A fordizmus szlovákiai realitása

<p>Ilyentájt az egyik hagyományos téma a béremelés, a költségvetés összeállításával egy időben folynak a tárgyalások a szakszervezetekkel. Most elég jelentős érv van a kezükben: a termelékenység hétmérföldes léptekkel nő, mikor akarják emelni a fizetéseket, ha nem most?</p>

Válság ide vagy oda, minimum nem etikus a munkaadóknak ekkora többlethasznot megtartaniuk. Ebben a szituációban Henry Ford híres bérpolitikáját szokás felemlegetni, aki 1914 januárjában 2,34 dollárról 5 dollárra emelte gyári dolgozóinak napi bérét, és így egyben a keresletet is megteremtette saját termékére, a Ford T modellre. A jóléti állam is tulajdonképpen erre a „társadalmi szerződésre” épül: a jól megfizetett alkalmazott egyben költeni kívánó fogyasztó is. A kereslet-kínálat spirál egymást erősítve bővíti a termelést és a keresletet, ami nem csak az életszínvonalat emeli, hanem a fogyasztási adókon keresztül az állami bevételeket is növeli. Itt lenne az ideje, hogy végre nálunk is ez a munkadói-munkavállalói kapcsolat érvényesüljön.

Csakhogy, mint annyi más közgazdasági axióma, ez az elv is egy bizonyos korszakban, államban működik, máskor, máshol viszont nem. Az már közhely, hogy Szlovákia gazdasága kicsi, az ipar csak a külső keresletre épül, más szóval exportorientált. Ha a húzóágazatot nézzük, ami éppen a személygépkocsi-gyártás, kimondottan a világpiacra termel. A legyártott autók száma évente egymillió körül van, s idehaza ebből megközelítőleg hetvenezret adnak el. Ha a három nagy gépkocsigyár akkorára emelné a fizetéseket, hogy annak köszönhetően megduplázódna a belföldi autóeladás, az még mindig csak 7 százalékos növekedést jelentene. És azt se feledjük, hogy az autóvásárlási kedv ekkora mértékű növeléséhez egyáltalán nem lenne elegendő a bérek megduplázása.

A múlt század eleji fordi séma tehát nem működne. Komoly béremelésről nem lehet szó, mert akkor a vállalatok fognák magukat, és tovább állnának olyan országba, ahol alacsonyabb az átlagbér. A legfejlettebb államokban ez a folyamat már lezajlott, ennek vagyunk most mi a nyertesei, legalábbis egyelőre. Ma minden közgazdász egyetért abban, hogy a nagy belső piac stabilitási tényező, lásd térségünkben Lengyelországot. Persze mintegy száz évvel ezelőtt mi is egy 50 milliós piac része voltunk, s ha másképp alakul a történelem, mára 70–80 milliósra duzzadthatott volna, de ez egy másik történet. Az viszont tény, hogy gyári fizetésekkel nem lehet felzárkózni a nyugati bérekhez.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?