Panoráma

Vadak és üldözöttek

Bodrogi Gyula Kossuth-díjas színművész a híres Afrika-kutató, vadász, gyűjtő, Kittenberger Kálmán időskori énjét játssza a Kittenberger – Az utolsó vadászat című új magyar televíziós filmben. A nyolcvanhét éves művésszel a vadászati világkiállítás apropóján a vadászszenvedélyéről, a fácánleves és vaddisznópörkölt elkészítéséről, valamint arról beszélgettünk, hogy melyik új előadásában fog két sort énekelni. A nemzet színésze arról is beszélt, hogy miért nem vonul nyugdíjba.
Mészáros Márton

2021. szeptember 26. 19:00

Bodrogi Gyula
Az idős Kittenberger Kálmánt alakító Bodrogi Gyula Kossuth-díjas színművész a Kittenberger – Az utolsó vadászat című film díszbemutatóján az Uránia Nemzeti Filmszínház előtt. - MTI-felvétel

Szombaton debütált a Kittenberger – Az utolsó vadászat című új magyar film a Duna Televízióban, a díszbemutatót pedig alig másfél hete tartották a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban. Tősér Ádám filmjében, amely az ugyancsak szombaton nyíló vadászati világkiállítás alkalmából készült, az idős Kittenberger Kálmánt játssza. Miért vállalta el a világhírű magyar Afrika-kutató életéről szóló filmet?

Nekem nagy megtiszteltetés volt, hogy egyáltalán gondoltak arra, hogy az én kedvenc vadászíróm Kittenberger Kálmán volt. Mindent szeretek, ami vele kapcsolatos, például Fekete István Kittenberger Kálmán élete címmel írt könyvét is. Amikor tavaly megkerestek azzal, hogy vállaljam el az időskori énjének megformálását, olyan boldogan elvállaltam, mint még talán semmit. És még meg is köszönték – ők nekem, azt, hogy igent mondtam.

Hol forgattak?

Hát nem Afrikában! (Nevet.) Különböző helyeken, például kis erdőben meg vadászházban. Sőt, Nagymaroson a saját házában is vettünk fel jeleneteket. Érdekes volt, hogy ott forgathattunk, mert állítólag harminc éven keresztül birtokában volt a ház, ott is halt meg 1958-ban.

Kihívást jelentett eljátszania a nagy vadászt?

Azt szoktam mondani, hogy a színészet azon kevés dolgok egyike, ami nem tanítható és nem tanulható. A színészet ösztön kérdése. Nálam ez, úgy látszik, már régen kifejlődött, hiszen tizenévesen már néptáncoltam és szerepelgettem, ennek pedig már idestova hetven éve. Számomra az volt az igazán nagy szó, hogy most „kisvadászkaként” eljátszhattam az egyik legjelentősebb magyar vadászt, aki nemcsak hatalmas vadász, hanem egészen kivételes gyűjtő volt. Én lepuffantok egy-egy vadat, rendben van. Kittenberger viszont majdnem harminc évig szerkesztette a Nimród vadászújságot, és afrikai expedícióiról több száz állat példányát hozta vagy küldte el a Magyar Nemzeti Múzeum számára. Természetkutatóként felbecsülhetetlen munkát végzett.

Az utolsó vadászat

Kittenberger Kálmán, a nemzetközi hírű természettudós, vadász, Afrika-kutató, író-főszerkesztő kalandokkal teli életébe nyújt betekintést Az utolsó vadászat című játékfilmes dokumentumfilm, amelyet az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás alkalmából mutattak be Budapesten. A film összefoglal mindent, ami Kittenberger életében történt. Kalandos életét a nagyközönség Fekete István regényéből ismerheti, a most elkészült film is barátságukon keresztül mutatja be, milyen ember volt, és milyen hatalmas életművet hagyott maga után. Kittenberger a 20. század első évtizedeiben olyan helyekre jutott el Afrikában, ahol fehér ember még nem járt. Gyakran szenvedett a maláriától, az éhségtől és a szomjúságtól, a nagyvadakkal való küzdelmeiben számtalan sebet szerzett. Másfél évtizeden át járta Afrikát, vadászott a mai Tanzánia, Kenya és Uganda földjén, vezetett expedíciót a Kilimandzsáró környékére is.

A film visszatekint Kittenberger Kálmán életének megannyi korábbi epizódjára. A Börzsönyben készült képek váltakoznak az Afrikában felvett archív felvételekkel. Megelevenednek gyűjtései, valamint vadászatai, írói és szerkesztői munkája.

