Milánó, a kellemes meglepetés

Szóval, elég nyögvenyelősen indult ez a barátkozás Olaszország második legnagyobb városával, de a mostanra kellemes meglepetés lett belőle. Ez a változás pedig az alapos felkészülésnek, kutatásnak és a rejtett kincsek listázásának köszönhető. Ezért is érdemes utazás előtt kicsit felkészülnünk a következő úti célunkból.

A mai napig emlékszem a csalódásra, amit akkor éreztem, amikor első alkalommal Milánóban jártam, hiszen a város szürkének, az emberek sietősnek, és még az olyan épületek is, mint a Scala, semmitmondónak tűntek. Igaz, a dóm (Duomo di Milano) és a Vittorio Emanuele Galéria látványa lenyűgözött, de végig csak az járt az eszemben: ennyi az egész? Szerencsére azóta sok év telt el, és sikerült kicsit szakmailag és az olaszok elmondásaiból is megismernem a várost, amit a legkreatívabb olasz városnak vagy az olasz divat és Észak-Olaszország fővárosának is neveznek. A ma már közel másfél milliósra nőtt várost érdekes módon maguk az olaszok is kicsit megosztónak tartják. Sokuk szerint létezik egy mesterségesen gerjesztett ellentét Róma és Milánó között, ahol az északi város a „bezzeg” hely, míg Rómának a maga kuszaságában és összevisszaságában rejlik a bája. Róma az Róma, hangzik el sokszor ez az örökérvényű mondat, míg Milánó a működő és tiszta város marad az olasz mindennapokban.

Innen indult az újbóli ismerkedésem Milánóval, és a mára már sokszor bevált módszerrel: a helyi rejtett kincsek felkutatásával készültem fel a következő utazásra. Számomra is meglepő módon sok-sok rejtett kincsre bukkantam a kutatásaim során, ennek köszönhetően könnyű volt egy személyre szabott listát készítenem belőlük. Így nem maradt más hátra, minthogy egy újabb esélyt adjak ennek a szürke városnak azokon a kötelező körökön túl, mint a dóm, a galéria, a Scala vagy Az utolsó vacsora megtekintése.

Milánói kertek és parkok
Szerencsére Milánóban is nagyon sok kis kert, park és zöld terület van. Az egyik legérdekesebb köztük talán a Via Cappuccini 7. szám alatt található Villa Invernizzi kertje, ami bár magántulajdoni státusza miatt nem látogatható, mégis érdemes belesnünk a bokrokon át. És hogy miért is? Ahogy közelítünk majd, már hallani fogjuk az okot: a boldogan hangoskodó flamingókat.
Romeo Invernizzi, a flamingóőrület úttörője, 1970-ben szállította a rózsaszín madarakat Dél-Amerikából Milánóba. Azóta úgy tűnik, hogy tökéletesen alkalmazkodtak, és annyira jól érzik magukat itt, hogy nem akarnak elrepülni.

Milánó egyik legkisebb és legrégebbi parkja, a Giardini della Guastalla kert a San Babila a Porta Romana és a Missori között terül el, egyenesen a város szívében bújik meg. Ez a kert régebben egy kollégium helyszíne volt, és nem volt látogatható. Most viszont már nyitva áll, és békés pihenőhelyként szolgál az idelátogatók számára. A kert nem vesztette el az eredeti arisztokratikus báját: a középpontjában egy figyelemre méltó barokk módon kialakított tavacskát látunk. De találunk itt még elegáns, klasszikus szobrokat is, de főleg békét és nyugalmat.

A Via Corso Magenta 65-ös szám alatt egy újabb csodára bukkanhatunk, mégpedig Leonardo da Vinci udvarára és szőlőültetvényére (La Vigna di Leonardo). A ház és a kert a nagy művész lakhelyéül szolgált, amíg Az utolsó vacsorán dolgozott, amit pontosan az utca túloldalán nézhetünk meg. A ház és a kert magántulajdon, viszont megnyitották a látogatók részére, így semmiképp ne hagyják ki ezt a látnivalót, amikor erre járnak. Főleg tavasszal egyedi élmény, és még egy pohár bort is elfogyaszthatunk, amikor az udvaron barangolunk.

