Amikor a lélek elválik a testtől

Itt Gabonban természetes, hogy van sámán, amelyet itt ngangaa néven szólítanak. Van zenéjük, vannak dobok, táncok, és mindehhez még egy hihetetlen őserdei növényük is, amelynek a neve iboga.

Ez egy kisebb bokrocska. Ennek a növénynek a gyökere ibogaint tartalmaz, amely akár százszorosára is serkenti az agyműködést. Ha ebből valaki sokat eszik, akár meg is halhat. Most nemcsak azért szeretnénk bemenni, hogy lefotózzuk a táncos előadást, hanem szeretném, ha az első Bubo-ügyfelek lennénk, akik látják és átélhetik az eredeti bwiti rituálét. Leveszem a cipőmet és belépek. Úgy kell köszönni, hogy bokáí, erre a válasz hajíí, és lehetőleg minél hangosabban, hogy mindenki jól hallja, hogy lássák az elszántságot, hogy bevállalom. Bokáááííí! Már nem is vagyok álmos, és attól a pillanattól le sem hunyom a szemem.

Száguldó üzemmódba kapcsolnak a gondolataim. Hirtelen nagyon erősen hallom a hullámverést, eddig ezt észre sem vettem, jobban érzem az illatokat, erőteljesebben érzékelek mindent magam körül. A hányinger az alapjele az iboga használatának, nálam ez nagyon-nagyon erősen jelentkezett, 24 órán át rosszul voltam. Kint fekszem a tűznél, nem tudok felállni, de ülni sem. Csak feküdni tudok. A nagyapára gondolok, itt van mellettem, teljesen tisztán látom, fi atal, öltönyben, ahol a mellény a nadrághoz van rögzítve. Ilyen öltönyt varratok magamnak is. A nagyapát nagyon szerettem, most vele beszélgetek, vagyis ezt a beszélgetést valahogy nem sikerül megvalósítanom, csak mosolygok rá, ő pedig rám. Kár. Elfelejtettem tőle annak idején valamit megkérdezni, és szerettem volna tudni, hogy mit válaszolna. Ő soha nem hazudott. Majd néhány csepp eső esik, az egyik csepp nagyon lassan hull le, és megérinti a számat. Ekkor tudom, hogy ez egy mennyei csók volt. Nagyon érzékeny vagyok, romantikus, a szemem előtt képek és történetek váltakoznak.

Az eső cseppje – mennyei csók. Amikor ezt írom, akkor úgy érzem, hogy ezt eltúloztam, pedig akkor ezt így éreztem. A testem itt van, de a lelkem valahol máshol. A dobok hangja egyre agresszívebb, mindenki ül és remeg, félelmetes. A fejemben a képek mind gyorsabban kavarognak. Juro akkor behunyja a jobb szemét, amelyben megjelenik maga előtt, mint 3 hónapos csecsemő. Ezt a képet ő sosem látta, most ott ül, és az ártatlan gyermekkorát látja. Azt a kort, amire nem kellene, hogy emlékezzen. De az iboga azokat a képeket is előhozza, amelyek egy eldugott raktárban vagy egy régi szerveren vannak, az iboga megidézi az emlékeket. Ez fantasztikus.

Hajnali fél 5 van, és a legszebb dolog következik, a napfelkelte. A táncosok átöltöznek, befestik az arcukat, és úgy táncolnak, hogy transzba esnek. A tánc napfelkeltekor végződik. A dolgokat elmondták, azok leülepedtek, a közösség tud a problémákról, és ezek most megoldódtak. Tudjuk, hogy számos betegség okozója a pszichés állapot, és erről a rituáléról is úgy beszélnek mint egy gyógymódról, az iboganról pedig mint egy gyógyszerről.

A legtöbb ember a nyaraláson azzal foglalkozik, hogy túl erősen megy a klíma, vagy hogyan lehet az elsők között odaérni az all inclusive vacsorára. De az utazást meg kell értened, ezzel mindent elmondtam…

Ľuboš Fellner, a BUBO utazási iroda vezetője naplójából

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"282647","attributes":{"alt":"","author":"Bubo utazási ügynökség","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]