Télikerti ötletek és problémák

A télikertek lehetnek fűtöttek, de fűtés nélkül is készülhetnek. Amennyiben télen is lakótér részeként szeretnénk használni, akkor nagyjából 18 C fokot kell tartanuk benne. Egy beépített teraszon – melyet 3-4 fala felöl fűt a ház – külön fűtés nélkül is tarthatunk hidegházi növényfajokat, mivel itt télen sem süllyed a hőmérséklet 4-6 C fok alá.

Az üvegek kiválasztása

Az üvegek kiválasztásakor az anyag számos fizikai tulajdonságát kell mérlegelnünk. Az optimális hőátbocsátásához nem megfelelő a víztiszta üveg, e helyett különböző fémbevonatos anyagokat szoktak használni a télikertek üvegezésekor. E fémbevonatoknak köszönhetően ezek az anyagok jobban tartják a meleget, kisebb a hőkisugárzásuk. Az 1,4 W/m2k hőátbocsátási tényezőjű (jele K, vagy Ug) anyag már megfelelő télikertek üvegborításához. Az Ug hőszigetelt üvegek esetén, a légrésbe töltött argon gázzal még tovább csökkenthető.

Növények szempontjából különösen fontos az üvegek fényáteresztése (T, vagy L) is. Ez egy százalékban feltüntetett érték, ami megadja, hogy a fény hány százaléka jut át az üvegen: minél több, annál jobb. Az üvegek színét meghatározzák az alkalmazott bevonatok, így ízlésünknek megfelelően választhatunk, hogy a beeső napsugarak milyen árnyalatúak legyenek. Vannak kékes, zöldes bevonatú üvegek, bár a gyártók törekvése, hogy ez a tónus minél halványabb, az áteresztett fény színe neutrális legyen, és a természeteshez közelítsen leginkább.

A télikert kialakításától függően sokszor fej feletti üvegezést is alkalmazni kell. Ebben az esetben nagyon fontos, hogy ennek szilánkjai törés esetén se hulljanak le, hiszen életveszélyes sérülést is okozhatnak. Ezeket az üvegeket biztonsági fóliával kell ellátni, hőszigetelt, dupla üvegek esetén pedig legalább a belső oldalát fóliázzuk be. Amikor az üvegezés dőlésszöge 45 C foknál kisebb, akkor az üveget edzett formában kell alkalmazni, hogy bírja a terheléseket, például télen a hó nyomását.

A kicsapódó pára örök ellenség

Az üvegházakban, télikertekben a lecsapódó pára sok kellemetlenséget okozhat. A fából készült keretek hamar tönkremennek, de a növényeket is károsítja, hiszen az állandóan nedves légkör számos kórokozó elszaporodásának kedvez. A rendszeresen megjelenő nedvesedés miatt penészedni kezdenek a fa-, és falfelületek.

E nedvesség forrása lehet a kültéri levegő magas páratartalma – ebben az esetben a tömítések roszszak, tehát ezek javítása, cseréje szükséges. Belső eredetű is lehet ez az üvegen megjelenő nedvesség, ekkor a hőmérséklet beállításával, vagy szellőztetéssel védekezhetünk ellene.

A kicsapódó pára oka a levegő nagy nedvességtartalma, illetve az ehhez viszonyított alacsony hőmérséklet. A levegő vízpára formájában tárolja a nedvességet. Hőmérséklete minél magasabb, annál több párát képes raktározni anélkül, hogy ezek vízcseppek formájában kicsapódnának valamilyen felületre. Az abszolút páratartalom megmutatja, hogy 1 köbméter levegő hány gramm vízpárát képes tárolni az adott hőmérsékleten (g/m3). A relatív páratartalom pedig azt jelzi, hogy a telítetthez képest hány százalék pára van aktuálisan a levegőben.

