Trichogramma petefürkész darazsak

A kukorica kártevő lepkefajai - a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) és a gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera) - fejlődésük kedvező feltételei esetén súlyos károkat okozhatnak a kukorica termésének minőségében és hozamában. A kártevők kedvenc táplálékát, a finom édes, lédús kukoricaszemeket a hernyók megrágják és ürülékükkel beszennyezik. A vetőmagkukorica esetében a hernyók által okozott kár az áru minőségét és mennyiségét is befolyásolja, hiszen a megrágott szemek már önmagukban alkalmatlanok vetőmagnak, ugyanakkor ez a rágás utat nyit a különböző penészgombák terjedésének, ami a magvak csírázóképességét is hátrányosan befolyásolja. A lepkekártevők a takarmánykukorica termesztésben is komoly problémát okoznak: a takarmány mikotoxin tartalmának növekedését. A hernyók által megrágott szemek és egyéb növényrészek elsődleges fertőzési kaput jelentenek a fuzá-riumos betegségek számára. Ezek a penészgombák pedig különböző mérgeket, úgynevezett mikotoxi-nokat termelnek, amelyek a takarmányba kerülve közvetlenül és közvetett módon is problémákat okoznak. Éppen ezért az Európai Únió is szigorúan szabályozza az állati takarmányokban a mikotoxin-tartalom határértékének betartását.

Mindezek egyértelművé teszik, hogy a lepkekártevők elleni védekezésre minden felhasználási célú kukoricában szükség van. Erre számos hatékony rovarölő szer (inszekticid) áll rendelkezésre, de csak a nagyon pontosan időzített és többször megismételt beavatkozás nyújt elfogadható védelmet a károsítókkal szemben. Ugyanakkor ezek a kártevők igen megnehezítik a növényvédősök dolgát, hiszen a hernyók legtöbbször a csuhélevelek alatt, a cső belsejében, vagy a kukorica szárában tartózkodnak, így a növényvédőszer elől gyakorlatilag rejtve vannak. További nehézség és költségnövelő tényező, hogy a kártétel már a kifejlődött növényállományban jelentkezik, tehát leggyakrabban csak a légi kijuttatás alkalmazható. Ugyanakkor a hűtőházaknak, konzervgyáraknak az elvárásai, előírásai alapján szermaradvány egyáltalán nem lehet a csemegekukoricában, és a növényvédelemre is csak mérsékelten toxikus, úgynevezett zöld jelű készítményeket lehet használni. E készítmények hatékonysága értelemszerűen elmarad az agresszívabb, ezért a csemegekukoricánál csak meglehetős kockázattal alkalmazható szerekhez képest. A felsorolt problémákra kínál újszerű, hatékony megoldást a Trichogramma petefürkészekre alapozott vegyszermentes növényvédelmi technológia.

A Trichogramma petefürkész darazsak növényvédelmi célú felhasználása csaknem 100 éves múltra tekint vissza, tájékoztatott Tamasek Zoltán, a forgalmazó fűri bioTomal vezetője. Valóban hatékony növényvédő szerként azonban csak az utóbbi 20 évben terjedt el. A petefürkész darazsak lepkekártevők elleni alkalmazása azon alapszik, hogy ezeknek a pici (0,5-0,7 mm-es) rovaroknak az egyedfejlődése kizárólag lepkék petéjén belül zajlik le. A nőstény fürkészdarazsak kiváló szaglásuk segítségével megkeresik a növényekre helyezett lepkepetéket és saját tojásukat azokba helyezik el. ĺgy a fertőzött lepkepetéből nem hernyó, hanem az utód fürkészdarázs kel majd ki, ami újabb lepkepetéket fog parazitálni.

Ahhoz, hogy ezek a rovarok úgy működjenek mint egy hatékony növényvédőszer, az szükséges, hogy megfelelő mennyiségben, és egyenletesen szétoszlatva juttassuk ki őket a megvédendő növénykultúrába. A jelenlegi legkorszerűbb és leghatékonyabb kapszulás technológia a csehországi székhelyű Biocont Laboratory Kft. saját fejlesztésű és gyártású Trichoplus márkanévre hallgató terméke, mely már hazánkban is megkapta a forgalombahozatali engedélyt, egyelőre a kukoricában. E készítmény egy kb. 2,5 cm átmérőjű, négy helyen perforált polisztirol kapszulában tartalmazza a darázsbábokat, kapszulánként hozzávetőleg 1500 darabot. E kapszulákat kell a védendő növénykultúrában egyenletesen (kukoricában kb. 12X11 m-es kötésben) kihelyezni, mégpedig a kukorica levéltövébe jól beszorítva. Ezzel megakadályozhatjuk a kapszulák földre esését, ami azért fontos, mert a talajon mind a csapadék, mind a magas talajfelszíni hőmérséklet kedvezőtlenül befolyásolja a Trichogrammák kelését. A levelek szintjében elhelyezett polisztirol kapszulán belül a fürkészdarazsak optimális körülmények között kelnek ki, hiszen a kapszula megvédi őket a szélsőséges csapadék-, hőmérsékleti- és páratartalmi viszonyoktól, ugyanakkor a kikelő egyedek párosodása már a kapszulán belül megtörténik, nem használnak fel energiát egymás megkeresésére, több erejük marad a lepkepeték felkutatására.

