A félelmetes négyek

Az első uniós szerződés aláírásának hatvanadik évfordulóján, március 25-én Rómában szeretnének egy picivel világosabb jövőképpel szolgálni a vezetőink. Az az érdekes, hogy az eseményeket megkezdő sorozat jegyében most hétfőn nem a huszonnyolcak (vagy inkább már huszonhetek) találkoztak. Négyen jöttek össze: Merkel, Hollande, a spanyol Rajoy, illetve az olasz Gentiloni. A négy legnagyobb tagállam vezetője találkozott Versailles-ban, Párizs mellett. A négy nagy egységesen kiállt amellett, hogy a többsebességes Európa elinduljon, hogy akik szeretnének bizonyos területen több közösséget, mélyebb integrációt, azt egy-egy vétó ne akadályozhassa meg. Ez eddig rendben is lenne, ezt többszintű Európának hívjuk magyarul, és egyébként már régóta létezik, csak most politikai színezetet kap ez a technikai megoldás.  De hogy miért épp Versailles-ba szervezi az a francia államfő a találkozót, aki nem is mert újraindulni a posztjáért? Nem túl jó emlékű hely ez, nemcsak Budapestről nézve, de német szemmel sem. Ott lett volna Fontainebleau, ahol a korábbi európai közösségek első csúcstalálkozóit rendezték, és adta volna magát az államfői Élysée-palota is.  A politikai erő felmutatása szempontjából gyenge kísérlet volt ez: Merkel sorsa ősszel dől el, a római kormányról soha nem tudni, meddig marad a helyén, a spanyoloknál is sok a bizonytalanság. A négy nagy komoly hepehupák előtt áll.  Ha már szimbólumok, az is fontos üzenet, hogy kik nem voltak ott a találkozón. Egyfelől nem hívták meg az európai intézmények vezetőit, sem a parlament elnökét, vagy Junckert, még Tuskot sem. Ez világos kép arról, hogy most az államok kezében van az intézmények sorsa.  A visegrádiak egy kicsit mindig szeretnek berzenkedni az ilyen találkozók miatt, hiszen nélkülük dőlhetnek el dolgok. Pont ez az üzenete a nagyok megállapodásának: lesz több sebességű Európa, lesz több terület, ahol nem muszáj együttműködni, csak hát aki kimarad, az kockáztatja a lemaradást is. Vajon kiüresednek-e a korábbi területek? Ha a németek az uniós pénzeket is átirányítják az új együttműködések felé, az mindenkit átgondolásra kényszerít.  A négyek találkozója egyben jó hír is. Ha nincs összefogás a csúcson, olyankor siránkozunk, hogy nincs vezetője az uniónak. Hogy nem működik a Párizs–Berlin tengely. Ha van, akkor meg az a baj, hogy van és elnyomják a többieket. Most jobb, ha van politikai akarat, mert másképp nem jön ki a kátyúból ez a szerkezet. És ha van irányítás, nekünk is kell tolni a szekeret, mégpedig ugyanabba az irányba…