Januárban utazótársnőm, akivel húsz éve utazgatunk, lelkesen újságolta, talált jó áron repjegyeket, itt az ideje, hogy négyesben, egy laza csajos kirándulás keretében megismerjük Gdansk városát.
Gdansk, a felfedezett ékszerdoboz
Azonnal keresgélni kezdtem a várossal kapcsolatos információkat. Minimális ismereteim voltak eddig, igazából csak azt tudtam, hogy ebben a nagy Balti-tengeri kikötőben kezdődött 1939. szeptember 1-jén a II. világháború, és itt született 1906-ban egy nagyon érdekes gyógyító ember, Bruno Gröning.
Nagy kíváncsiság hajtott a februári Gdanskba. Érdekelt, hogy ez az 1263-ban alapított város, melyet nem kíméltek a történelmi viharok, hogyan tudott talpra állni. Egy város, melyet a II. világháború alatt porig romboltak, és valami csoda folytán mindössze egyetlenegy háza nem sérült meg, hogyan nyerte vissza régi pompáját.
Bécsből mintegy másfél órás út után landoltunk a Lech Walesa nevét viselő repterén. Ömlött az eső, úgy döntöttünk, nem vonatozunk be a városközpontba, inkább a szállodánk ajánlotta taxis szolgáltatását vesszük igénybe. Szerencsénk volt, 25 perces utunk alatt a taxis mesélt a városról, megmutatta, merre van az Óváros és pár olyan pont, ami turistaként hasznos lehet számunkra. Tavaly januárban hatalmas tragédiaként élte meg Gdansk, hogy az 53 éves polgármesterüket, Pawel Adamowiczot értékelő beszéde közben a téren halálosan megkéselte egy helyi támadó. Jan, a sofőrünk fontosnak érezte, hogy ezt a helyet megmutassa nekünk, csak aztán vitt minket a szállásunkra. Kellemetlen volt az esős fogadtatás, de nem szegte kedvünket, azonnal sétára indultunk, és örömmel konstatáltam, hogy nagyszerű helyen van a szállodánk. Tőle jobbra pár méterre a régi városfal egyik darabkája is látható, a másik oldalon pedig pár méterre voltunk a Motlawa partjától, és végre láthattam a középkor legnagyobb kikötői daruját, amely a város jellegzetes látnivalói közé tartozik és egyben a város egyik kapuja is. 1444-ben épült, és a belső mechanizmusa megtekinthető. A Motlawa partján van látnivaló bőven, de az eső bezavart bennünket a számos csalogató halétterem egyikébe, így közelebbről megismerkedhettünk a lengyel konyhával. Mivel imádom a halat, barátnőimmel végigettem e gyönyörű hely gazdag halkínálatát. Másnap a Mariacka utcát fedeztük fel. Egy órán át tartott a séta, de nem azért, mert oly hosszú az utca, hanem mert a csodás kőteraszokon gazdag kínálat csábítja főleg a hölgyeket: szebbnél szebb borostyán ékszerek vannak a vitrinekben.
Meglátogattuk a belvárosban Európa legnagyobb téglatemplomát, a Szűz Mária-templomot. 1343-ban kezdték építeni, változatos a története. 1502-ben nyerte el mai méretét, 25 ezer ember kényelmesen elfér benne. A templom padlójában 300 sírkő van beépítve. Most nem a templomi csend jellemzi a helyet, ugyanis a restaurátorok köszörűi, kalapácsütései visszhangzanak a gótikus falak közt. Tornyába 400 lépcső vezet. Számomra nagy élmény volt a Szent Brigitta-bazilika csodálatos borostyán oltára, amelyre egy helyi városnéző kisbusz nagy dumás turistavezetője hívta fel a figyelmünket. Szerencsénk volt, a templomban a délutáni mise utolsó részére toppantunk be.
A Motlawa partján a Fekete Gyöngy nevű kissé giccses kalózhajóra szálltunk, és megnéztük a Westerplattét, a hatalmas kikötőt a szerelőtornyaival. Így legalább miattunk nyitották ki a hidat, amin előtte átsétáltunk, mert az Amber Sky nevű óriáskerékből szerettük volna látni a hamvaiból újjáépült csodás várost. A kikötőbe tartó hajóúton megnéztük a II. világháború áldozatai előtt tisztelgő emlékművet. Épp itt tört ki a háború, a kikötői raktár támadásával, és a 200 lengyel hős képes volt hét napon át ellenállni a Balti-tenger felől támadó németeknek. Leesett állal csodáltam a Hosszú utca, a Dlugi Targ színes, kecses házait, rokokó kapuit, a gótikus részleteket. A város minden egyes kapuja pazar díszítésű, mind másképpen szép. A házak homlokzatai gazdagon díszítettek, változatosak, két egyformát nincs esélye az embernek felfedezni. A Régi Városháza reneszánsz stílusú, a 16. században épült. Rengeteg említésre méltó látnivaló akad a városban, lehetetlen mindent megemlíteni. Számomra kedves a Neptun-kút és a mögötte álló impozáns Dwór Artusa. Mivel nem jutottunk el mindenhová, ha egyszer lehetőségünk lesz rá, szeretnénk visszatérni Gdanskba, és felfedezni a további látnivalókat, melyekben bővelkedik ez az ékszerdoboz szépségű város.
A Mariacka utca, végében a Szűz Mária-templommal
A Szent Brigitta-templom borostyán oltárának részlete
A II. világháborús emlékmű a Westerplatténc
A Neptun-kút, mögötte a Dwor Artusa
(A szerző felvételei)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.