A bizonyítványosztás alkalmából

A tanév utolsó napján az iskolákban a folyosókon nagy a sürgés-forgás, ragyogó szemek, sejtelmes mosolyok, virágok, boldog osztályfőnökök minden fokozaton, az osztályban sejtelmes csend, ha bejön az osztályfőnök. Minden gyerkőc kap néhány biztató szót is a bizonyítvány mellé, melynek osztályzatai tükrözik az egész évi munka színvonalát. Ezután a tanulók hazamennek a szülőkhöz, ahol több helyen folytatódik az öröm, de valahol kicsordulnak a könnyek is. Ez természetes, hiszen a gyerekek tehetsége és képességei nagyon különbözőek. Ezt tudatosítaniuk kell a szülőknek is, és a gyerekek mögé kell állniuk akkor is, ha az eredmény gyengébbre sikerült, mint várták. Kivétel az olyan eset, amikor a gyerek inkább az iskola mellé járt, mint az alma materba.

A tanulók hiányzása az iskolákban rendkívül elhatalmasodott, ami miatt a kormány azt mérlegeli, hogy bizonyos hiányzási óraszámon felül nem kapják meg a szülők a családi pótlékot az iskolakerülő gyerek után.

Persze a rossz bizonyítványt nem lehet szó nélkül hagyni, ám a büntetést és a dorgálást sem szabad túlzásba vinni, mert visszafelé is elsülhet, sőt esetenként komoly következményekkel járhat. A családon belül a dolgot jóakarattal mindenképpen meg kell beszélni, s megegyezéssel lehet tervezni, hogyan teljen a két hónapos szünidő, hogy mivel mennyi időt töltsön a gyerek, s főleg, hogy mennyit tanuljon, hogy pótolja a tudásbeli hiányosságait. De akkor sem szabad csak tanulni, szükség van kirándulásokra, fürdőzésekre is, meg lehet látogatni a távoli rokonokat, és egy kis sportolás sem árt.

Sporteseményekből az idén nincs hiány. Gondoljunk csak a foci-világbajnokságra a tengeren túl, erről szól a szünidő egyik hónapja, a július. Vagy zajlanak nagy nyílt teniszbajnokságok gyakorlatilag egész nyáron, például Angliában, Amerikában augusztusban.

Összetartó, stabil, szeretetben működő családokban hatékonyan meg lehet szervezni a nyári szünidőt, de be kell vallanunk, hogy szaporodnak a széteső családok, sajnos a válások és a megélhetési gondok is. Ilyen esetekben nincs remény a gyerekek jobb teljesítményére az iskolában. A magaviseletükről nem is beszélve.

Gondok vannak az iskolákban, a nemzetgazdaságban, a politikában, a jogrendszerünkben és a parlamentben is. Amikor jön a nyári szünidő, a parlamenti képviselők is – az iskolásokhoz hasonlóan – rendszerszerűen leállnak, és nem mennek be a munkahelyükre két teljes hónapig. Pedig lenne mit csinálniuk, hiszen az elmúlt három évben egyetlen ülést sem fejeztek be úgy, hogy a tervezett programpontokat teljesítették volna. Görgetik maguk előtt, mint a gyerekek a hógolyót hóembernek, és most szeptemberre is száz fölé duzzadt a meg nem tárgyalt, elhalasztott programpontok száma. Semmi nincs befejezve.

A havi fizetésük hétezer euró körül mozog. A gyerekeket az iskolában osztályozzuk. Bizonyítványt kapnak. Akinek van benne elégtelen osztályzat, az megbukik. Amikor nemrég az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy a kormánynak haladéktalanul bizalmat kell szavaztatnia magának, nem buktatták meg magukat, pedig sok „tantárgyból” a Fico-kabinet elégtelenül teljesített...