A fás kerti dísznövényeknek az év minden időszakában megvannak a sajátos díszei. Közülük soknak a legszínpompásabb időszaka éppen a télre esik.
Téli kerti ékességek
Néhány fás kerti lombhullató dísznövényen, télen is megmarad látványos termése. Ezeknek érdemes helyet szorítani a kertben. A színes, húsos termésűek különösen értékesek madártáplálékként is, a tél végére nem is igen marad belőlük. Ilyen például a hóbogyó, melyet hógyöngynek, keleti bogyónak és lágybogyónak is nevezünk, valamint tiszta fehér, kb. 1 cm átmérőjű, gömbös termésű nyugati változata. A tél végére a hidegtől foltokban megbarnulhat és lehullhat termése, július, augusztus hónapokban viszont majd apró, halványpiros virágokat növeszt. A vékony, ívesen elhajló bokor nyíratlan sövénynek is alkalmas.
A hósziromcserje vagy jezsámenrózsa (Rhodotypos scandens) fénylő, fekete, kemény termései ugyancsak viszonylag aprók, 6-8 mm-esek, többnyire négyesével állnak. Egy-két méter magas, sűrű, vékony ágazatú, gömbölyded bokor lesz belőle. Nagy, hófehér, négyszirmú virágai május-júniusban nyílnak majd. Félárnyékos helyre, cserjecsoportokba érdemes ültetni.
A japán vagy Thunberg borbolya korálpiros, hosszúkás bogyótermései is egészen a tél végéig díszítenek. Mindig többesével helyezkednek el a vesszőkön. Méternyi, sűrű ágai gömbölyded bokor formát öltenek. Ép élű, nyúlánk levelei ősztől pirosra színeződnek. Sárga virágai májusban nyílnak majd. A napos és félárnyékos helyet egyaránt elviseli, és jól tűri a szennyezett levegőt is, ha megfelelő a vízellátása. Cserjecsoportban vagy nyíratlan sövényként ültethető.
A koreai lonc sötétpiros, húsos, gyöngyszerű bogyói már augusztustól beszíneződnek, és egészen január végéig díszítenek. Akár 4-5 méter magas, terebélyes bokorrá fejlődhet. Viszonylag nagy, kihegyesedő levelei az erek mentén mindkét oldalukon szőrösek, május-júniusban nyíló fehér virágai elnyílásban sárgák lesznek. Gyors növekedésű, cserjecsoportban és magányosan is jól mutat. A közönséges fagyal (Ligustrum vulgare) fénylő fekete, borsó nagyságú, húsos bogyóterméseivel szépen díszíthet, akárcsak apróbogyós, apróvirágos rokona, az L. obtusifolium. Ágai legfeljebb két méter magasságú, sűrű bokor formát öltenek. Lándzsás, keskeny, hosszúkás levelei keresztben átellenes állásúak, ősszel kékeslilára színeződnek. Fehér virágai június-júliusban fürtökben nyílnak. A meglehetősen igénytelen, közepesen szárazságtűrő növény nyírt és nyíratlan sövénycserjének is alkalmas.
Léteznek lombjukat megtartó lombhullatók is, amelyek a lomblevelű örökzöldek – mint például a mahónia – módjára díszítenek a téli időszakban. Szigorúbb teleken lombjuk és fiatal hajtásaik lefagyhatnak, és feltűnően barnává válhatnak, de ez csak erős hidegben következik be. Ezeket a növényeket télizöldnek is szokás nevezni. A télizöld-fagyal, vagy más néven tojáslevelű fagyal áttelelésre képes, fénylő, sötétzöld, szinte bőrszerű levelei jó pár centiméteresek is lehetnek, rendszerint kihegyesedő ellipszis alakúak. Általában a tél közepére fagynak vagy száradnak le. Keményebb teleken még a veszszőik is károsodhatnak. Sárgalevelű változataik is nagyon látványosak és hajlamosak a visszazöldülésre. Akár kettő-öt méter magas, felálló, sűrű ágazatú bokor, sövénynek is jól beválik. Kedveli a félárnyékos fekvést, és közepes vízellátást igényel. Fás dugványozással igen egyszerű szaporítani.
