A háború: béke. A béke: háború

Az nagyon is tiszta a háborúban résztvevők számára, hogy épp zajlik- e a vérontás vagy sem. Ahogy az is, hogy a háború és a béke színterei nem függetlenek egymástól a világban. Hogy miért nem?

A pápalátogatás kapcsán Budapesten újra felmerült a „békepártiság” elemzése. A pápa és a vatikáni diplomácia vezetői hasonló irányban nyilatkoztak korábban, miszerint (természetesen) a békét akarják. Ép elmével senki se akar háborút se indítani, se csak a háború kedvéért háborúzni. Ahogy a Szentszék fogalmaz, az önvédelem az lényegében egy igazságos háború. Amíg azért kapnak fegyvert az ukránok, hogy magukat védjék, az erkölcsileg igazolható. A fegyverlobbi, a haditapasztalat megszerzése és más motivációk már nem lennének azok.

A tűzszünet, illetve a béke nem egy pillanatnyi állapotot ír le szerencsés esetben, hanem egy tartós állapotot. Máshogy szólva, az a béke és az a tűzszünet vonul be rossz megállapodásként a történelembe, amely csak levegővételhez juttatja a támadót, és időt ad a további erőszakra való felkészüléshez.

Az ukrán esetben is tehát mindenki a béke pártján áll, abban az értelemben, hogy ha az oroszok visszamennének a saját határaik mögé, alighanem Kijev is letenné rögtön a fegyvert. De a reálpolitika itt más kérdést tesz fel, és ez az, amire a válaszok már jóval szélesebb skálán oszlanak meg. Itt ugyanis az a dilemma, hogy teljes orosz vereség nélkül van-e béke, lehet-e tűzszünet, ha abban területi kompromisszum van? Ha az reményt adna a Kreml számára, hogy később folytathatja a harcot?

Elviekben, ha csak egy négyzetcentit is elvehet egy ország egy másiktól erőszakkal, és ezt a nemzetközi rendszer legitimálja, azzal lényegében az egész ENSZ-alapokmány kidobható, hiszen ott a szuverenitás és a más államok területének tisztelete az alapelv. Bátorítás lenne ez olyan országok felé, akik azt látnák benne, hogy a háború is legitim eszközzé vált újra a nemzetközi politikában. Filozófiai szinten épp az volt az ENSZ-okmány újítása, hogy a háborút teljesen kizárta az emberek közti konfliktus eszköztárából.

Korábban a nemzetközi jog is vitázott az igazságos (támadó) háborúról, de a második világháború pusztítását látva azt mondta a világ egy része, hogy semmilyen háborút nem szeretne. Kis túlzással: most ez az attitűd forog kockán, ezért nem mondja ki senki sem a mainstream nyugati politikai vonalon azt, hogy csonkítsuk meg Ukrajnát a béke kedvéért.

Az elkapkodott békepártiság tehát több háborút alapozhat meg. A tartós békepártiság viszont máshol is visszafoghatja az agresszort. Az ukrán fronton való kiállás a világ minden sarkából látszik. A kockázat óriási, és nyilván vannak azok a realitások is, amelyekhez minden hadviselő félnek alkalmazkodnia kell, szövetségeseivel együtt ezen szorgoskodik Kijev és az euroatlanti világ, ahogy Moszkva is közelebb húzódott Kínához, Iránhoz, afrikai hadurakhoz. Az ukrán front tehát cseppben a tenger, sajnos, amelyre a világ sok szereplője tekint példaként, hogy mit tehet majd meg a jövőben.