Jártak már az olasz csizma sarkában?

Az olasz csizma sarka, Puglia vagy régiesen Apuglia ma már nemcsak a hazaiak körében kedvelt úti cél, hanem a minőséget kereső turisták is készülnek felfedezni maguknak ezt a környéket a felkapottnak számító Toszkánával vagy Rómával szemben. És milyen jól teszik, hisz Puglia megannyi érdekes látnivalót, kristálytiszta tengerpartokat, történelmi emlékeket és barátságos árakat tartogat az idelátogatók számára. Egyetlen fontos jó tanács van: a látogatás időpontja ne augusztus legyen, mert az összes olasz szinte akkor indul a jó kis pugliai nyaralására, így esélyünk sem lenne élvezni az olasz csizma sarka nyújtotta izgalmakat, csakúgy, mint a dolce vitát, a passegiatát és a sziesztát errefelé.

Pugliáról pár szóban

Az olasz csizma sarka Olaszország legkeletibb régiója, és közel 800 km tengerparttal rendelkezik. Fekvésének több különleges része is van: az olasz csizma sarkantyúja, a Gargano-félsziget; az ország legkeletibb pontja, az Otrantói-fok, több kisebb sziget, és itt van legközelebb egymáshoz az Appennini- és a Balkán-félsziget (csak 80 km).

Az éghajlatot enyhe telek és forró nyarak jellemzik, ami igazán kedvez a régió legfontosabb iparágának, a mezőgazdaságnak. A tenger és a fejlett mezőgazdaság a régió gasztronómiájára is nagy hatással van. Puglia konyhája a friss és nyers halak paradicsoma, de a durumlisztből készült zöldséges tészták is nagyon népszerűek. Ha tésztára vágyunk, próbáljuk ki a helyi orecchiettét, azaz a kagyló alakú, kézzel készített kis tésztát. A halak mellé kiváló köret a sült polenta is, biztosan megkínálnak majd vele a helyi trattoriákban. Természetesen az olivaolaj, a stracciatella sajt sem maradhat el, meg persze a borok: elsősorban a primitivo és a negroamaro vörösbor a nagy kedvenc. Ezek után nehéz elhinnünk, hogy a régió konyháját a szegények konyhájának is nevezik, de ez sokkal inkább utal arra, hogy minden, ami a háztartásban fellelhető, azt feldolgozzák, és meg is eszik a helyiek. Sokan Pugliát tekintik a slow food (lassú, komótos, egészséges étkezés) mozgalom bölcsőjének, hisz ehhez minden adottság adott is helyben: a napfény érlelte változatos ízek, a többfogásos étkezések, a jó társaság, és persze az elmaradhatatlan pihenés, a szieszta.

A sziesztát és a lelassulást olyannyira komolyan veszik, hogy jobban tesszük, ha mi is eköré szervezzük a napjainkat, és a városnézéstől vagy strandolástól elfáradva kicsit megpihenünk, hiszen délután még a légy sem mozog majd körülöttünk. Koraeste pedig újra beindul az élet, az igazi pezsgés az este kilenc körüli passegiatával, az esti sétával jön meg, amikor a hely apraja és nagyja kiözönlik az utcákra. A felnőttek sétára indulnak, míg a gyerekek a tereken fociznak. Igazán olaszos a hangulat, ne hagyjuk ki mi sem!

A közlekedést tekintve fontos információ, hogy Puglia két repülőtérrel – Bari és Brindisi – rendelkezik. Miután megérkeztünk, érdemes autót bérelnünk, vagy a vonatjáratokat igénybe vennünk a közeli városkák meglátogatásához. Míg a helyi buszjáratok nem a pontosságukról híresek, az olasz vonatokban biztosan nem fogunk csalódni.

Most pedig következzenek a látnivalók: azok a városok, amelyik mindegyike valamilyen különlegességet, érdekességet rejt magában. Elsőként a megyeszékhelyre, Bariba látogatunk el.

Bari, Puglia fővárosa

A másfél milliós megyeszékhely kiváló érkezési pont, ha repülővel közelítjük meg a csodás Pugliát, de 2-3 napnál többet nem érdemes itt eltöltenünk. Ez a kikötőváros az egyik leghosszabb tengerparttal, azaz lungomaréval rendelkező olasz városok egyike, viszont a strandjai egyáltalán nem olyan szépek.

A városka fő nevezetességei a régi városfallal körülvett Barivecchia óvárosi részben találhatók. Itt nyugodtan „vesszünk el” a kacskaringós utcácskákon sétálgatva, ahol nemegyszer kinn üldögélő családokba vagy az orecchiettét készítő mammákba botlunk majd. A látnivalók közül a 12. századi Szent Miklós-bazilika (Catedrale di San Nicola), a román kori Petruzelli Színház (Teatro Petruzelli) vagy a vár (Castello Normanno Svevo) a kötelező elemek.

Vásárlási kedvünket a Via Sparonán csillapíthatjuk le, de természetesen csak azután, hogy végigsétáltunk a város főutcáján, a Corso Vittorio Emmanuelén. Ha még maradt időnk, ugorjunk ki a városi temetőbe (Cimitero Monumentale), ami egy elsőre kissé furának hangzik, viszont hitetlen műalkotásokat, szobrokat láthatunk ott.

