A turizmus fekete éve

Míg nyáron felcsil­lant ugyan a re­mény az újranyi­tásra, hogy aztán ősszel berobban­jon a második hullám. A 2020-as év szomorú összegzése, idegenfor­galmi szempontból.

Bár már január végén lehetett hal­lani az újfajta koronavírusról, még javában dübörgött a turizmus. Az egzotikus(abb) célállomásokra sok­szor alig lehetett jegyet kapni, szinte mindegyik telt házzal üzemelt. Ha februárban Thaiföldön, vagy Dél-kelet-Ázsiában járt valaki, akkor nagyon sok magyar, szlovák, cseh turistával találkozott, igaz, akkor már elkezdődtek az első komolyabb szigorítások. Az európai országok után az ázsiaiak és amerikaiak is megtiltották a kínai turisták beuta­zását, igaz, volt olyan ország, amely első körben csak a csoportok, majd később mindenki számára megtil­totta a beutazást. Ekkor már lehe­tett érezni, hogy baj lesz, és hogy ez az érzés még erősebb legyen, az olaszországi, ausztriai fertőzések után szinte minden ország bezárkó­zott, a határokon lezárták a sorom­pókat, néhány kivételt leszámítva szinte se ki, se be nem lehetett utaz­ni. Megannyi történetet lehetett ol­vasni olyanokról, akik csillagászati áron vett jegyekkel próbáltak meg hazamenekülni a távolabbi célállo­másokról, olyanról is olvashattunk, hogy valaki hónapokra kinn rekedt, mivel már nem volt járat, amivel hazatérhetett.

Márciustól júniusig gyakorlatilag lélegeztetőgépen volt a turizmus, ám nyáron Európán belül már szabad volt utazni. Megnyíltak a határok, a szállodák is újra fogadtak vendégeket, a légitársaságok is újra beindították a járatokat. Ez pedig meg is látszott a hirtelen megugró számokon, csak Horvátországba csaknem százezer szlovákiai utazott, a görög tengerpart is megtelt, de so­kan voltak a szomszédos országok­ban is, a magyarországi fürdővárosokban voltak olyan napok, amikor a szokásos vendégszámmal üzemel­tek a helyi fürdők, a hotelekben sem volt ritka a 70–80 százalékos telítettség, amit májusban még a turisztikai szakemberek is elképzel­hetetlennek tartottak.

Majd jött a szeptember, a magyar­országi határzár, és ezzel a második hullám. Újra nőttek az esetszámok, az országok pedig ismét a bezárást választották, a hotelekbe már nem lehetett megszállni turistaként, a határokon pedig csak negatív PCR-teszttel lehetett átkelni – már ahol erre lehetőség volt. Ahogy romlott a helyzet, úgy szigorodtak az utazási lehetőségek, év végéhez közeledve már csak néhány ország maradt nyitva a turisták előtt (például Tö­rökország, ahonnan decemberben helyszíni riportban számoltunk be egy isztambuli utazásról), ám az év végére ezen országok többsége is a szigorítás mellett döntött, igaz, nem zárta be teljesen a kapuit a turisták előtt. Így aki távol szeret­ne szilveszterezni, nyaralni, az még most is beléphet Zanzibárba, Me­xikóba, Törökországba, Brazíliába, Kubába, a Dominikai Köztársaság­ba vagy Puerto Ricóba.

Az év során számos hotel, utazási iroda is csődbe ment, és ez a hul­lám várhatóan tovább folytatódik. A légitársaságok hatalmas állami segítséggel tudták csak túlélni az évet, de sok olyan is volt, amely gé­pei végleg a földön ragadtak. Olyan nagyobb légitársaságok is csődbe mentek, mint az olasz Air Italy, az angol Flybe, a török Atlasglobal vagy éppen az Air Asia japán része.

2020 a turizmus fekete éve volt, és kérdés, hogy az újranyitás után milyen lesz az idegenforgalom, mi vár azokra, akik utazni szeretné­nek. Mert azt számos felmérés is bizonyította, hogy az utazási vágy nem apadt, sokan szeretnének útra kelni. Remélhetőleg 2021-ben már lesz erre lehetőség.