A bérek átlaga és (közép)értéke

Hogy is van ez? – teszi föl a kérdést a biztosítást és adót fizető polgár, aki az 1500, 2000 eurót – joggal – hazai sztenderdeket messze meghaladó, jó bérnek tartja, hát még a felső határt jelentő adatot, egy 6000 eurós orvosbért. Ilyen bérek mellett tüntetni, követeléseket megfogalmazni komoly merészség, mert ha valóban ennyit keresnek a nővérek, orvosok, akkor ne sírjanak, nagyon jól élnek.

Csakhogy nem ennyit keresnek. Esetleg néhányan – s itt most vegyük ki pl. azt az orvost, aki szívátültetést vagy agydaganat műtétet képes elvégezni, nagyon magasan képzett, a szakmán belül a csúcsot képviselő szakiról van szó, hát keressen négy- vagy hatezret. De ezt jellemzőnek beállítani minimum gazemberség. Miért?

Hogy egyszerű legyen az érvelés, olyan elméleti munkahelyet modellezünk, ahol 12 nővér havi ötszázért, egy speciális, felsőfokú képzettséggel rendelkező nővér havi ezerért, és egy főnővér havi kétezerért dolgozik, a vezető menedzser pedig 10 ezret keres (nem légből kapott a modell, vannak ilyen munkahelyek, csak nagyobb létszámmal). Mivel a szerződések-fizetések a személyi adatvédelem tárgyát képezik, a bér nyilvánosságra hozásakor általában az átlagot emlegetik. Elméleti munkahelyünk bérátlaga 1357 euró – no, ide érdemes menni, kiáltanának föl sokan. Igen ám, de a nővérek csak bruttó 500-at keresnek, s ez az átlagból nem derül ki. Sokkal közelebb kerülünk az igazsághoz, ha a mediánt, azaz a középső érték fogalmát használjuk. A középső érték – nagyon leegyszerűsítve – a kilógó adatokkal szembeni kis érzékenysége miatt jobban jellemzi az eloszlásokat, mint az átlag. Példaként: 10 személy közül egynek 1 000 000 a jövedelme, a többinek 1000, az átlagjövedelem 100 900, míg a medián 1000.

A fentebb modellezett munkahelyen az átlagbér 1357 euró, de a medián csak 500. Ha a csúcsmenedzser 10 ezres bérét nem számoljuk, akkor marad 13 alkalmazott – 11 ötszázért dolgozik, egy ezerért, egy kétezerért. Itt az átlag már reálisabb, 692 euró (míg a medián 500), s egy ilyen munkahelyre már nem csettintünk akkorát, mint az 1357-es átlagbér esetében. Nem szívesen fárasztom az olvasót, de egy ilyen egyszerű mintában, lám, mekkora az eltérés, ha az egyik vagy a másik statisztikai mutatót nézem. Akkor vajon milyen adatot nézzünk, ha 100, vagy netán 1000 alkalmazott bérezését akarjuk megismerni?

Nos, a minisztérium által közölt adatok lehet, hogy megfelelnek a valóságnak, mégsem a valóságot tükrözik. Szívesebben látnánk név és személyi adatok nélkül egy fizetéslistát egy fővárosi kórházban és egy járásiban. Akkor talán jobb képet kapnánk a valóságról. Ellenkező esetben úgy járunk, mint a pártállami hivatalos lap, amely hírként közölte: a laktanyában alsóneműcsere lesz. Ide pontot tett, pedig vessző következne, és a második tagmondat így hangzott: a parancsnok eldönti, mely katona mely katonával cseréli ki alsóneműjét. Ugye, mennyire más információ? A tárca, szerény véleményem szerint rosszindulatú módon csak az alsóneműcserét kommunikálta, a valóságot pontosító második részt nem. Tehát ezután sem kell a nővérként dolgozó szomszédasszonyra irigységgel nézni, mint ahogyan azt sem kell hinni, hogy a háziorvos kismilliomos, mert nem az.