Nem a film és nem is a színház hozta meg számára az igazi ismertséget, hanem az internet. A letöltések, a kattintásszámok bajnoka Mucsi Zoltán.

„Én Jiří Menzellel aludtam egy ágyban!” – mondja nem kis büszkeséggel Kiss Mari, amikor múltidézés címén a Kihajolni veszélyes, az Egy erkölcsös éjszaka, a Rosszemberek és a Vámmentes házasság után a Maár Gyula rendezte Felhőjátéknál is elidőzünk. A fiatalság lendülete vitte őt az idő tájt.

Imádja a színházat, ami az ő esetében egyáltalán nem meglepő. Ami viszont igen: tavaly tavasszal, a koronavírus térhódításakor volt jó néhány hét, amikor élvezte, hogy nem kell próbára mennie, naponta többször átöltöznie. De egy idő után már nem érezte jól magát. Elvonási tünetei voltak. „Euforikus érzés lesz újra zsúfolt nézőtér előtt játszani” – mondja Básti Juli.

Katartikus film pozitív üzenettel. Mundruczó Kornél Evolúció című friss filmjéről vélekednek így a vezető európai és amerikai szaklapok. Cannes idei fesztiválján osztatlan sikert aratott az alkotás. A történet főhőse egy holokauszttúlélő nő, ma már nagymama, aki több társával került Auschwitzba.

Mind a hárman Zselízen érettségiztek, természetesen magyar gimnáziumban. Mind a hárman Pozsonyban lettek diplomás színészek. Azóta mind a hárman Komáromban játszanak, egy társulatban. De még egy házban is laknak, az Eötvös utcában. Bandor Éva, Mokos Attila és Szabó Viktor.

„Állandó változás az életem.” Így foglalja egy mondatba az eltelt egy év történéseit Derzsi Réka, a tíz éve Prágában élő, Nagyszarván felnőtt, Pozsonyban diplomázott színésznő.

Háromszáz éves házban, hatvankét lakosú faluban, Kékkúton él Cserhalmi György. Pesti otthonában kevéske időt töltött a koronavírus-járvány megjelenése óta. Jól érzi magát a Balaton közelében. Szeretik a helybeliek. Segítenek is neki, ha kell. „Jól van, Gyurka, holnap jövünk!” – ígérik. De itt a holnap az egy hónap múlva van, nevet jóízűen a Kossuth-díjas művész.

Ahóóój! – húzta hosszasan, a hatvanas évek első felében, a cseh új hullám egyik színarany alkotásában, Milos Forman Fekete Péterében. Ahóóój! – köszöntött be kamaszos hévvel az életünkbe, míg aztán 1967 nyarán, huszonöt évesen elhagyta Csehszlovákiát. Vladimír Pucholt orvosi diplomát szerzett Angliában, majd Torontóba költözött.

Németország thüringiai tartományához kapcsolja családnevét Thirring Viola. Édesapja Iglón született, német nyelven végezte el a prágai orvosi egyetemet, majd szülész-nőgyógyász és sebész lett. Édesanyja érsekújvári volt, és általános iskolai tanítónő. Lányuk Pozsonyban szerzett színészi diplomát, Thüringiát pedig sokáig menedékhelyként tartotta a fejében, hogy ha egyszer rosszra fordul a világ sorsa, ott fog majd megbújni.

Sokra viszi, nem kétséges. Minden adottsága megvan hozzá. Remekül énekel (Süni A padlásban), kiválóan táncol (Cathrine A nagy Gatsbyben), átütő a drámai ereje (Kitty az Anna Kareninában, Teliha a Mikvében), és még humora is van (Hanna A kőben). Antóci Dorottya vajdasági lány.

Nem állíthatja, hogy nem, mert igen. A legjobbkor nyerte el Los Angelesben, a szerelmes filmek nemzetközi fesztiválján a legjobb férfialakítás díját.

Látható nyomot hagyott maga után Budapesten (és Pozsonyban, sőt Kassán is) Nelson Reguera. Tíz év köti Frenák Pálhoz, a kortárs tánc európai hírű koreográfusához. Az alatt az egy évtized alatt olyan alkotásokban nyújtott lenyűgöző teljesítményt, mint az InTimE, a Fiúk vagy a Birdie.

Húsz éve már, hogy elköltözött Budapestről. Amerikai férj, amerikai útlevél. Peremartoni Krisztina búcsút intett itthoni életének. De nem örökre, ezt már akkor is tudta. Hogy majd jön és megy, ahogy a kinti dolgai engedik. A nagy utazó címet azonban már korábban is a magáénak mondhatta volna.

Törékeny lélek, brutális fantázia. Ötletek feneketlen kútja. Energiabomba. A legtehetségesebb fiatal rendező, akivel dolgoztam. Szeretnék belelátni a fejébe. Égi manna volt vele dolgozni. Elképesztően inspiratív. Remek érzékkel köti össze a költői szöveget és a modern színházi eszközöket. Nagyszívű ember, akivel szavak nélkül is értettük egymást. Ne menjen haza, maradjon velünk.

Érettségi előtt állt Bánsági Ildikó, amikor 1966-ban Törőcsik Mari a Sikátor című filmben játszott. Az ezt követő két évben, amikor már a Nemzeti Színház stúdiósa volt, neves pályatársnője Jancsó Miklóssal és Mészáros Mártával forgatott a Még kér a népben és a Holdudvarban.