London a látnivalókon túl

London, a brit főváros mindenki számára tartogat meglepetéseket. Ahogy Samuel Johnson, az oxfordi egyetem díszdoktora mondta: „Ha valaki belefárad Londonba, magába az életbe fárad bele, mert Londonban megvan minden, amit az élet adni tud.” Közel két év ott élés után ezzel csak egyetérteni tudok. 

Nézzük meg együtt, mit is tud London nyújtani a kötelező látnivalókon túl. Azokon a népszerű látnivalókon túl, amelyekből igazából annyi van, hogy csak a felsorolásukkal ezt a két oldalt tele tudnám írni. Viszont ennél sokkal izgalmasabb, ha kicsit a brit főváros hangulatát, rejtettebb zugait és egy kis hajókázás élményét mutatom be.

Az emberléptékű és sokszínű London+még sok minden más

Tisztán emlékszem, mennyire elámultam azon, amikor először ott jártam: ez az óriási város hogyan lehet ennyire emberléptékű, kedves és sokszínű. 

A városban, ahol közel tízmillióan élnek, azonnal otthon tudtam érezni magam, miközben sokszor szájtátva csodáltam a tavasszal leggyönyörűbb parkokat, a tiszta utcákat, a szabályokat betartó és illedelmes embereket, az emeletes buszokat és még sok minden mást is.

Mindig ámulatba ejtett az ősrégi és modern épületek találkozásának harmóniája, a várost működtető rendszer, legyen szó a közlekedésről vagy a rendőrség fellépéséről, egyszerűen mindenki tudja és teszi a dolgát ebben a hihetetlenül lüktető metropoliszban.

Teljesen igazuk van azoknak, akik Londont egy óriási olvasztótégelynek tartják. Tényleg kevés helyen látni őshonos briteket, vagyis inkább tudni kell, melyik városrészben élnek. Mindenesetre bámulatos volt szemlélni, ahogy a sokféle nemzetiség alkalmazkodott a város dinamikájához és szabályaihoz. Közel két év alatt nem láttam a városi közlekedésen bliccelő embereket vagy olyanokat, akik nem álltak be a híres angol sorba, és vártak türelmesen bőrszíntől vagy vallási hovatartozástól függetlenül a sorukra.

A város jól szervezettsége mellett az is nagyon fontos, hogy nem kell órákat utaznunk ahhoz, ha valamit el szeretnénk intézni, vagy vásárolnunk kell. Minden városrész saját kis központtal rendelkezik, így a távolságok egyáltalán nem annyira rémisztőek.

Bár a metróhálózat nagyon kiterjedt és szinte mindenhová elér, érdemes még a nagyobb távolságokra is busszal utaznunk, nemcsak az emeletes double decker buszok miatt, hanem mert így sokkal jobban megfigyelhetjük a várost, az utcákat, az embereket. És a leszállástól sem kell tartanunk. Elég, ha tudjuk az irányt, a megállók sűrűn követik egymást, és jelzésre működnek. Egyvalamit viszont nem sikerült két év alatt sem megszoknom, hogy melyik irányból érkezik a busz. De ez az egyike azoknak a brit sajátosságoknak, amelyek már örökre szokatlanok és felfoghatatlanok maradnak, legalábbis számomra.

Ha valaki elgondolkodna azon, merjen-e manapság Londonba utazni, akkor csak megerősíteni és megnyugtatni tudom: igen, mindenképp! Soha nem jártam és éltem még annyira biztonságos helyen, mint London. A városban a rendőröknek nagy tekintélyük van, percek alatt intézkednek, az emberek pedig segítőkészek. Persze, mint minden fővárosnak, Londonnak is vannak rizikósabb negyedei. Kelet-London és a déli negyedek bizonyos részei nem annyira bizalomkeltőek, de turistaként úgysem vár ott ránk semmi izgalmas látnivaló.

És akkor még az időjárással kapcsolatos tévhiteket is szeretném eloszlatni a ködös Albionról. A britek azért beszélnek mindig az időjárásról, mert az bizony naponta többször változik. Először is, nagyon fontos, hogy nem esik állandóan az eső. Legalábbis olyan alig van, hogy egész nap esik, és óriási viharoktól sem kell tartanunk. 

Az időjárás mérsékelt, és ez benne a legjobb: nem nagyon meleg és nem is nagyon hideg, pont ezért elviselhető. Tény, hogy a napos órák száma nem a legmagasabb, és a britekről a meleg erősödésével egyenes arányban kerülnek le az egyes ruharétegek. Viszont cserébe a telek sem annyira hidegek, mint nálunk. Egy-egy kis havazás igazi világszámnak számít, és azonnal leáll az élet, indul a hógolyózás és örömködés. 

A mérsékelt időjárás mellett szól az is, hogy ennek köszönhetően a parkok, a pázsit mindig gyönyörű zöld, a természet nagyon hálás ezért országszerte. 