Hangulatos negyedek és utcácskák
Az első látogatásom alkalmával pont a hangulatos negyedek, utcák voltak azok, amiket a legjobban hiányoltam Milánóból, de szerencsére akadt ilyen is az új listámon.
A Naviglio Grande csatorna nevéből elnevezett Navigli környék a város egyik olyan negyede, ahol a kanális partjain lévő kis éttermekben és üzletekben hamisítatlan milánói életérzésben lesz részünk. A híres milánói katedrálistól délnyugatra található Navigli egyben művészeti környék is, ahol számos művészeti stúdió és kis galéria található.
A milánóiak nagyon büszkék arra, hogy az aperitivo hagyománya innen származik, ezért nem csoda, ha a koraesti órákban a Navigli bárjaiban, éttermeiben összegyűlnek az emberek a szokásos aperitivóra, ami hagyományosan egy italt és mellé felszolgált rágcsálnivalót jelent. Az aperitivónak van ma már egy továbbfejlesztett változata is, az apericena (aperitivo+cena=aperitivo és vacsora), ami során az ital mellé büféasztalról választhatunk különböző ételeket, és annyit ehetünk, amennyi csak belénk fér.

Tegyünk egy kitérőt Milánó keleti részére, ahol nem messze a városközponttól, és csak pár lépésre a Corso XXII Marzotól találjuk meg a Via Abramo Lincolnt. Ez az a hely, ahol a természet találkozik a várossal, és ahol úgy tűnik, megállt az idő. 1889-ben kertvárosi projektként alakították ki, ahol a helyi művészek alkothattak. Az évek folyamán lakói színes kis paradicsommá alakították át: a tulajdonosok fényes vörös, narancssárga és sárgás színekkel díszítették házaikat, jellegzetes hangulatot kölcsönözve így ennek az utcának.

Rejtett szent helyek
Ha a milánói egyetem közelében járnak, induljanak el a Santo Stefano tér felé. Látni fognak egy fenséges és impozáns templomot, amiről a tér is kapta a nevét. A templomba érve forduljanak jobbra a kis kápolna felé, és nézzenek fel: megérkeztek a koponyák és csontok által „díszített” templomba, a San Bernardino alle Ossaba. A csontok eredetéről több városi legenda is kering: van, akik szerint ezek a város védelmében meghalt keresztény mártírok maradványai, míg mások szerint egyszerűen a sarki kórházból származnak. Mindenesetre nagyon egyedi élményben és látványban lesz részünk, az már biztos.
A Nemzeti Tudományos és Technológiai Múzeum szomszédságában áll a San Vittore al Corpo bazilika, ahol nem botlunk turisták tömkelegébe. A templom késő reneszánsz kori homlokzata nem különösebben látványos, de a belseje lélegzetelállító. A főhajójában díszes burkolatú ívet találunk, kupoláját pedig a milánói művész, Daniele Crespi freskói borítják. A harangtoronyból csodálatos kilátás nyílik az egész városra.

Milánó körüli egynapos kiruccanások
Milánónak még egy fontos előnye van, mégpedig a fekvése, hiszen egyórányi vonatútra rengeteg érdekes látnivalóra lelhetünk.
Elsőként utazzunk el a Comói-tóhoz, amit a Cadorna, a Porta Garibaldi és a Centrale állomásokról egyaránt megtehetünk. A vonatút 60–90 percet vesz igénybe, és a jegyár 8–12 euró között mozog.

A villákkal szegélyezett, drámai tájképekkel bíró és nyüzsgő, Y-alakú Comói-tó az Alpok lábánál már régóta a gazdagok és híres emberek közkedvelt helye. A tó körül saját hajót bérelhetünk, és így is bejárhatjuk a csodás kisvárosokat, mint Bellagio, Varenna, Menaggio vagy Como. Ügyeljünk arra, hogy ne hagyjuk ki az olyan villákat, mint a Villa Carlotta és a Villa Balbianiello.
A szintén egyórányira található Bergamo lenyűgöző kilátással megáldott város, ami két részre osztható: az alsó rész a modern arcát mutatja, míg a felső (Città Alta) dombtetőn fekszik, és meseszerű varázsa van. A 16. századi velencei falak, a középkori sikátorok és reneszánsz épületek mind-mind gondoskodnak arról, hogy azonnal magával ragadjon minket a hangulat. A Piazza Vecchiát is keressük meg, amely elegáns palazzókkal és egy barokk gyöngyszemmel, a Santa Maria Maggiore bazilikával büszkélkedhet.
A vonatok Bergamóba óránként indulnak a Porta Garibaldi és a Centrale állomásokról.

A kultúra kedvelői ellátogathatnak még a közeli Villa Panza kastélyba, ami Varesében található, míg a sportkedvelők a monzai F1-es futamra is befizethetnek.

Milánó mindenképp megérdemel egy második esélyt, jó utat!