Az óvárosi részben számos kis éttermet, trattoriát találunk. Az aranyszabályról most se feledkezzünk el: csak olyan trattoriába térjünk be, ahol olaszok is esznek. Ebédeljünk meg a La Cantina di Ciannában (Vico Corsioli 3–5), vagy fogyasszuk el ráérős vacsoránkat a La Uascezzében (Vico S. Agostino 2–4, Borgo Antico).

Bari pályaudvaráról vonattal kényelmesen eljuthatunk a környező hangulatos kisvárosokba. A gyönyörű tengerpart sincs messze, ahol kiépített strandok és kristálytiszta tengervíz várja az érdeklődőket.

A pugliai strandok, tengerpartok

A helyiek joggal büszkék a partszakaszaikra, amik között a fehér homokostól kezdve egészen a kavicsosig, sziklásig minden fajtát megtalálhatunk. Ezért nem is tudunk csodálkozni azon, hogy az olaszok is előszeretettel járnak ide nyaralni. Salentótól egészen Garganóig várnak ránk ezek a pompás partszakaszok, köztük az egyik legszebbel, Pescoluséval, amit az olasz Maldív-szigeteknek is neveznek. De itt van Porto Selvaggio, Olaszország egyik leglátogatottabb strandja, Otranto vagy Santa Maria di Leuca is.

Polignano a Mare, a nyugodt kisváros mindössze 20 perces vonatútra található Baritól. Az itteni, mészkőből álló partvidéket évezredek óta mossák az Adriai- tenger hullámai, ennek köszönhetően hófehér sziklákon áll ez a csodás kisváros. A meredek partfal látványát még a mélyen a házak alá benyúló barlangok is fokozzák. Az egyik ilyen barlangban van egy híres étterem – Ristorante Grotta Palazzese (Via Narciso 59) –, ahol nemcsak finom fogásokban, hanem csodás tengeri kilátásban is részünk lesz. Természetesen Polignano strandjai is nagyon jók, inkább itt mártózzunk meg a tengerben, mint Bariban. Kihagyhatatlan élmény!

Lecce, dél Firenzéje

Az egykor püspöki székhelyként szolgáló kisváros építészetét a barokk stílusjegyek jellemzik. A pazar városkép kialakulásához a természet is hozzájárult: a puha és könnyen megmunkálható helyi mészkőből könnyű volt gyönyörű és aprólékos részletekkel teli homlokzatokat készíteni.

Lecce legszebb, legdíszesebb temploma, a Santa Croce letisztult és visszafogott formákkal rendelkezik. A dóm teret kizárólag egyházi épületek veszik körül, és érdekessége, hogy csak egyetlen kijárattal rendelkezik, így az egyház egy jól védhető városrészt épített ki saját magának az óvároson belül. A városban egyetem is található, aminek diákjai év közben élettel töltik meg a városkát.

Alberobello, az UNESCO-város

A trullo, vagyis a jellegzetes kúp formájú tetővel ellátott épület a pugliai táj egyik igazi jellemzője. Ezek a kis hófehér épületek eredetileg a mezőgazdaságban dolgozók raktárai, kisebb lakásai voltak. A legrégebbi trullikat Alberobellóban találjuk, és a 14. században építették őket. A város kialakulásakor a helyi grófok néhány földművelőt rendeltek a területre a tulajdonukban lévő földek megművelésére. Ekkor születtek meg az első kőből, habarcs nélkül épült, kerek alaprajzú és könnyű tetőszerkezetes házacskák is, melyek a mai napig Puglia jelképei. A városi legenda szerint az is hozzájárult a megépülésükhöz, hogy ha jönnek az adószedők, akkor a trullikat gyorsan le lehessen bontani, és továbbállni velük. Alberobello mesés kisvárosa hangulatos éttermekkel, kis üzletekkel várja a látogatókat, és itt természetesen akár egy trullo belsejét is megtekinthetjük.  Miután a trullonegyedben megnéztük a trullotemplomot, a trulloboltot és a trullomúzeumot, akkor a negyedből kijutva egy kis kávézóban érdemes megkóstolni a egy pohár primitivo vagy negroamaro bort.

Menjenek el az olasz csizma sarkába, nem fogják megbánni!

Zászlós Ágnes

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"306696","attributes":{"alt":"Alberobello látképe","author":"Pixabay","class":"media-image","height":"318","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"306697","attributes":{"alt":"Bari városfala","author":"Zászlós Ágnes","class":"media-image","height":"360","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"306698","attributes":{"alt":"Cimitero Monumentale, Bari","author":"Zászlós Ágnes","class":"media-image","height":"360","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"306699","attributes":{"alt":"Lecce utcácskái","author":"Pixabay","class":"media-image","height":"314","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"306700","attributes":{"alt":"Lungomare, Bari","author":"Zászlós Ágnes","class":"media-image","height":"360","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"306701","attributes":{"alt":"Orecchiette tészta","author":"Zászlós Ágnes","class":"media-image","height":"300","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"400"}}]]