A varázsszó pedig a réteges öltözködés: mindig legyen nálunk egy kis kabát, egy kendő, melegebb ruházat.

A londoni örökzöldek, a megunhatatlan parkok

A parkokra ugyanaz érvényes, mint a látnivalókra: vannak a mindenki által ismert nagyágyúk és a kisebb, eldugottabb csodák. Igazából nincs nehéz dolgunk, mert ez az a főváros, ahol lépten-nyomon kisebb vagy nagyobb parkokba botlunk.

Ha Londonra gondolok, legjobban a parkok hiányoznak, mégpedig a tavasszal virágba boruló parkok. Egyszerűen a mindig zöld, tiszta és rendezett parkokat nem lehet megunni, legyen szó kis szusszanásról, nyugágyban heverészésről vagy piknikezésről. Biztosak lehetünk benne, hogy szinte minden városrészben egy csomó parkot találunk. Sok parknak parkőre is van, a parkok védelmét tényleg komolyan veszik.

Nagyobb parkok: Hyde Park, Regent’s Park, Green Park, St. James’ Park, Greenwich Park, Kensingon Gardens

Kis gyöngyszemek: Holland Park, Postman’s Park, Hampstead Hill Garden and Pergola

A rejtett zug, Hampstead

Az északnyugati városrészt London legpatinásabb falvának is nevezik. Amint megérkezünk ide (északi, fekete metróvonal, Northern Line Hampstead Station), ezen nem is csodálkozunk majd. Hamsptead London egyik legeldugottabb és egyben legdrágább szeglete.

A kis városrész a maga macskaköves utcáival, a helyiekkel, a kisboltokkal, a hangulatos házaival és a kihagyhatatlan pubokkal tökéletes hely a feltöltődésre. És akkor a pompás parkot, a nagy kedvencet, Hampstead Heatht még nem is említettem. 

Hampstead varázsa már több évszázada vonzza a művészeket, a hírességeket. John Keats háza és a ház, amelyben Sigmund Freud az utolsó éveit töltötte, ma már nyitva áll a nagyközönség előtt is.

Az említett park, a Hampstead Heath szintén nagyon sok látnivalót rejt, és filmes stábok közkedvelt helyének számít. A mintegy 324 hektáron elterülő park kis híján külön városrészt alkot, zegzugos erdei utakkal, tisztásokkal, a káprázatos panorámát nyújtó Parliament Hill-lel és az ékes Kenwood Házzal (Kenwood House).

A Parliament Hillre felsétálva lenyűgöző látvány tárul elénk. Tisztán kivehető a London Eye, a Szent Pál katedrális épülete, szinte egész Kelet-London a lábunk előtt hever. 

A fák mögül előbukkanó különleges Kenwood Ház egészen 1927-ig magánház volt, jelenleg már nyilvános múzeumként működik. Igyunk meg egy csésze teát a kertjében, a hosszú séta után szükségünk is lesz rá.

Hajókázás a Temzén, Greenwich

Ha még marad egy kis időnk, ne hagyjuk ki a hajókázást a Temzén, és csorogjunk le Greenwichbe. A hajók 40 percenként a belvárosból, a Westminstertől vagy a Charing Cross Pierstől indulnak. 

A királyi Greenwich közel fél évezrede egyet jelent a brit királyi haditen­ge­részettel, hiszen itt kapott otthont a Nemzeti Tengerészeti Múzeum (National Maritime Museum), a Királyi Tengerészeti Akadémia (Royal Naval College), valamint itt horgonyoz a két leghíresebb angol hajó, a Cutty Sark és a Gipsy Month. 

De nemcsak a tengerészet kedvelői lelik majd örömüket itt, hiszen itt található a Stuart-kor egyik legszebb angliai épülete, a Queen’s House. 

Miután megtekintettük ezeket az épületeket, sétáljunk fel a kis dombra, ahol a dombtetőn a Régi Királyi Csillagvizsgáló (Old Royal Observatory) vár minket. A csillagvizsgálót II. Károly hozta létre még a 17. században annak érdekében, hogy elősegítse a Föld szélességi köreinek pontos meghatározását, az angol navigáció és csillagászat fejlődését. Ettől kezdve a greenwichi nullponttól számítjuk a délköröket és az időzónákat, ugyanis a királyi csillagászok itt jelölték ki a kezdő délkört. És nem utolsósorban, ne felejtsük el megszemlélni a dombtetőről elénk táruló lélegzetelállító londoni panorámát is.

Remélem, sikerült mindenkit meggyőznöm arról, hogy London nemcsak a kötelező látnivalók soráról szól, hanem sokkal több annál. Szánjanak pár percet arra, hogy a cikkben bemutatott arcát is megismerjék.

Jó utat a meglepetések városába!

Zászlós Ágnes