A tél közepéig zöld, a levele a cserjésedő orbáncfűnek, melyet japán vagy terpedt orbáncfűnek is neveznek. Kemény télben levelei lefagynak, és barnára színeződtek, ugyanígy a sokkal magasabbra növő indiai rokonainak is. A kisvirágú változatának lombozata viszont rendszerint teljesen zölden telel át. Ezek méretükben is kisebb, felálló ágazatú cserjék, virágaik aranysárgák, júliustól októberig nyílnak. Nyáron zölddugványozással, máskor tőosztással szaporíthatók. Ugyancsak zölden telelhet át a cserjés jázmin, számára kedvező félárnyékos helyen.
A behavazott környezetben különösen jól mutatnak a lombhullató dísznövények. Színes kérgük, termésük, maradék lombjuk jól kijön a fehér háttérből. Közülük a legérdekesebbek a vörös kérgűek lehetnek, mint például az ujjas vagy legyezőlevelű juharfa, de még inkább a fehér som vörös vesszőzetű változata szinte parázslóan piros héjkérgével, a hasonló vessző színezetű galíciai rózsa, vagy a kánya-bangita törpe formájú változata.
Még februárban is kitart néhány fás dísznövény színes termése. A hóbogyó borsó és bors nagyságú termése október táján liláspirosra színeződik be, és ezt a színt még februárban is őrzi. Hozzá hasonló, de nagyon bőséges a termése a hibrid származású fajtájának, melynek lilásvörös, tömött terméscsokrai már júniusban színeződni kezdenek, és tél végéig úgy maradnak. Apró, tojásdad levelei az őszi pirosra színeződés után szintén sokáig megmaradnak. Apró, halványrózsaszínű virágai július-augusztusban nyílnak. Még a rossz talajon is megnő, a szárazságot és a mély árnyékot is jól viseli, ezért az épületek árnyékos oldalára is ültethető.
Az amerikai vagy valódi ecetfa sötétvörös színű, feltűnően szőrös terméscsomói már júniusban elszíneződnek, de még a tél végén is díszítenek. A madarak nemigen bántják a bizarr megjelenésű termetes bokrot, amely kis fa formát is ölthet. Kifejezetten nagy, lilásvörös levelei is látványosak. Fényigényes és jó szárazságtűrő, emiatt nem való nyirkos, kötött talajra, de azért azt is elviseli. Olyan helyen érzi jól magát, ahol nagy foltot foglalhat el a kertből, kedvére terjedhet. Ha viszont tősarjait rendszeresen lenyírják, akkor alacsony, görbe ágazatú fácska lesz belőle.
A legelőször virágot bontó díszcserjék külön figyelmet érdemelnek. A virágzás az enyhe télvégi napokon könnyen megindulhat, de a visszatérő hideg hatására megtorpan. A felhúzott óra módjára kivirágzásra kész virágkezdemények már a télen kialakulnak, és a hőmérséklet egészen kis emelkedésére, alig fagypont felett virágzásnak indulnak. A hőmérséklet csökkenése azonban nem szokott ártani nekik, még a behavazódást is elviselik, sőt ilyenkor különösen szépek. Ha a virág mégis károsodik, rendszerint bőséges utánpótlás érkezik a még fejletlen bimbókból.
Az egyik legkorábban virágzásnak induló díszcserje a téli jázmin, melynek sokszor már januárban nyílni kezdenek apró, sárga virágai. A gyengébb fagyokat károsodás nélkül elviseli és akár több hullámban is újravirágzásra képes, emiatt virágzása hosszú hetekre elhúzódhat, akár januártól áprilisig. A nem különösebben igényes növény magányosan elhelyezve vagy magasabb cserjék előterében is jól mutat. Lehetőleg félárnyékos helyre kerüljön, mert napon annyira korán (már decemberben) virágzani kezd, hogy az egész telet biztosan nem bírják ki a virágok.
Az illatos lonc erős illatú, krémfehér színű virágai már februárban megjelenhetnek. A korai lonc nevű rokona bőrnemű, így jobban áttelelő lombjával különbözik tőle. Sokszor összetévesztik őket. Ugyancsak februárban, a lombosodást megelőzően virágzik a húros som, melynek jellegzetes kis virágrügyeit könnyű megismerni. Apró sárga virágainak nincs illata. Négy-hat méteres bokorrá, idősebb korára fává növekszik, látványos zöld vesszői a napos oldalukon megpirosodnak, és ősszel pirosra színeződnek levelei, termései. Ezek kellemes savanykás ízűek, fogyaszthatók. Nagyanyáink lekvárt főztek belőle. A meszes, laza talajt kedveli, viszonylag szárazságtűrő. Nyírt sövény is nevelhető belőle. Magról is szaporítható. (Ezermester)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.