A Fekete Istvánnal folytatott beszélgetései alapján kirajzolódik, milyen ember volt Kittenberger: mindig őszinte, bátor, tisztességes, aki tisztelte és szerette az állatokat.

(MTI, ú)

A Kittenberger-filmben együtt játszott az idén nyolcvanéves Tordai Teri Kossuth-díjas színművésszel. Pályafutásuk számtalan úton keresztezte a másikét. Különleges a munkakapcsolatunk?

Ó, nagyon! (Legyint.) Komoly, nagy találkozás volt, ahol elhangzott az alábbi mélylélektani dialógus: „Szia, Gyula, hogy vagy?”, „Szia Teri, hogy vagy?” Talán egy-két jelenetünk volt együtt.

Nem kedvelik egymást?

Kedveljük egymást, bár a mai világban, ki tudja…Én úgy tudom, legalábbis a magam részéről, hogy kedveljük egymást.

Évtizedek óta vadászik, viszont amikor a hőse, Kittenberger elhunyt, mindössze huszonnégy éves volt. Találkozott vele?

Huszonnégy évesen kaptam a diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, tehát számomra ezért, nem Kittenberger halála miatt emlékezetes az 1958-as év. Igazság szerint azt sem tudom, hogy mikor született, de azt hiszem, egy korosztállyal arrébb vagyunk egymástól. Mivel huszonnégy voltam, amikor meghalt, elméletileg lehet, hogy összecsúszhatott az életünk, de tudtommal ez nem történt így.

Kik azok a nagy magyar vadászok, akikre még felnéz?

Széchenyi Zsigmond vagy Fekete István.

Kivel vadászna vagy vadászott volna legszívesebben?

Ha lenne még egy fél életem, az sem lenne elegendő ahhoz, hogy alaposan rágyúrjak erre a válaszra. Mondjuk, Fekete Istvánnal, Széchenyi Zsigmonddal, Kittenberger Kálmánnal elég szívesen vadásznék, de talán Ernest Hemingway amerikai írónak vagy János Károly spanyol királynak sem mondanék nemet. Volt olyan barátom, hogy Hofi Géza. Na, a Gézát én vittem be a vadászatba, és nagyon szívesen tettem, mert egy idő után Géza már imádott vadászni. Ha gondolkozom, Beregszászi György és Sipos Tibor vadásztársaim neve is eszembe jut. De higgye el, sokakkal tudok együtt vadászni.

Pontosan mióta is vadászik?

Gyerekkoromban kezdtem, már jóval azelőtt, hogy elbírtam volna a puskát. Valaha tejgumis csúzlival lövöldöztem a verebekre, aztán jött az íj, később hajtó voltam, mint olyan sok kisgyerek. Színészkoromban Benkő Gyula kollégám annyit mesélt a vadászatról, hogy már alig vártam, hogy végre én is kipróbálhassam magamat benne. 1971-ben beajánlott a vadásztársaságba, és azóta hivatalosan – papírral, igazolvánnyal – vadászom. Emlékszem, az első nagyvadam egy szarvasbika volt, amelyet Gemencben lőttem.

Mire vadászott legutóbb?

Legutóbb vadásztam és lőttem is, ami szerencsés párosítás. Lőttem egy őzbakot Biharkeresztesen, tán egy hónapja.

A vadász néha főz is címmel 1993-ban könyvet állított össze a vadászkalandjaiból és vadreceptjeiből. Van kedvenc vadétele?

A fácánleves vagy a vaddisznópörkölt – ha én csinálom. Vaddisznópörköltet például hosszú évtizedek óta csinálok. Lepirítom a szalonnát libazsírban, rádobom a húst, és ha megpörkölődött, akkor teszem hozzá a két fej vöröshagymát, a fokhagymát, a babérlevelet, a további fűszereket, majd tovább pirítom. Ezután jön a paprika és paradicsom, felszeletelve. Úgy negyven perc múlva annyi vizet öntök rá, hogy ellepje a húst és zöldségeket. Ha megpuhul a hús, akkor sárgarépa, gomba és még egy picike víz jön rá, aztán pirospaprika, meg a vörösbor. A fácánleveshez sem kell sok: sárgarépa, fehérrépa, káposzta, hagyma és kis fokhagyma, paradicsom, paprika, no meg a fácánhús. A fiam sáfrányos szeklicével ad színt a levesnek, a hozzávalókat egy cseréptálba rakja, ráönti a vizet és így teszi a kemencébe. Biztos vagyok benne, hogy mások érdekeit fogom azzal sérteni, amit mondani készülök. Ha vadásztól kapok bármilyen vadhúst, abban biztos lehetek, hogy az nagyon finom lesz. Azt, hogy milyen az, amit az üzletben lehet kapni, nem tudom, de vannak kételyeim, mert annyi kézen megy keresztül, hogy fene se tudja… Lehet, hogy friss, lehet, hogy nem az, amit a Tescóban vagy a Lidlben kapni. Igaz, előítéletes lehetek, mert általában vendéglőben sem eszem, csak abban, amit ismerek és tudom, hogy vadásztól érkezik a vadhús.