Van még egy lényeges tényező a harmatponti hőmérséklet. Harmatponti hőmérsékletnek nevezzük azt a hőmérsékletet, amelynél a pára mennyisége eléri azt a mennyiséget (g/m3) amit a levegő adott hőmérsékleten képes felvenni, de ezzel telítődik is. Az e fölötti páramennyiség kicsapódik, mindig valamilyen alacsonyabb hőmérsékletű felületen (üvegen, növények levelein, fémtárgyakon stb.). Telítődést okozhat állandó hőmérséklet mellett a levegő páratartalmának növekedése, vagy változatlan páratartalom mellett akkor is kicsapódhat a légnedvesség, ha a hőmérséklet csökken.

Mindezekből következik, hogy ha túltelített a levegő, azaz már cseppek formájában megjelenik a pára, akkor vagy a hőmérsékletet kell növelnünk – ezzel elérve, hogy a levegő nagyobb mennyiségű nedvességet tudjon befogadni (emeljük a harmatponti hőmérsékletet) – vagy a páratartalmat csökkentjük. Ez utóbbit szellőztetéssel tudjuk elérni – de nem mindig.

Például nyáron a kinti levegő meleg, és száraz. Ekkor a szellőztetés a télikert levegőjének páratartalmát csökkenti a kinti levegővel való keveredés. Ugyanez egy esős őszi napon nem kivitelezhető, hiszen szellőztetéskor lehet, hogy még párásabb levegőt engedünk be. A télikert hőmérséklete nem ugyanakkora annak különböző részein. A páralecsapódás mindig a hűvösebb részeken fog jelentkezni, először az üvegen, majd a növényeken, de ha már a betonfalakon is jelentkezik, akkor komoly gond van. Az üveg felületéről egyszerűen letörölhetjük, majd szellőztetéssel, vagy hőmérsékletemeléssel beállítjuk az optimális nedvességtartalmat. A fal azonban a kicsapódó párát magába szívja, így egy nedves fal folyamatosan párásítja a légteret.

Ne hagyjuk túlmelegedni

Mikor szellőztessünk? Emelkedhet a levegő relatív páratartalma, ha sokan tartózkodnak a helyiségben, és „belehelik” azt, de a növények öntözését követően ugyanez a helyzet. A szellőztetés időpontját akkorra érdemes időzíteni, amikor a kinti levegő a lehető legmelegebb, és legalacsonyabb páratartalmú az adott napon. A télikert üvegfalába beépíthető szellőztető ventilátor is, ami egy időkapcsoló segítségével előre beállított időszakokban gondoskodik a légcseréről. Ennek a levegő páratartalmának szabályozásán túl az optimális hőmérséklet-tartásban is jelentős szerepe van, hisz egy télikert napos időben akár kritikus mértékig 50-60 °C-ig is felmelegedhet. Tartósan ilyen hőmérsékleten kicsapódnak, denaturálódhatnak a növények fehérjéi, azaz visszahűlés után sem lesznek képesek ellátni biológiai feladatukat, ami a növények pusztulásához vezet.

A télikert túlmelegedését a rendszeres szellőztetésen túl árnyékolással is megelőzhetjük. Az építéshez felhasznált üvegeknek minél nagyobb a fényáteresztő képessége, annál jobb, de vannak növényfajok, melyek nem kedvelik az erős napsütést, sőt akár égési sérüléseket is szenvedhetnek. Árnyékolhatunk reluxával, szabályozható lapállású szalagfüggönnyel vagy speciális fényvisszaverő árnyékoló-szövetekkel, melyek mozgatása akár automatizálható is. Régebbi, kevésbé esztétikus megoldások az üvegek befújása vízzel lemosható festékkel, mésszel, vagy zöld háló kifeszítése.

A leírt összefüggéseket felhasználva némi kísérletezés után mindenki kitapasztalhatja, hogy milyen gyakori szellőztetéssel, milyen hőmérséklet tartásával, esetleg árnyékolással tudja egyensúlyban tartani télikertje mikroklímáját. Ha azonban nem sikerül kiküszöbölni például az állandó páralecsapódásokat, akkor érdemes a télikert „berendezésén” változtatnunk. Túlzott páraképződést eredményezhet a télikertben elhelyezett akváriumon kívül, ha nagy vízigényű növényfajokkal telepítettük be szobakertünket, de ugyanezt okozhatja az is, ha az adott légköbméterhez viszonyítva túlzsúfoltuk a növényállományt.