3 euró 11 cent

Tavaly kaptam a Szociális Biztosítótól egy felszólítást: 2008-ból 3,11 euró értékű elmaradásom van. Befizettem. Egyesek szerint hülye voltam, mások szerint jól tettem, mert a majdani nyugdíjam (ha lesz egyáltalán) kiszámításánál ez problémát okozhatna. Szóval elküldtem a pénzt, mert hova jutna az államkassza, ha például 1 millió polgár tartozna 3,11 euróval. Az már 3 millión fölüli tartozás, föl sem tudom fogni, mekkora pénz. Meg különben is, ha az ember nem adja meg a tartozását, az olyan, mintha lopna. Elveszi a másét. Nos, mi legyen a miniszterrel, akinek ráadásul az a feladata, hogy rendet tartson az ország berkein belül, ha olyasvalakivel üzletel, akinek, úgy tűnik, eme miniszter csendes jóváhagyásával sokszor háromeurós elmaradása van? Neki is fizetnie kellene! Függetlenül attól, hogy mások is lopnak. Mert lopnak. Terepkutatásokat végezve már nagyon sok dél-szlovákiai emberrel beszélgettem, és rengeteg regionális és helyi politikai mocsokról értesültem. Ha ennek csak a tizede igaz, már akkor is derékig járunk a szennyben. Hogy egyetlen párt sem képes folyamatosan ellenőrizni az összes emberét és azok tetemes holdudvarát? Lehet, de akkor ne lepődjön meg a választók elfordulásán, mert ők sokszor nem csak az országos, hanem épp a helyi politikusok ténykedése alapján döntenek. Legutóbbi tapasztalat: egy középiskolai tanárból polgármester lett, pusztán azért, mert a korábbi polgármesterrel ellentétben ő nem smeres (így lett most ellenzéki). Volt kollégái, tanítványai persze tudják, amit a jónép nem, hogy tanárnak alkalmatlan volt, de attól még a korábbi iskolaigazgatóval lenyúlták az iskola mellett működő polgári társulásba befolyó szülői adományokat. Rövid polgármestersége alatt már megbuktatott egy másik igazgatót, a saját emberét tette a helyére, majd az említett iskola uniós támogatást kapott, amiből épült egy futópálya, ugyanazon időben pedig a polgármester és az igazgató egyforma új dzsipet vásárolt. Persze azok a tényleg egyszerű emberek, akik mindezt látják, nem tudnak hozzáférni olyan bizonyítékokhoz, mint amilyenekhez a parlamenti ellenzék hozzájut. Így mondható az is, hogy mindez alaptalan gyanúsítgatás. De... Hogy Kaliňák nyakig ül a mocsokban, az nem vitás. Mint ahogyan az sem, hogy Matovič(ék) és Sulík(ék) sem igazán az igazságért küzd(enek), hanem a hatalomért. Persze az ún. oknyomozó újságíróknak most nem érdekük, hogy őket is megkapargassák. Ki tudja, mit találnának? Számomra ez a legelszomorítóbb.