A digitális bizonyítvány kora

Félévnyi érdemjegy besűrítve. Számok. Mennyire pontatlanok! Az egyik kislány arról mesélt neki, hogy olyan szinten nulla a tudása biológiából, hogy azt sem tudja, milyen állatok a gerinctelenek, és mégis egyest kapott a biziben, mert leadott egy projektet, és lefelelt egy anyagból. Fel is háborította, hogy olyan témát kapott ki, amire tuti nem lesz sosem szüksége, az pedig a férgek mozgása. „Harántizom, vagy mi” – mondja. Ő pedig bólogat, hogy nehéz ez a sulis lét!

Fontos lenne látni, egy-egy érdemjegy mögött mekkora a gyerek és mekkora a mögötte ténykedő felnőttek érdeme. A tanár és a szülő, aki folyamatosan akar, küzd, azzal szemben ott a tanuló, aki túlél. Kínlódik, motiválatlan, érdektelen. Mert a szülő jobban akar, mint ő. Adott a bizonyítvány és a keret, hogyha elég jó tanuló vagy, akkor mik a kilátásaid. Csak néhány esetben tér el a tudás és a tehetség érvényesülése a prognózistól: egyetem jár a tiszta egyesnek, a többi szakmát tanuljon!

Egy ideje már csak érdekli, a gyereke igyekszik-e eléggé, képességeihez képest teljesít-e. A szülőknek is ezt magyarázza, hogy a jegyek, az átlag még nem jövőt mutatnak, csak kapuk, de egy teljes, szép karrier sokféleképpen bejárható, megteremthető, és semmi köze ahhoz, hányas lesz a tollbamondás negyedikben.

Ő maga utoljára másodikban volt tiszta egyes, akkor is a kedvenc tanító nénije érdeme volt, mert az megértette: őt feleltetni kell, nem írásban számon kérni, ugyanis mindig olyan fontos dolgok érdekelték, mint az ablakon kívüli világ. A szürke égbolt és a hangosan kopogó eső.

Amikor a gimiben harmadik év végén még kezébe nyomta az osztályfőnök a bizit, amiben két tantárgyból négyest kapott, lassan sétált haza. Az anyja csak később jött haza, volt esély még arra, hogy talán elfelejti megkérdezni a majdnem felnőtt lányát, milyen lett a bizi. Aztán úgy is lett, és ő a bizit elsüllyesztette a barna bútor legalsó fiókjába. Többé elő se kerüljön. Akkor még meg lehetett ezt tenni, nem volt a digitális világ azonnalisága.

Jó, hogy nem most gyerek, gondolja magában, amikor a gyerekei érdemjegyeit pásztázza. Mennyi minden tűnik el az ő klasszikus gyerekkori csínytevéseiből! Mennyi huncutság, féligazság elcsíphető, elég hozzá az edupage.