1914 súlyos gazdasági öröksége

GÁL ZSOLT

Az első világégés századik évfordulója kapcsán nem árt a visszaemlékezésekben többnyire mellőzött gazdasági következményekkel is foglalkozni. A háború ugyanis hosszabb távon is maradandó, máig ható, korántsem pozitív „örökséget” hagyott maga után, nemcsak a reálgazdaságban, hanem főleg a gazdasági gondolkodásban és a gazdaságpolitikában.

A számos negatívumból három fontos problémakört emelnék ki: a stabil aranyalapú pénz tartós elvesztését, a felelős költségvetési politika háttérbe szorulását és az állandósuló eladósodást, valamint az állami újraelosztás drámai növekedését. Rövid távon ezek a háborús erőfeszítések természetes következményének tekinthetők. A kormányok megnövelik a hadikiadásokat, eladósodnak, felfüggesztik a pénz aranyra válthatóságát, hogy fedezetlen papírpénz nyomtatással is hozzájáruljanak a háborús kiadásokhoz. Erre számtalan precedens van a történelemben, a kérdés csak az, hogy a háború után sikerül-e visszatérni az eredeti kerékvágásba. A megelőző „nagy” háború (a napóleoni háborúk 1815-ig) után Nagy-Britanniának ez kifejezetten jól sikerült és ez nagyban hozzájárult a kivételesen jelentős gazdasági fellendüléshez a 19. században (boldog békeidők).

1918 után ez nem jött össze. Már soha nem sikerült tartósan visszatérni a nemesfémalapú pénzhez, az aranystandard végleg a múlté lett, az országok fokozatosan áttértek a jelenleg kizárólag használt papírpénzre, amely a kormányok vagy jegybankok által szabadon nyomtatható. Nem csoda, hogy ez soha nem tapasztalt inflációhoz vezetett, a hiperinfláció számos extrém esetéről nem is beszélve (ezek szinte kivétel nélkül a 20. században történtek).

Fokozatosan megszokottá vált a tartós túlköltekezés és állami adósságfelhalmozás is, ez korábban csak a háborús időszakokra volt jellemző (igaz, sokszor elég gyakran voltak ilyen időszakok). A felduzzasztott állami kiadások nem estek vissza a háború előtti szintre, ellenkezőleg, a múlt század nyolcvanas éveiig folytonos növekedés volt tapasztalható. 1914 előtt a fejlett országokban az állami újraelosztás mértéke a nemzeti össztermék (GDP) 10 százaléka körül mozgott és békeidőben elfogadhatatlannak tartották a költségvetési hiányt. Ma az újraelosztás szintje 40–60% között mozog, az EU legjobban teljesítő gazdaságában, Németországban pedig azzal büszkélkednek, hogy 1969 (!) óta először nem lesz költségvetési hiányuk… Az államadósság átlaga a fejlett országokban 90–100% körül van, csak most ezt békeidőben „sikerült” felhalmozni, ami példátlan rekord.

A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója