Évekig hallani sem lehetett róla, de már újra játszik. Igaz, egyelőre csupán két darabban, vendégként a Pesti Színházban. Pálos Zsuzsa mindig jó színésznő volt. Most is az. Pedig azt mondja: „Még nem vagyok kész, de már bírom a terhelést.”

Szemében, hangjában, zsigereiben feszítő erő. A játéka is ilyen. Energikus. Intenzív. Koncentrált. Értelem és érzelem sűrű keveréke. Nagy lángon égő, önpusztító életet élő alakok ideális megformálója Varga Ádám. A kamaszévek drámáit ugyanolyan hitelesen hozza, mint az érettebb férfikor lelki koloncait. A bátor és elhivatott Viharsarok öntudatra ébredő Áronjával valósággal berobbant a magyar filmbe, de ugyanezt a hatást érte el a képernyőn is. Előbb A tanár zűrös előéletű Pataki Gyulájaként, majd az Alvilágban, a Schmied Zoltán által alakított Veres Ádám ifjúkori alteregójaként is.

Fehér is, fekete is. Hol ez, hol az. Egyszer pozitív hős, máskor kegyetlen lélek. Bánk bán junior, Csongor, Cyrano, Lucifer. Nagy szerepei a Nemzeti Színházban. Most éppen tamburmajor a Woyzeckben, VIII. Henrik Robert Bolt darabjában, és Alfredo a Rocco és fivéreiben. A tévében ő volt a Csak színház és más semmi szépen nekivetkőzött restaurátora. A moziban ő a Kölcsönlakás csábító jógaoktatója. Fehér Tibornak nincs oka feketében látni a világot. Ellátják szerepekkel. És nemcsak ott, ahol szerződésben van. Erős színész. Izmos tehetség.

Még tervben sem volt, legfeljebb az édesanyja fejében vagy a csillagok alatt valahol, amikor 1983 nyarán, a Királydombon először hasítottak az égig a Szörényi Levente és Bródy János által írt István, a király dalai. Gubik Petra sok évvel később bakelitlemezről hallgatta a mára klasszikussá vált rockopera zenéjét, aztán még szorosabb kapcsolatba került vele. Ő lett Koppány tiszta lelkű lánya, Réka. Harminchat éves a darab. Ő még mindig csak huszonkilenc.

Erő, nyugalom, bölcsesség és biztonságérzet sűrű esszenciája, ami árad belőle. Lorca egykor szenvedélyes zöld ruhás lánya az elfogadás, a beletörődés, a végső megbékélés feketéjében. A márquezi száz év magányt megtestesítő ős-anya. Ez ő, Martin Márta. Egykor Cinka Panna, Antigoné, Elektra, később Sarlotta Ivanovna, a Turandot Szkirinája és Kossuthné. Ma mindez együtt. Humor, dráma, tragikomédia és irónia egy tőről fakad nála. A legnagyobb életigazságok színpadi lakmuszpapírja.

Szlovák film a kaszinók világáról. Magyar romantikus thriller a második világháborút követő zavaros időkből. Amerikai történelmi dráma zsidó gyerekeket mentő francia ellenállókkal. És még egy magyar produkció, egy cukrászdai love story nagy érzelmekkel ízesítve. Ez most Kerekes Vica mozis négylevelű lóheréje.

Négyéves korában nyíllal a kezében, Cupidóként szaladt be a színpadra Csokonai vitézi versezetében. Ifj. Vidnyánszky Attila akkor még aligha sejthette, hogy mindaz, ami ott és akkor történik vele, milyen hatással lesz későbbi életére. Hogy a játék örömét és a színház lényegét intravénásan kapta.

Nem volt megállása hosszú hónapok óta. Egyik filmből a másikba vitték. Hol Prágában, hol Brünnben, hol Budapesten állt kamera előtt, és nemcsak a komáromi színpadon játszik, vendégként a Vígszínházban is. Bandor Éva nagyon várta már a nyarat.

Eldöntötte, és már be is jelentette: nem vállal több osztályt, nem tanít tovább a színművészeti főiskolán Emília Vášáryová. „Harminc évig tanítottam, elfáradtam” – mondja. Ez alatt a harminc éve alatt pedig több magyar növendéke volt.

Ritka párhuzam: egy időben két Irénnel futott. Az egyiket díj formájában kapta, a másikat szerepként. Előbbiben: cseppben a színház, utóbbiban: cseppben az élet. Dr. Béres József Széchenyi-díjas kutató Irén nevű, rákbeteg húgaként a képernyőn mutatta meg a gyógyulásba vetett hit lelki fázisait, a Rózsavölgyi Szalonban Psota Irén-díjjal jutalmazták nagy erejű színészi alakításaiért. Für Anikó most mégis azt mondja: az igazán idilli pillanatokat hétéves fiával éli meg.

Már nem sántikál. Több komoly műtétje után szép lassan kilábalt a bajból. De még mindig nem játszik. Nem is sietteti, hogy színpadon álljon, vagy kamera előtt. Inkább ül. Tanárként. Kaposvári növendékeivel foglalkozik naphosszat. Vagy éppen unokázik. Cserhalmi György, a kétszeres nagypapa.

Magasan kezdte. Rögtön a Nemzeti Színházban, A tanítónővel, Bródy Sándor Tóth Flórájával. Neki való szerep volt, adta is hozzá szívét is, lelkét is. Mint most, Molnár Ferenc Liliomának Julikájához és A diktátor Hannájához. Szilágyi Csenge a Vígszínház gyűrűs színésznője. Könnyeit befelé folyatja, kacagása az eget karcolja. Magasan indult, s azóta is magasan jár. S akárcsak Dóra a Korhatáros szerelemben, ő is humorral kezeli az életét.

Romantikus vígjátékok szerethető hőse volt. Kedves, esetlen, megmosolyogtató. S.O.S. Szerelem, 9 és ½ randi, Szinglik éjszakája. Tavaly a BUÉK! Csupa kellemes fickó. Erre jött az Alvilág, és dőlt minden. Droggal kereskedett. Rács mögé került. Veszélyes fickót kértek tőle, hát fegyvert fogott, és lőtt. Hátborzongatóan játszott. Hátborzongatóan jól. Hevér Gábor most volt ötven. De annyi izgalmas szerep vár még rá!

Együtt indult a cseh filmesek nagy generációjának mára legendás tagjaival. A hatvanas évek új hullámának őt is foglalkoztató rendezőivel. Tizenhét évesen már Pavel Juráčekkel és Karel Kachyňával forgatott. Minden ifjú ember, Szekérrel Bécsbe – ilyen filmekkel a háta mögött elsőre felvették a prágai színművészetire. Utolsó pillanatban döntött: főiskola helyett a színházat választotta. Diploma nélkül szerződtette Prága egyik jeles színháza, a Divadlo na Vinohradech. Az ott töltött csaknem három évtized alatt a drámairodalom legnagyobb szerepeit játszotta el, s közben rengeteget filmezett. Legemlékezetesebb alakításait Jiří Menzel rendezéseiben, a Sörgyári capriccio Pepin bácsijaként és a Hóvirágünnep ószeres Leli uraként nyújtotta Jaromír Hanzlík.

Barátnők. Jó barátnők. Még annál is jobbak. Ha a helyzet úgy hozza: partnerek. Filmben, színpadon, sorozatban. Sokat tudnak egymásról. Majdnem mindent. A „majdnemet” egyikük sem piszkálja. Szükség esetén természetesen mindkettőjük előtt megnyílik a hetedik szoba. Sarkig tárnák az ajtót a másik előtt. Egri Márta és Bánsági Ildikó.