Ültessük el a virághagymákat

Figyeljük meg azt is, hogy a hagymák kaptak-e valamilyen csávázást. Ugyanis ez is védi a kifejlődő növényeket. Ha a csávázás elmaradt, mi is pótolhatjuk a széles hatásspektrumú benomil hatóanyagot tartalmazó készítmény alkalmazásával. A vegyszeres oldatban történő rövid áztatás erősítheti a védőhatást.

A jól begyökeresedett növények telelnek biztonságosan, ennek egyik kulcsa a megfelelő időben való ültetésük. Általános elvként vegyük figyelembe, hogy 9 C fok talajhőmérsékletig gyökeresednek a hagymák, ez pedig november elejéig-közepéig biztosított. A korai virágzású hagymásokat (pl. hóvirág, krókuszok, tőzike, jácint, nárcisz, tulipán, fürtös gyöngyike) már október elején rakjuk el. A császárkorona és a liliom ültetését tavasszal (is) ajánlják, ám mivel ezek hagymái nem védettek buroklevelekkel, könnyen kiszáradnak. Ha a hagymát nem tudjuk megfelelő körülmények között teleltetni, akkor az őszi ültetés lehet a megoldás.

Az ültetés mélysége befolyásolja a telelés biztonságát is. Általános elvként javasolható azonban, hogy a hagymát méretének kétszerese vastagságú földréteg fedje, ám a vetőhagyma csomagolásán általában részletes útmutatót találunk az ültetési mélységre vonatkozólag.

A beteleltetésre kerülő növényeket alaposan vizsgáljuk át. Őszre általában felszaporodnak rajtuk a különböző kártevők, pl. atkák, tripszek, gyapjas (viaszos) pajzstetvek. Általános elv, hogy a szabadban könnyebben és hatékonyabban tudjuk kezelni növényeinket, s erre – időjárástól függően – november elejéig (közepéig) van lehetőségünk. A flufenzin, propargit (atka), acetamiprid, tiametoxam (tripsz), foszalon hatóanyagtartalmú készítmények nyújthatnak segítséget. A permetezés idejét jól kell megválasztani, növényeinket lehetőleg a harmat felszáradása után, a melegebb időszakban kezeljük. A nedvesítőszerek alkalmazása, a bőséges lémennyiség valamint a jó lefedettség elősegíti a védekezés hatékonyságát.

Az ősz kezdetén sokan megfigyelték, hogy az addig üde zöld gyep elkezdett sárgulni. A levélzet egyre nagyobb felületén láthatóak a sárga foltok, ezekben jól körülhatárolható sárga „pörsenéseket” lehet elkülöníteni. A betegséget a sárgarozsda okozza, amely elég közönséges a kalászosok termesztésében. A betegség számára kedvező a meleg, a nem forró hőmérséklet, a magas páratartalom és a nedves mikroklíma.

Az öntözött körülmények és a levélzet laza szöveteit kiváltó nitrogén tartalmú műtrágyák használata fokozza a kórokozó megtelepedésének, gyors terjedésének veszélyét. A védekezés tervezésénél ez utóbbi tényezőket kell figyelembe venni. A gyepet rendszeresen nyírjuk, s ezzel a beteg levélzet nagy részét eltávolítjuk, (feltételezve, hogy gyűjtőkosaras fűnyírót használunk). Nyár végétől már ne adagoljunk nitrogén tartalmú műtrágyát, s a locsolást is ritkítsuk, csak indokolt esetben nedvesítsük a gyepet. Léteznek hatékony készítmények is a sárgarozsda ellen, ezek főképpen az azol csoportból kerülnek ki, de igazából a gyepet az előbbi hagyományos agrotechnikai beavatkozásokkal szoktuk megvédeni.

A nyár folyamán kevésbé támadta rózsatöveinket a lisztharmat, de az őszi időjárás meghozta a tüneteket a hajtások végein, a bimbókon. A levelek kanalasodnak, torzulnak, a bimbók nem nyílnak ki, vagy csak torzultan, féloldalasan. A vastag, szürkés-fehér penészbevonat teszi egyértelművé a tüneteket. A másik betegség, amely megjelent a leveleken, a rozsdafoltosság. Ez főképpen a betegségre érzékeny fajtákon hatalmasodik el. Mindkét kórokozó számára kedvező a magas relatív páratartalom, ami az őszi időjárásban egyre gyakoribb. A rózsa védelmében szintén alkalmazhatjuk a hagyományos eljárást, a beteg részek eltávolítását. A teahibrideket rendszeresen metszeni kell, hogy szép bimbókat hozzanak hosszú szár végén, de a parkrózsákat is meg lehet metszeni. Ahol súlyos a betegségek fellépése, ott triazolok valamelyikét, esetleg kén kiegészítéssel alkalmazhatjuk, illetve a mankoceb hatóanyag segíthet a rózsarozsda ellen.

A kardvirág zöld levelein felszaporodott a tripsz, s szívogatása után ezüstösen fénylő foltot találunk. Ez általában ilyenkor már nem okoz túl nagy gondot (a növény már elvirágzott), ám ha a kártevő lehúzódik a hagymák buroklevelei alá, a teleltetés is veszélyben. A hagymákat teleltetésre felszedjük és száraz, hűvös helyen tároljuk. Ezek a körülmények kedveznek a kártevőnek, amely képes egész télen károsítani, ezzel együtt itt tud áttelelni. Tavaszra a folyamatos szívogatás nyomán a hagyma összezsugorodik, értéktelenné válik. Védekezésre most még a szerves foszforsavészterek valamelyikét alkalmazhatjuk, de a neonikotinoidok is használhatók. Permetezés esetén fontos a megfelelő (bőséges) lémennyiség és nedvesítő szer használata a tökéletes fedés érdekében. (MR)

A szerző növényvédelmi szaktanácsadó