A depresszió szelepei

Halak hallgattak a hűs holtágban, amikor Bandika és Ervin összetalálkozott a tarlón. Bandika mezítláb érkezett, Ervin pedig egyszerű kínai papucsban (mert állítólag egészséges). Miután megbeszélték, mi minden történik mostanság a nagyvilágban (semmi), rátértek a magánéleti kérdésekre.

Mivel foglalkozik mostanában? – tudakozódott Bandika. Ervin elárulta, hogy mostanában a robbanómotorok fejlődéstörténetét tanulmányozza.

Tudta például, hogy a Volga G 24 gépkocsi porlasztójában a tüzelőanyagszint beállításához a levegőszűrőt és az úszóházfedelet le kell szerelni? Bandika magabiztosan bólintott, hogy tudja ám, hiszen évtizedekig autószerelőként állt alkalmazásban. Akkor tanultam meg azt is – tette hozzá –, hogy ha a porlasztó a Volgában a szívatóberendezés elzárása után is dús keveréket ad, ellenőrizni kell a pillangószelepnél levő úgynevezett depressziós szelepeket. De az olyan régen volt, mint a zacskós tej. Ervin nagyot nézett, mert eddig úgy tudta, Bandika a szocializmus idején szociológusként állt alkalmazásban. Papíron igen – ismerte el Bandika –, csak hát a szocializmusban nem volt igazán szükség szociológusokra, úgyhogy minden nap lent ültünk a Frantánál a garázsban. Ha meg sok volt a munka, besegítettem én is, aztán egyszer csak már arra eszméltem, hogy nem is szociológus vagyok, hanem autószerelő. Szép idők voltak, de sajnos vége – masszírozott szét egy könnycseppet a szeme sarkában, majd hozzátette, hogy idén nem nézi az olimpiát. Ervin ezen felháborodott kicsikét, és közölte, hogy aki mezítláb mászkál a tarlón, vagyis teljesítményével ki akar tűnni a társadalom bugyraiból, annak illendő volna, hogy az ötkarikás játékokat is figyelemmel kövesse. Főleg most, hogy a versenyek nézők nélkül zajlanak, emiatt pedig Japán sokmilliárdos bevételtől esik el. Bandika kikérte magának a kritikát, és azzal folytatta, hogy mondok én magának három dolgot. Egy: a japánokat sem érdekelték soha az én bevételeim, hát úgy igazságos, hogy ez fordítva is igaz. Kettő: idén nincs is olimpia, ez ugyanis a tavalyi, csak egy évvel elhalasztották. Megnéztem már idén a tavalyi foci-Eb-t, hát a tavalyi olimpiát inkább köszönöm szépen. Három: eddig sem érdekelt az ötkarikás közvetítéseknél, hányan ülnek épp a lelátón Rióban, vagy Pekingben, vagy Sydney-ben vagy Atlantában, úgyhogy ha bekapcsolom mégis, az nem azért lesz, mert üresek a lelátók Tokióban. Ervin a távoli hegyek kékjébe küldte tekintetét, majd így szólt. Pedig talán jót tenne, ha ön is ellenőrizné a saját depressziós szelepeit. Ígérje meg nekem, hogy megteszi – fordult Bandikához, aki azonnal meg is ígérte, megpróbálja. A tollaslabdát követni fogom, pedig alig közvetítik – jelentette ki, majd ugyanazzal a lendülettel elhagyták a tarlót.

A szerző a Vasárnap munkatársa