A gyerekotthonból a mezőgazdaságba?

Ezeket a számokat többféleképpen is lehet vizsgálni. Pozitívan és negatívan egyaránt. Pozitívum, hogy országként fejlődtünk, és a számok többek között részben a hatékonyabb folyamatokat vagy a munka mechanizálását tükrözik, amelyben az embereket gépek váltották fel. Ez kiváló hír. A különböző gazdaságokban és farmokon szerzett tapasztalatok alapján meg tudom erősíteni, hogy például egy 37 ezer szabadon tartott tyúkkal és napi 33 ezer tojást meghaladó termeléssel rendelkező tyúkfarmot öt ember és egy teljesen digitalizált gépsor ki tud szolgálni. Harminc évvel ezelőtt ilyesmi elképzelhetetlen lett volna. 

A negatívumokról sokat lehetne írni. De ha azt akarjuk, hogy mezőgazdaságunk fennmaradjon, akkor a témáról nem elég csupán írni. Az agrárágazat hozzájárulása a nemzetgazdasághoz tagadhatatlan. Ezért keresnünk kell a módját annak, hogy részben megfordítsuk ezt a tendenciát. Az adatok ugyanis azt is mutatják, hogy az agrárágazatban dolgozók átlagéletkora három évtized alatt 10 évvel emelkedett, és mostanra elérte az 50 éves kort. A nyugdíj előtt álló korosztály tehát a mezőgazdaságban dolgozók felét teszi ki. A legrosszabb helyzetben a 18 és 24 év közötti fiatalok csoportja van, akik az összes foglalkoztatottnak mindössze öt százalékát adják. 

És ez az a korosztály, amellyel a legtöbbet kell foglalkoznunk. El kell érni, hogy legyen kapcsolatuk a mezőgazdasággal. Ez ugyanis nemcsak fokozatosan több innovációt hozhat az ágazatba, illetve növelheti a versenyképességet, hanem lassíthatja a vidékről való elvándorlást is. 

Az egyik út, amelyen elindulhatunk, például az, hogy esélyt adunk az árvaházakban, a gyengébb szociális körülmények között vagy marginalizált csoportokban élő gyermekeknek, és „örökbe fogadjuk” őket mint leendő alkalmazottainkat. Így esélyt adhatunk nekik egy jobb életre, egyfajta perspektívát mutathatunk nekik, és megtaníthatjuk őket arra, hogyan gondoskodjanak magukról. Ez ugyanis az egyik fő probléma, amellyel a gyermekek szembesülnek, amikor elhagyják az árvaházakat. Évente körülbelül 300-an kerülnek ki onnan, és a gyermekotthonon kívüli életet rendkívül nehéznek találják. 

A duális képzés, különösen az iparban, azt mutatja, hogy ez az út a mezőgazdaságban is járható lehet. Ha a gazdaságoknak és az ott dolgozó gazdáknak lehetőségük lenne arra, hogy már fiatal koruktól kezdve foglalkozzanak a fiatalokkal, anyagi támogatást nyújthassanak a tanulmányaikhoz, munkatapasztalatot, ösztöndíjat biztosítsanak számukra, fokozatosan „neveljék” őket a munkaerőpiacra, és nemcsak állandó munkát, hanem lakhatást is biztosítsanak nekik, akkor – amikor elérik a felnőttkort – ez mindenki számára előnyös helyzetet teremthetne, igazi főnyeremény lenne. 

A szerző a Plus 7 dní lap munkatársa