Mintha a világ tükre lenne

Hasonló dilemmái lehetnek egy pénzes, kényelmet, luxust szerető asszonyságnak a világ legnagyobb óceánjáró hajóján. Egy másik utas pedig azon töprenghet, hogy délelőtt kocogjon-e, vagy liftezzen a 12. emeletre, ahol kosárlabdapálya van, hátha akad játszó kedvű utas. Bár... golfpálya is található a luxus óceánjárón. Klinkenbuss úrnak viszont egyik alternatíva sem tetszik, ő a könyvtárba tart. Nyolcezer kötet közül válogathat.

– Nem uram, német nyelvű keresztrejtvényünk sajnos nincs, próbálkozzon valamelyik trafikban – válaszolja az úr kérdésére a könyvtáros kisasszony.

De ki is ez a Klinkenbuss? A ZDF televízió Hamburgban kezdődő és New Yorkban végződő hajós történetének egyik főhőse, egy megrögzött rejtvényfejtő, akit egy lekvárgyártó cég sortolt ki és juttatott a Queen Mary 2 fedélzetére. A német tévé riportere a híres óceánjárón forgatott, s jó pár kilométert tett meg, míg végigjárta a hajót a legalsó emelettől – ahol a plebsz lakik – a legfelső 13.-ig, meglesve, mivel tölti idejét, mit iszik és eszik Herr Klinkenbuss a hatodik emeletről és a Hamburgból New Yorkba hajózó többi utas. Például a Queen Mary lakosztályba költözött házaspár. A férjnek persze nem kellett rejtvényt fejtenie, hogy hajóra szállhasson, mindig is jó üzleteket kötött, az 55 ezer eurót a hatnapos útért zsebből kifizette. Elégedett. – Hely van elég – bólogat elismerően. Nem csoda, hisz a lakosztály 150 négyzetméteres.

A Queen Mary 2 olyan, mintha a világ tükre lenne: britek parancsolnak, Fülöp-szigetekiek sikálják a fedélzeti padlót, új EU-tagországokból érkezett fiatalok élnek új lehetőségekkel: magyarok, csehek, lengyelek szorgoskodnak a bárokban és éttermekben, utasokat kísérgetnek, könyvtárban adnak tanácsokat, üzletekben kínálják a luxusárut. A fedélzeti színház két szólótáncosa egy orosz páros, korábban a „bolsoj” tagjai voltak. Keményen dolgoznak, nap mint nap edzés, előadás és megint előadás. Nem panaszkodnak, sőt... Úgy tűnik, fáradhatatlanok, és sugárzik arcukról a boldogság. Örülnek, hogy itt lehetnek. Hálásak, hogy ilyen nagyszerű lehetőséget kaptak. Mosolyog a fiatal lett lány is, aki épp az egyik szuperelegáns, többszobás lakosztályban takarít. Arról álmodozik, hogy egyszer, majd ha sok pénze lesz, otthon saját üzletet nyit.

– Igen, egy szépségszalont szeretnék – mondja, ám mindjárt hozzá is teszi: azért még nagyon sokáig kell hajóznom, nagyon sok lakosztályt kell kitakarítanom.

A legénység szinte megállás nélkül dolgozik, pihenőnap nincs. Hogy is lehetne?! Pincérnek, szakácsnak, szolgálólánynak, hostessnek, gogoboynak gondoskodnia kell arról, hogy az utas jól érezze magát, jókat egyen-igyon, és ne unatkozzon. Persze a vízen úszó luxusvárosban nem is lehet unatkozni. Mindig történik valami: az üzletek naponta különböző akciókkal csalogatják a vendégeket, az árveréseken Picassóra lehet licitálni, a fitneszközpontban a legmodernebb erősítő és futógépek várják a kevésbé lustább utazókat. A sport után jöhet a pezsgőfürdő, medence, este mozi, színház, egy kis bridzs, rulett, black jack a kaszinóban, finom bor a bárban, üvegenként potom 2400 dollárért.

A „dilemmázó asszonyság” eldöntötte: táncolni szeretne. Partnere ugyan nincs, de itt ez sem jelenthet gondot. Elegáns öltönyökbe bújtatott bértáncosok vezetik parkettre a magányos hölgyeket – természetesen minden tiszteletet megadva. Bizalmaskodás, szemezgetés nincs. Tilos a kivételezés is. De mi van, ha nem túl szimpatikus a hölgy?

– Bizonyára ön sem jár minden nap nagy lelkesedéssel munkába – vigyorog a riporter képébe Jerry Ohióból.

– Nincs gond, táncolok vele, aztán felkérek egy másikat – vágja rá Szása, aki Szentpétervárról érkezett.

Úgy hatvanévesek lehetnek, gogotáncosnak kissé időseknek tűnnek. Társaik sem fiatalabbak, valószínű, hogy ennek egy luxus óceánjárón így kell lennie. Korosodó hölgyek korosodó urak vigyenek táncba!

A megrögzött kocogónak efféle gondjai nincsenek, nem kötődik partnerhez, nincs megszabva milyen ruhát viseljen, milyen lépéseket tegyen. – Minimum öt kilométert futok naponta – lihegi a hetedik emeleti fedélzeten Mr. Smith, s már szökken is tovább. Számára nem lehet elég nagy, elég hosszú a hajó. (ug)