Barangolás kubai tájakon

SZABÓ LÁSZLÓ, GAJDOS EMESE

Első állomásunk a hírhedt Disznó-öböl, ahol Fidel és az amerikaiak összecsapásainak nyomaiba botlani mindenütt – rozsdás tankok, lelőtt repülőgép roncsai és a harc egyéb maradványai fogadják a látogatókat. Az Australia nevű településen a vezér egykori bázisa ma múzeum, itt akár az íróasztalához is leülhetünk. Idegenvezetőnk egy kedves néni, egyike azon hölgyeknek, akik csinos miniszoknyában, lakkozott körmökkel, ám feltűnő bajusszal hökkentenek meg bennünket. Annyi bajszos nőt, mint Kubában, még nem láttunk…

A legnagyobb kubai nemzeti parkba érünk, egy krokodilfarmon megismerkedhetünk e félelmetes állatok fejlődésével. Különböző, ráccsal fedett medencékben úszkálnak, életkor szerint. Ezeket az állatokat itt a húsukért, a bőrükért és szaporításuk végett tenyésztik. Sokan a konyhaasztalon vagy női kiegészítőként végzik, de a szerencsésebbek visszakerülnek a természetbe, a helyi mocsárvidékre. A négyéves krokodil még nem veszélyes az emberre, de a 15 éves példánynak már a látványa is félelmetes. Amikor a Karib-tenger partján megkóstoljuk fehér húsát, akkor megértjük, miért tenyésztik a húsáért is – mert nagyon finom.

Este Santa Clara városába érünk, ez Che Guevara városa – ez látszik is mindenhol: szobrok, emlékhelyek, pólók és különböző ajándéktárgyak dísze az ikonként tisztelt harcos arcképe. Bár a szállásadónk visszaigazolta a foglalást, érkezésünkkor elmondta, hogy az anyuka kórházba került, ezért egy ismerőséhez irányít bennünket. Igaz, a ház előtt egy másik, bérelt autó és a házból kiszűrődő fény arra enged következtetni, hogy egy másik csoport megelőzött bennünket, az anyukás történet a kubai mesék egyike. De nem bánkódunk, mivel egy gyarmati stílusú házban kapunk szállást, és a vendéglátók is nagyon kedvesek. Ráadásul másnap bőséges reggelivel kezdhetjük a napot, meglepetésünkre a családi ezüst és a régi angol porceláncsészék is az asztalra kerülnek.

Egy szivargyárba tartunk, óriási élmény, ahogyan a helyiek egyszerű körülmények között sodorják ezt a luxuscikket. Minden egyes darabot külön ellenőrinek, a cédrusfa dobozba pedig csak azonos árnyalatú szivarok kerülhetnek. A Che Guevara csapata által kisiklatott vonat megtekintése után a város szélén levő monumentális szobor és zászló alatt található múzeumban fotók által is megismerhetjük a hős életét, itt található „Che” sírja is.

Egy több kilométer hosszú, óceánba épített töltés vezet a Cayo Coco korallszigetre, ahol elsősorban csodás strandok és luxusszállodák találhatók Aki pihenésre vágyik, itt biztosan senki sem fogja zavarni. A szigetről a világörökség részét képező Trinidad felé tartunk, itt gyarmati stílusú házak között érünk szálláshelyünkre, amely egy helytörténeti múzeummal is vetekedhet, a régi bútorok, tárgyak és belső kialakítás alapján. Ez a megállapítás a matracra is érvényes, szinte lehetetlen aludni rajta. A kényelmetlen ágyat már csak az óriási zaj múlta felül – a macskaköves utcán turistabuszok, traktorok, szekerek lavíroznak éjjel-nappal. A turistákat a helyiek már az őrületbe kergetik a folyamatos zaklatással – éttermet, szállást és szivart kínálnak úton-útfélen. És mindenütt alkudozni kell, később kiderül, még így is minden drágább, mint a turisták kirakatának hitt Varadero üdülőhely. Bár a város hangulatos, az igazi izgalmakat a környék jelenti: csodás, fekete korallokkal színesített karibi part, kávécserjék és cédrusfák között vezető ösvények egy vízeséshez, mesés táj mindenütt.

Utolsó megállónk a híres turistaparadicsom: Varedero mindenkit meglep, rendezett utcák, jól felszerelt szállodák, izgalmas piacok (ahol már nem kell alkudozni, és az árak is barátságosak), botanikus kertre emlékeztető növényzet mindenütt. És a part, az mint a mesében: türkizkék tenger, fehér homokos stand, ragyogó napsütés és koktélok minden mennyiségben.

Sokak szerint addig kell felfedezni Kubát, amíg él Castro és a rendszere. A természeti szépségek mellett felejthetetlen élmény a helyiek életvidámsága, zeneszeretete, leleményessége, az országban tapasztalható retró hangulat, az utakon pöfékelő hatvanéves autócsodák és természetesen a finomabbnál finomabb ételek, koktélok, szivarok. Kuba az a hely, amit mindenkinek látni kell.

(Kuba, 2010 novembere)