A bereki ember

Egész estés dokumentumfilm készült Fekete Istvánról, számos regény, ifjúsági könyv és állattörténet életre hívójáról, a magyar erdész-vadász irodalom elismert művelőjéről is. A bereki ember című alkotást hétfő este mutatták be a világkiállítás alkalmából a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban. Magyarország egyik legolvasottabb írójáról van szó, akinek műveit több mint tizenötmillió példányban adták ki, és 12 országban, 14 nyelven jelentek meg írásai. Az 2021-ben készült film kordokumentumok, a családtagokkal készített interjúk, valamint irodalmi anyagok alapján kalauzol végig az író életének történelmi fordulópontokkal tűzdelt, sorsfordító pillanatain.

Első felnőtt írásai rövid lélegzetű megfigyelések elsősorban a vadászat vadgazdálkodás témaköréből, amelyekkel mint Nirnsee birtok gazdatisztje találkozott a mindennapi munkája során. Ezeket a Nimród vadászújság szerkesztőjének, Kittenberger Kálmánnak küldte el, aki megjelentette őket. Kittenberger ébresztette rá arra, hogy tudása, mondanivalója érték, amelyet másokkal is meg kell osztani. Első cikkét a Nimródban újabbak követték. Ezekben a madarak vonulásáról, a vadak viselkedéséről, szokásairól, a vadászat etikájáról írt. A pályakezdő vadászíró és a neves Afrika-vadász író és lapszerkesztő személyes találkozása elmélyítette egymás iránt érzett kölcsönös rokonszenvüket. Fekete István nagyszerű embert ismert meg Kittenberger Kálmánban, akire egész életében tisztelettel tekintett, és közöttük szoros, halálukig tartó barátság kötődött.

(MTI, ú)

Miközben feltűnik a Doktor Balaton című napi sorozat epizódjaiban, új előadást próbál: Földes László Hobo Kossuth-díjas előadóművész, blues- és rockénekes, dalszerző Vadászat című zenés játékában szeptember 29-től áll színpadra a Nemzeti Színházban, ahol három másik előadásban is szerepel. Nem tud elszakadni a vadásztematikától, igaz?

Hát, a vadász egy életre vadász, nem öt percre, de én itt csak a vadászház gondnokát játszom, ez egészen más dolog, mint az igazi vadászat. Hobo előadása inkább arról szól, hogy az élet olyan, mint a vadászat: hol mi vagyunk a vadak, hol mi vagyunk az üldözők. Mivel ez egy zenés darab, legalább két sort énekelni fogok, de effektíve nem fogok énekelni, „csak” játszani benne. Nemrég mutatták be a rendezésemben az Egy szoknya, egy nadrág című zenés vígjátékot a József Attila Színházban, közvetlenül a Kittenberger-film díszpremierje után megint csak jelenésem volt az Urániában: a Fekete István életéről szóló A bereki ember című dokumentumfilmben is szerepelek. Hatvanból pedig tegnap jöttem haza… hiába vagyok nyolcvanhét éves, nem vágyok a pihenésre. A koronavírus miatti leállás tavaly igen fájón érintett. Köszönöm, de bezártságból és maszkból, meg színház és forgatás nélküli időszakokból többé nem kérek!

Navarrai Mészáros Márton

Támogassa az ujszo.com -ot

Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a „kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az ujszo.com naprakész működtetéséhez.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Ipolyság0101

A magyar kormány titokban vásárolt szlovákiai ingatlanokat

VIDEÓ: Gyászos a járványtérkép, elszabadult energiaárak – Heti tallózó

VIDEÓ: Gyászos a járványtérkép, elszabadult energiaárak – Heti tallózó

Gyimesi György

Elnapolják a Csemadokról szóló törvényt?

megemlékezés

Az 1956-os forradalomra emlékeztek Dunaszerdahelyen

Eduard Heger

Heger: Szlovákia segíteni fog Litvániának a határvédelemben

Új Szó

Miről ír a szombati Új Szó?

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.