módszer hatékonyságának alapja – a kikelő fürkészek megfelelő mértékű aktivitásán és az egyenletes kijuttatáson felül – a megfelelő időzítés. Mivel a Trichogramma fürkészdarazsak lepkepetékben fejlődnek, ezért fontos, hogy a kihelyezésükkor minél többet találjanak azokból. Ez úgy biztosítható, ha az első kezelést kifejezetten a kártevő lepke rajzásának kezdetén végezzük. Erre azért van szükség, mert a lepkék legintenzívebb peterakási időszaka a rajzásuk kezdetére tehető, ugyanakkor a darazsak a kihelyezést követő második napon kezdenek el kikelni és a kapszulát 5-8 napon át folyamatosan hagyják el. Fontos tudni, hogy a Tricho-grammák csak a 3 naposnál frissebb lepketojást parazitálják. Inkább jobb előbb elvégezni a kezelést mint késni vele. Egy Tricho-gramma a kapszulából történt kirepülés után 5-8 napig él és keresi a lepkepetéket, sőt, ha virágnektárhoz juthat, élettartama ennek duplája is lehet. Ám, ha több napot késünk a kezeléssel, akkor a lerakott lepkepetéből kikelnek a hernyók és kárt okoznak. A kísérleti tapasztalatok azt mutatják, hogy a lepke rajzáskezdetéhez képest 10 napos késés a kezeléssel, kb. 50 %-os hatékonyság-csökkenéshez vezethet. A Trichogramma növényvédelmi technológiának a kémiai szerekkel összehasonlítva van egy teljesen egyedi vonása: a fürkészdarazsak a kártevőt már pete alakban elpusztítják, tehát a kártételt megelőzik, míg a kémiai inszekticidek a már kikelt és rágási kártételt okozó lárvákat pusztítják el. Ez főleg a fuzáriumos fertőzések szempontjából igen jelentős különbség, hiszen a fürkészdarazsak alkalmazásával a hernyók okozta rágási kártétel jelentős mértékben megelőzhető, ami a gombafertőzés csökkenését eredményezi.

A módszer vetőmag és árukukoricában két, csemegekukoricában három egymás utáni kezelést tesz szükségessé, a kezelések között 5-7 nap eltéréssel. A megfelelően időzített és kivitelezett kezelések 75-80 %-os hatékonyságot biztosítanak.

Ha megvizsgáljuk a fürkészdarazsak által működő technológia gazdaságossági kérdéseit, kiderül, hogy a vegyi alapú rovarölő szerek alkalmazásánál, mindig igen jelentős tényező a kijuttatási költség. A kukorica esetében a leginkább szóba jöhető módszer a légi permetezés, ami a legköltségesebb eljárás. A Trichogrammák kézi kijuttatása lényegesen lecsökkenti a kezelés költségeit. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy személy egy hektárt 15 perc alatt le tud kezelni, így kisebb területeken egy-két személy is meg tudja oldani a kijuttatást, nagyobb területek esetében is csak a napszámosoknak kifizetett bérrel kell számolni. Másik fontos tényező az ár-hatékonyság arány. A piretroidok csak igen ritkán érik el a 45-70 %-os hatékonyságot a kukoricamoly és a gyapottok bagolylepke ellen. Ezek hektáronkénti költsége viszonylag alacsony. A szerves foszforsavészterek hatékonysága általában eléri, vagy meg is haladja a 70 %-ot, ám alkalmazásuk környezet- és természetvédelmi szempontból megfontolandó, a csemegekukoricában pedig alkalmazhatóságuk erősen korlátozott, mivel hatványozottabban előtérbe kerül a szermaradványok, illetve az élelmezés- és munkaegészségügyi várakozási idők kérdése. Hektáronkénti költségük általában lényegesen magasabb a piretroi-dokénál. Környezetvédelmi szempontból sokkal elfogadhatóbb lenne az általában igen jó hatékonyságú kitinszintézis gátló szerek alkalmazása, ám ezek igen magas ára már erősen leszűkíti az ezt alkalmazó termelők körét. A Trichogramma technológiát egyéb költségtényezői (1200 Sk/ha kezelésenként) is versenyképessé teszik a kukoricában alkalmazható in-szekticidekkel szemben, hiszen ára a középső árkategória alsó szintjére tehető, megközelítőleg a piretroidok és a szerves foszfor-savészterek árai közé. Ezt az árat már csak egy igen alacsony kijuttatási költség terheli, ráadásul a termelő feladata is egyszerűbb, hiszen a gyártó cég a terméket a megfelelő időben, felhasználásra kész állapotban a termelőkhöz kiszállítja. (szl)