Hét érv Stockholm mellett

Lámpák az ablakban

Nem kell műemlékeket keresni, a legegyszerűbb társasház vagy lakótelep is lenyűgöző látványt nyújt este, mert minden ablakban egy ernyős lámpa világít. Több elmélet is van arra, miért alakult ki a „lámpát az ablakba” szokás Skandináviában: az egyik szerint a gyéren lakott területeken így akarták jelezni az úton levőknek, hol találhatnak menedéket, a másik szerint egyszerűen csak arról van szó, hogy a hosszú (majdnem) sarki éjszakák alatt legalább az az illúziója legyen meg az embernek, hogy mégis az ablak felől jön a fény. A hatás mindenesetre magával ragadó, az utazó egyszerre érzi magát tőle otthonosan és magányosan. (Ajánlott irodalom: a Mikor sötétedni kezd című svéd gyermekvers a kultikus Ami a szívedet nyomja c. kötetből.)

2. A városháza

Stockholm domináns épülete a városháza. Önállóan nem látogatható, csak vezetett túrán lehet körbejárni. Télen a torony sajnos nincs nyitva, cserébe kevés a turista, és ki lehet fogni olyan időpontot, amikor három embernek tart előadást az idegenvezető. Megtudhatjuk például, hogy a stockholmi városházán ingyenes az eskettetés, márciustól azonban a külföldi állampolgároknak már fizetniük kell a ceremóniáért. (Nincs értelme sietni, addig már minden időpont betelt.) Kétféle szertartás közül választhatunk: hosszú és rövid. A hosszú három perc… (A rövid alig több, mint egy.)

A városháza 1911-től 1923-ig épült, s minden terme, mindendíszítő eleme szimbolikus jelentést hordoz (a torony alatti kis helyiségben például összesen száz boltív van, a városi tanács száz tagját jelképezendő). Az impozáns Kék Csarnok évente a Nobel-díj díszvacsorájának ad helyet, a még impozánsabb Arany Csarnok pedig ugyanezen a banketten táncparkettként szolgál. A milliónyi aranymozaikkal díszített terem falán számtalan allegorikus és konkrét figura jelenik meg – apró szépséghiba, hogy némi számolási pontatlanság miatt a király feje már nem fért rá a monumentális képre, így fejetlenül ül a lován.

3. Emberbarát múzeumok

Közép-Európában azt szoktuk meg, hogy a múzeum olyan hely, ahol pisszenni sem szabad, valamihez hozzányúlni pedig főbenjáró bűn. A stockholmi múzeumok mások. Ha egy kiállítási tárgyhoz tényleg nem lehet hozzáérni (mert például a kiállítási tárgy egy Vasa nevű 400 éves csatahajó, amely sikeresen elsüllyedt az első útján gyakorlatilag még a kikötőben, 333 éven át a víz alatt rohadt, majd kiemelték, összerakták, hosszú éveken át impregnálták, és büszkén kiállították, bár nem lehet tudni, meddig marad meg ebben az állapotában), akkor készítenek róla valósághű másolatokat, hogy ki is lehessen próbálni. Ily módon sétálgathatunk az ágyúfedélzeten (160 centi alattiak előnyben!), vagy 7 emelet magasságban kiléphetünk az árbockosárba (van korlát, de így is félelmetes élmény).

A múzeumok a látogató minden érzékére hatnak: az Absolut vodka által támogatott szeszmúzeumban (a svédek és az alkohol viszonya több mint bonyolult) például alap, hogy az egyes tárgyakról érintőképernyőn tudhatunk meg bővebb információkat, emellett beülhetünk egy lakókocsiba, ahol meghallgathatjuk a legnépszerűbb iszogatós dalokat, a legfinomabb párlatok illatát permetezhetjük a helyiségekbe, vodkakvízben tehetjük próbára tudásunkat (bárpultra dőlve, nagy piros gombot lenyomva, jó válasz: bingóhang, rossz válasz: irtózatos pohárrezgés), de van vagány intoxikáció-szoba és másnaposság-szoba is.

4. Gamla Stan

A Gamla Stan Stockholm történelmi óvárosa. Ideális hely a sétára kora reggel vagy késő este is: bár a sziget nem nagy, számtalan sikátor hálózza be, amelyeket élmény felfedezni. Mindenképp keressük fel Stockholm legszűkebb utcáját (gyakorlatilag lépcsősorát), a mindössze 90 centiméter széles Mårten Trotzigs Grändet. A Gamla Stan az a hely, ahol a szuveníreket is beszerezhetjük, és csodálhatjuk a néha egészen szürreálisan berendezett kirakatokat.

5. Hajókázás

Stockholmot Észak Velencéjének szokás nevezni, de rokonsága Velencével két dologban merül ki: Stockholm is szigetekre (is) épült, és Stockholm is gyönyörű. Igaz, teljesen másképp, mint Velence, de a hajókázás itt is obligát program. Már csak azért is, mert Stockholmnak óriási (1700 km2) szigetvilága van. Télen sajnos csak egyféle hajókirándulás van a kínálatban, de azzal is eljutunk legalább a szigetvilág peremére. Az sem jelent gondot, ha be van fagyva a tenger (bár az idei stockholmi tél viszonylag enyhe), mert jégtörő hajóval szállítják a turistákat. A másfél órás körút alatt képet alkothatunk Stockholm fő szigeteiről, különös tekintettel a Djurgårdenre, amely régen a királyi család vadasparkjaként szolgált, ma azonban múzeumoknak ad otthont (itt található például minden skanzenek atyja, a világ első szabadtéri múzeuma, a Skansen is). A lényeg persze a szél, a tenger, a felhők és a város, ahová fantasztikus visszaérkezni.

6. Metró

A stockholmiak a világ leghosszabb galériájának nevezik a metróhálózatukat, teljes joggal. Minden állomás egy műalkotás, mindegyiket más művész készítette, ettől a stockholmi metró olyan, mint egy zseniális urban fantasy helyszíne. Rengeteg műfajjal, témával és formával találkozhatunk, a nonfiguratív mozaikoktól kezdve a Solna megálló szürreális svéd vidékén át a Tensta megálló világbéke-manifesztációjáig. Érdemes csak úgy cél nélkül utazgatni, kincsekre lehet bukkanni.

7. Semla

A svédek szeretik az édességet (a kekszek, péksütemények édesebbek a nálunk megszokottnál), az emblematikus svéd finomság, a semla éppen ezért kihagyhatatlan. Valahol félúton jár a péksütemény és a „rendes” sütemény között: fánkszerű gombóc, amelybe léket vágtak, megtöltve marcipánnal vagy lekvárral, rajta (a szokásosnál kevésbé édes) tejszínhab, ennek tetején pedig ott ül kis kalapként a tésztából kivágott háromszög. Állítólag az echte svédek először ezt a kis sipkát eszik le róla. A semla egyébként emberes adag, sok energiát szolgáltat a városnézéshez.