egyöntetűen a világsajtó. Hongkongot 1997-ben adták vissza a britek Kínának, azóta az „egy ország, két rendszer” elve érvényesül. Peking vállalta, Hongkong ötven éven át megőrizheti kapitalista gazdasági rendszerét és demokratikus politikai berendezkedését, de csak bizonyos korlátok között. A hongkongi választásokon ugyanis csak olyan jelöltek indulhatnak – beleértve a kormányzót –, akiket Peking irányításával egy központi bizottság kijelöl. Szabad jelöltállítás tehát nincs – az esernyős tüntetők célja éppen ennek elérése.

A brit The Times elemzése szerint a hongkongi pénzvilág rettegve figyeli a csillogó felhőkarcolók tövében hullámzó népi erőt, amely összezúzhatja a hongkongi stabilitást.

Lesújt vagy kivár?

A The Guardian szerint egy forgatókönyv kizárható: Peking soha nem fogadna el vele szemben ellenséges hongkongi kormányzó megválasztását. A kérdés, hogy a kínai kormány várakozó álláspontra helyezkedik-e, abban bízva, hogy az ellenállás lassan elenyészik. Ám minél tovább tartanak a hongkongi tüntetések, annál valószínűbb Peking erőszakos beavatkozása – írja a Der Standard osztrák lap. Ha tankokat vetne be, akkor egyértelművé tenné, hogy sem politikai reformokat, sem a kommunista vezetők bebetonozott hatalmának enyhítését nem tervezi. A lap megjegyzi: talán a pekingi rendszert méltatók is elgondolkodnak azon, hogy Európa számára valóban követendő példa-e a kínai modell.

A német Die Welt szerint a pekingi kormány a konfliktusokra még mindig az egyre keményebb elnyomással válaszol, amit a Tibetben vagy az ujgur autonóm régióban kibontakozott kisebbségi mozgalmak erőszakos leverése is mutat.

A francia Le Figaro szerint döntő lehet, hogy a tüntetők száma a következő két kínai munkaszüneti napon növekszik-e, a diákoknak sikerül az idősebbek szimpátiáját megnyerni. Ez példa nélküli teszt lehet a kínai vezetés számára. A Les Échos című gazdasági lap szerint Hongkong pénzügyi és gazdasági szerepe miatt a a kínai vezetésnek engednie kell.

Nyolcezer katona vár bevetésre

A Libération szerint a Tienanmen tér szelleme támadt fel Hongkongban. 1989 júniusában tíz nap kellett ahhoz, hogy a kínai vezetés olyan katonákat vezényeljen Belső-Mongóliából Pekingbe, akik vita nélkül végrehajtották a megtorlásra kiadott parancsokat. Hongkongban 8 ezer katona él bezárva a laktanyákban, amelyeket nem hagyhatnak el. Semmit nem láttak a városból, nincs internet-hozzáférésük, mobiltelefonjuk, csak a kínai állami tévét nézhetik, a napjaikat gyakorlatozással és a kommunista párt direktíváinak tanulmányozásával töltik. „Egy biztos: Peking felkészült a tragikus végkifejletre is” – vélte a lap.

A Kommerszant című orosz napilap szerint ha Kína engedne, akkor Sanghaj és további kínai régiók követnék a hongkongi példát. Ha a tiltakozás nem lankad, akkor erőszakot fog alkalmazni, úgymond az alkotmányos rend helyreállítása érdekében. A Rosszija 24 állami hírtelevízió kommentárja szerint az Egyesült Államok szítja a tiltakozást, a tévé párhuzamot von Ukrajnával. „Viktor Janukovics volt ukrán elnök problémái azzal kezdődtek, hogy megtisztítsa-e a kijevi főteret az egyetemistáktól, és erre a kérdésre Peking nagyon hamar sajátos választ fog adni” – jósolja a Krem szócsöve.

Világrekord cenzúrázásban

Kérdés, hogy a hongkongi történéseknek lesz-e bármilyen hatásuk a szárazföldi Kínára, vagyis, hogy lehet-e számítani szimpátiatüntetésekre. Az internet világának szárazföldi kínai cenzorai nagyüzemben dolgoznak, s állítólag már rekordot döntöttek a törlések számát tekintve a hongkongi vonatkozású tartalmak eltávolításával. A kínai átlagpolgár nem sejt semmit arról, ami Hongkongban történik, még akkor sem, ha véletlenül a CNN amerikai hírtelevíziót nézi. A hongkongi beszámolók idejére ugyanis elfeketedik a képernyő.