Énekesnőként kezdett még az érettségi előtt, így került Prága leghíresebb zenés színházába. Ott akadt Milos Forman horgára, majd egy egész filmrendezői nemzedék hálójába. Věra Křesadlová a hatvanas évek cseh új hullámának egyik ikonikus alakja. Nevéhez legendás alkotások és már jó ideje mesteri kivitelezésű Tiffany-lámpák kötődnek. A legnagyobb büszkeséggel mégis három fiáról és három lányunokájáról beszél.
Négy városhoz köti az élete: győri lakosként Komáromban játszik, Pozsonyban végzős a színművészeti főiskolán, Dunaszerdahelyen a régi otthona várja. Béhr Márton utazik is eleget. Hol kocsival, hol vonattal. Jó időben, két Komárom között kerékpárral. Ez utóbbi sem fárasztja. Erős fiú. A küzdősportok elszánt híve.
Már nem az a lány. Már nem az, akit Mundruczó Kornél filmjeiben rendre megaláztak, megtiportak, elhagytak, eldobtak. Külföldi rendezői révén is mindig a szakadék szélén járt. Oda küldték, ott gyötörték. Őt hívták, ha tragikus sorsú gyereklányra épült a történet, ha fiús alkatú, bakfisarcú, sérült lelkű nő került a cselekmény középpontjába, ha vergődni, szenvedni, veszni kellett az érzelmek hálójában. Tóth Orsiból az elmúlt két év alatt Tóth Orsolya lett. A törékeny, csupa csont kicsi lány ragyogó nővé érett. Az anyaság belülről is sokat változtatott rajta. Humora van. Finom bája. Pozitív kisugárzása. Mintha a gyermekével együtt a világot is magához ölelné.
Ő volt a szerelmi trió atlétatestű tagja Frenák Pál legintimebb koreográfiájában, az InTimE-ban. Kerekes Viktória és Nelson Reguera mellett a harmadik táncos: Fekete Zoltán. Izzott alattuk a vörös kanapé. Magyar táncszínpadon ilyen triumvirátus sem előttük, sem utánuk nem jelent meg. De olyan táncos sem, mint ő. Az a típus, akiben így forr össze az értelem és az érzelem, a gyengédség és a férfias erő, a külső és belső elegancia.
Örömében elsírta magát Wunderlich József, amikor megtudta, hogy párjával, Bach Katával babát várnak. A Háború és béke próbái során még titkolták a hírt, kollégái közül egyvalaki sejtette csupán, hogy a Natasa Rosztovát alakító színésznő anyai örömök elé néz. Ma már boldog szülők, kislányuk, Júlia pedig szépen cseperedik.
Könnyű leckék címmel egy szomáliai lány nehéz útját mutatja meg Zurbó Dorottya dokumentumfilmje. Kafiya Said Mahdi tizennégy évesen menekült el hazájából, ahol több mint negyedszázada polgárháború dúl, és ahol évente ezrek halnak éhen. Érzékeny, egyszerre fájó és felemelő alkotás főhőse a lány, aki elszántságával, akaraterejével és kitartásával, akárcsak szépségével, gazellatermetével és megejtő varázsával pillanatok alatt lenyűgözi a nézőt. Veszélyt csak a vele való személyes találkozás jelent. Nagyon kell vigyáznia az embernek, nehogy első látásra beleszeressen.
Madridi lakos volt húsz évig, spanyol nyelvű színházi társulatok tagja, közben a fél világot bejárta. Filmszerepeket is kapott, de nem annyit és nem olyanokat, mint itthon. 2009-ben aztán visszaköltözött Pozsonyba. Színpadon azóta nem állt, egyelőre nem is hiányzik neki, megél a filmekből. Spanyol feleségétől elvált, két nagyfia gyakran látogatja. Roman Luknár egyedül él, de így érzi jól magát.
Még nő sem volt, amikor már Oscar-díjas színésznőként ünnepelte a világ. Tizenegy évesen, bájos, de már öntudatos gyereklányként vette át az Amerikai Filmakadémia díját. Jane Campion rendezésében, a Zongoraleckében Holly Hunter, Harvey Keitel és Sam Neill mellett játszott lenyűgöző természetességgel. Anna Paquin ezzel (az első!) filmjével meg is szerezte a belépőjét Hollywood legnagyobb stúdióiba.
Három film köti Szabó Istvánhoz: az Oscar-díjas Mephisto, az Oscar-jelölt Redl ezredes és az ugyancsak Oscar-jelölt Hanussen. Ha csak ezt a három filmet forgatta volna Klaus Maria Brandauer, már akkor is ott a neve az egyetemes filmművészet nagykönyvében. De most újra együtt a nagy páros. Zárójelentés címmel készítik új filmjüket.
Karácsonykor született, december 26-án. Kacagva meséli: önmagában egy nagy tervezetlenség volt. Édesanyja kétségbe is esett érkezése hírére. „De hát hova tesszük?” – kérdezte a férjét. „Majd odébb toljuk a szekrényt!” – hangzott a megnyugtató válasz. „Ugyanis nagyon kicsi lakásuk volt” – teszi teljessé a történetet Gryllus Dorka.
"Aztán a lány egy nap pimaszul nekiszegezte a kérdést: „Picibának nincs kedve egy kicsit dolgozni velem?” Egyenes volt a válasz: „Nincs!” De valahogy mindketten sejtették, ebben a „nincs”-ben ott lapul a „van”."
Három nővért, Irinát, Olgát és Mását játszhatnának, ha mindegyikük a színészi pályát választotta volna. De nem ez történt. Milos Forman három lányunokája közül csupán az egyik, Antonie került reflektorfénybe.
Nyalka huszártiszt ugyan még nem volt, fejbe kólintott reformkori katonát viszont most játszik Mohai Tamás, egy csepűrágókból álló kompánia tagjaként, Sándor Pál új filmjében, a Vándorszínészekben.
"Hétéves volt a kisebbik fiam, amikor azt mondta: Apa, nekem jobban tetszel, ha játszol! Azonnal tudtam, miről beszél."
Nagyszarván, Somorja mellett töltött néhány napot a nyárból Derzsi Réka. Ott, ahol felnőtt. Nyolcadik éve már, hogy prágai lakos. Cseh filmekben játszik, a város egyik legjobb színházában lép közönség elé. Az új évadban a pozsonyi Astorkában is láthatjuk, aztán New Yorkban és Washingtonban vendégszerepel. Már csak egy magyar film hiányzik a palettájáról.