A baloldal agóniája

A szlovákiai politizálás legmarkánsabb vonása, hogy a politikai törésvonalak nem a koalíció és az ellenzék között húzódnak, hanem a koalíciós pártok között. A kormánypártok még erre is rátettek néhány lapáttal; ahogy közelednek a választások, egyre gyakrabban tanúi lehetünk az egyes pártok osztódásának. Minél gyengébb eredményeket jósolnak a közvélemény-kutatók, annál erőteljesebbek a szakadás irányába ható törekvések. Folyik a bűnbakkeresés. A múlt hét végén nem a HZDS valamelyik politikusa szólította fel lemondásra Brigita Schmögnerová pénzügyminisztert. Még csak nem is a miniszterelnök talált a munkájában megbocsáthatatlan kivetnivalót, hanem az SDĽ legfelsőbb vezetése. Mindenki tudja, hogy azt akarja ezzel közölni, hogy a pénzügyminiszter olyan intézkedéseket hozott, illetve nem akadályozott meg, amelyek a párt potenciális választóinak körében népszerűtlenné tették a baloldalt. Féltucat olyan döntést és jelenséget lehetne felsorolni, amelyet egy öntudatos munkavállaló csak a „nemszeretem” kategóriában tud elhelyezni. A munkavállaló szemében a párt hét fő bűnének legnagyobbika, hogy az összes többi párthoz hasonlóan az SDĽ is bekapcsolódott a gazdasági pozíciók pártok közötti felosztásába. Ezt még akár bocsánatos bűnnek is lehetne tekinteni, ha már az első félidőben nem derül ki, hogy gazdasági vezetőként az SDĽ komisszárjai semmiben sem különböznek a jobboldali politikai erők pártszolgálatosaitól. Hogy ezekből az ügyekből nem lett bírósági tárgyalás, csak annak köszönhető, hogy a miniszterelnököt – a kormányválság rémével való fenyegetéssel – a koalíció leggyengébb tagja is „jobb belátásra” kényszeríthette. A munkás sok mindent megbocsát egy baloldali pártnak. Még azt is, hogy koalíciós kényszerből jobboldali politikát folytat. Az azonban megbocsáthatatlan, ha a bérből élők voksaival felkapaszkodottak úgy gazdagodnak meg, hogy azt a legvéresszájúbb liberálisok is megirigyelhetnék. A Devín Bank ügye, a Kanis-villa körüli botrány, a közéleti tisztaság legnagyobb lyukú hálóján is fennakad. Voltak azonban olyan húzásai is az SDĽ-nek, amelyek a potenciális választók tömegeinek mindennapjait is megkeserítették. Semmi haszna nem lett ezekből a Schmögnerová irányította államháztartásnak. Az étkezési utalványok rendszere felszámolásának kísérlete: baloldali ötlet volt. Legújabb javaslata, a gázművek privatizálásának lassítása is fogatlan gesztus. A vagyontalansági nyilatkozat: szintúgy. Mintha a párt funkcionáriusait azért premizálnák, hogy politikai baklövéseket kövessenek el. A népszerűségvesztés fő oka, hogy az SDĽ vezetősége nem mert korszerű baloldali politikát folytatni.