Újra megnyílt a történelmi múltú Lutetia Szálló

Négy év után újra megnyílt a Szajna bal partján fekvő egyetlen párizsi luxushotel, a történelmi Lutetia, a francia főváros egyik emblematikus épülete, amelynek homlokzatán Belmondo apja, Paul Belmondo, a híres párizsi szobrász dolgozott.
Bizonyára minden ember kitippel magának egy-két szállodát, amelyben élete során legalább egyszer szeretné álomra hajtani a fejét, bejárni csodálatos termeit, és egy pazar reggelit elfogyasztani. Ilyen számomra a híres velencei Fenice színház közelében levő Hotel La Fenice, Rómában a Hotel Fontana, mert több stílusos szobájának ablaka, kis erkélye a Trevi-kútra néz. Párizsban ilyen szálloda a Lutetia, amely annyira elkápráztat, hogy nem lehet betelni a látványával.

Az art déco stílusú fényűző szállodát 1910-ben emeltette a Le Bon Marché luxusáruház tulajdonosa, Madame Bouciaut, hogy a vidékről érkező tehetős vásárlók az áruház közelében, életstílusuknak megfelelő hotelben szállhassanak meg. Ám a szálloda története sokkal változatosabban alakult, mint ahogy azt az építtetők elképzelték. Nemcsak vidéki kereskedők, vásárlók jöttek, hanem jeles festők, írók is, értelmiségiek találkozóhelye, a kreativitás helyszíne lett, ahol diszkréten keveredett a művészet, a filozófia, a tudomány és a politika. Ez a szálloda fogadta Picassót, Matisse-t, André Gide-et, James Joyce-t, aki itt folytatta monumentális Ulysses című regényének írását vagy Saint-Exupéry-t, aki feleségével, Consuelóval lakott itt 1936-ban. A szállodai legendák szerint Peggy Guggenheim férje egy telefont zúzott szét féltékenységi rohamában a hotelben, és itt értesült Guillaume

Apollinaire haláláról Pablo Picasso. Itt gyűltek össze 1935-től Hitler száműzetésben élő ellenfelei is, a náci megszállás alatt viszont a német katonai hírszerzés, az Abwehr főhadiszállása működött benne, mint több más párizsi szállodában. A világháború után a koncentrációs táborok visszatérő túlélőinek lett az átmeneti szállása. Az évtizedek során kultikussá vált épületben töltötte nászéjszakáját Charles de Gaulle és felesége, Yvonne, és megfordult benne sok más híresség is, köztük Joséphine Baker, aki a szálloda híres art déco bárjában lépett fel. Ernest Hemingway, Samuel Beckett, François Mitterrand szintén gyakran volt a Lutetia vendége. És vannak még élők is, akik emlékeznek – írta a Múlt-kor, amely Juliette Grécót említi. „A híres énekesnő, a Saint-Germain múzsája számos estét töltött ott Albert Camus, Jean Cocteau vagy Serge Gainsbourg társaságában.” De tudna mesélni Gérard Dépardieu vagy Catherine Deneuve, Isabelle Huppert meg Nicolas Sarkozy is.

1955-től 2005-ig a Taittinger pezsgősdinasztia tulajdonában volt a legendás épület, melyben akkor – hogy is másként – ezzel a gyöngyöző aranyszínű luxusitallal kínálták a vendégeket. Az 1980-as években Sonia Rykiel divattervező újíttatta fel a szállót, alakított ki magának lakosztályt, és üzletet nyitott az épületben.

2010-ben az Alrov izraeli csoport vásárolta meg, amely Jean-Michel Wilmotte építész vezetésével újíttatta fel és modernizáltatta a Lutetiát. A befektetők igyekeztek megőrizni a gazdag múltú szálloda sajátos, „bal parti” hangulatát, így a 800 eurós átlagos szobaár is alacsonyabb, mint a Szajna jobb partján fekvő luxushoteleké. Az eredeti 233 szobából 135 elegáns szobát és lakosztályt alakítottak ki hét emeleten. A lakosztályok közül kettő gyönyörű kilátású teraszra nyílik. Természetesen egy medence, spa részleg, étterem, jazzbár is része a hotelnek, amely leginkább az amerikaiakat és a franciákat vonzza, de nem érdekli az ultragazdag közel-keletieket és oroszokat, akik sokkal szívesebben szállnak meg a Champs-Elyseées közelében levő szállodákban, amelyek közül több – a Ritz, a George V és a Royal Monceau – arab tulajdonban van.

A Lutetia, amelyet 200 millió euróért restauráltak, egyelőre négycsillagos szállodaként kezdte meg működését, de el akarják érni az ötcsillagos minősítést. Az új tulajdonos a felújítás előtti évi 30 millió eurós árbevétel megduplázását tervezi. (MTI, ug)