A harmadik recesszió felé

Első látásra egymásnak ellentmondó hírek láttak napvilágot a világgazdaságban egyre fontosabb szerepet betöltő Kínával kapcsolatban. A kínai nemzeti össztermék (GDP) idén meghaladja az amerikait és ezzel Kína lesz a világ legnagyobb gazdasága. Ezt számos nemzetközi szervezet (Valutaalap, Világbank) konstatálta, előre jelezte. Lant Pritchett és Larry Summers amerikai közgazdászok frissen publikált tanulmánya szerint viszont a kínai gazdasági növekedés jelentős lassulása várható az elkövetkező években, és akár évtizedekig is eltarthat, míg a kínai GPD túlszárnyalja az amerikait. Hogy akkor most melyik hír igaz? Mindkettő. Csak az elsőben a vásárlóerő-paritás alapján, a jóval alacsonyabb kínai árakat (és emiatt alacsonyabb megélhetési költségeket) is figyelembe véve számolták a GDP-t. A másodikban meg aktuális piaci (jüan–dollár) árfolyamon. A kínai gazdasági növekedés üteme közben tényleg csökken, az idei év harmadik negyedévében a válság kezdete óta a legalacsonyabb szintre, 7,3 százalékra apadt, miközben az eladósodottság (az állam, a lakosság és a vállalati szektor összes tartozása) rekordokat döntöget és már a GDP 250 százaléka felett járhat.

Hogy ennek mi köze hozzánk? Például az, hogy tavaly Kína 67 milliárd euróval a német export ötödik legnagyobb felvevőpiaca volt. Az oda irányuló kivitel lassulása így tovább fékezheti a német növekedést. Ami eddig is fékeződött, a német üzleti bizalmi indexek is lejtmenetben vannak. A német IFO index például októberben sorozatban már a hatodik csökkenést produkálta, 103,2 pontra esve, és egyre közelebb kerül ahhoz a százpontos határhoz, amely az elmúlt években biztos előrejelzője volt a recessziónak.

Mondani sem kell, ez bennünket is érinteni fog, mivel Németországba irányul a szlovák export ötöde. További egyharmada pedig azokba a szomszédos államokba, amelyek legfontosabb külpiaca szintén Németország.

Közben az elmúlt évtizedekben példa nélküli folyamat szemtanúi lehettünk a világgazdaságban. Dacára a közel-keleti és az ukrajnai konfliktusoknak meg a Nyugat és Oroszország között egyre kiterjedtebb gazdasági szankcióháborúnak, a nyersolaj világpiaci ára folyamatosan esik, rég nem látott szintekre. Az ok a túlkínálat, ami egyaránt következménye az amerikai palaolaj- és palagáz-forradalomnak és a (valós és várt) gazdasági lassulás okozta keresletcsökkenésnek. A 85 dollár körüli hordónkénti olajár minden kőolajexportőrnek komoly érvágást jelent, de leginkább azokat sújtja, akiknél már 100, 120, sőt 140 dolláros ár alatt borul a költségvetés egyensúlya, és a pénzügyi tartalékok felélésére vagy eladósodásra kényszerülnek (a tipikus példák: Irán, Venezuela, Oroszország).

A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója