A barack tétova mosolya

A régi papírok rendezése közben néhány felvásárlói elismervény is előkerült. Az 1985-ben kiállított számla szerint a sárgabarack kilóját 12 koronáért vették át. A minap, két évtizeddel később, hangosbemondó közli velem: barackot vásárolnak fel, 12 koronás kilónkénti áron...

Ennyit a piac láthatatlan kezéről, amely a rendszerváltás utáni években felére csökkentette Szlovákiában a zöldség- és gyümölcstermesztést. Amit, szinte már elfelejtettük, a belőle származó jövedelemmel együtt a hetvenes-nyolcvanas években sokan irigyeltek is a dél-szlovákiaiaktól. Nem azt nézték, hogy a fóliasátrakból, üvegházakból – embernyúzóan sok munka és izzadás árán – a korábban megszokottnál jóval korábban került friss zöldség az asztalra, hanem azt, hogy látványosan gyarapszik némely zöldségtermesztésre átállt falu lakossága.

Azóta nagyot változott a világ. Mára a behozatalból származó olcsóbb gyümölcs és zöldség alaposan megtizedelte a termelők sorait. Nem csak a kicsiben termelőkét, de a nagyüzemekét is. Inkább gabonát vetnek az egykori paprika- vagy dinnyeültetvények helyébe, az elöregedett alma- és barackültetvényeket nem pótolják újakkal. Akik viszont megmaradtak a szakmában, a nagy választékban, de nem túlságosan nagy mennyiségben kínált árujukat kénytelenek olcsón adni. Az idei tavaszon például a karfiol darabját 4-10 koronáért vette át a felvásárló, de a hajtatott uborka, paprika, paradicsom kilójáért sem kapott sokkal többet, mint 15-20 évvel ezelőtt, miközben a termelő költségei az akkoriakhoz képest megtöbbszöröződtek. Gondoljunk csak a gáz, a villany drágulására, a növényvédőszerekéről nem is beszélve.

A hazai termesztő már nagyon is megértette, hogy minőség nélkül nem kerül be a piacra. Azt is tudja, mitől „jobb” a lengyel paradicsom, a kínai fokhagyma, vagy az olasz retek. Nyilván az áru tisztaságától, csomagolásától, frissességétől és még sok egyéb olyan követelmény teljesítésétől, amelyet ma már uniós szabványokhoz igazodva hazai termelőnknek is óhatatlanul teljesítenie kell, ha az alaposan kibővült piacon labdába akar rúgni. Érthető, hogy a radikálisan terjeszkedő, a zöldséget és gyümölcsöt nagy tételekben beszerző üzletláncok is azt a termesztőt részesítik előnyben, aki olcsóbban kínálja jó minőségű áruját. Ha az hazai lesz, akkor hazaitól vásárol. Ha meg lengyel, akkor lengyeltől... Nagy a kínálat, válogathat.

Ezernyi ténnyel meg lehet magyarázni, miért épült le a dél-szlovákiai zöldség- és gyümölcstermesztés, és hogy ezzel párhuzamosan miért csökkent a termékekből származó árbevétel. Az érvek mind tényeken alapulnak. Ennek ellenére mégsem értem, miért ugyanannyi koronát ígérnek ma is 1 kiló barackért, mint húsz éve. A barack ugyanolyan, mint két évtizede, ugyanakkora, vagy még nagyobb, és – igaz, most már tétován – ugyanúgy mosolyog.