Mert nőnek könnyebb volt írni? Adamis Anna a modern magyar popzene hőskorszakának ikonikus alakja

Kék asszonya a hetvenes évek Vígszínházának. Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Harmincéves vagyok. Presser Gábor régi alkotótársa. Az LGT női „tagja”. Az Omega udvari szerzője. Gross Arnold képeinek eredeti hangja. „Ha már minden hallgat, és csend van odaát, magyarul szólal meg egy vad virág” – írta sok évvel ezelőtt. És most ő is megszólalt, több évtizedes hallgatás után.

Tíz évvel ezelőtt, amikor Gúta városának díszpolgára lett, eljutott az egykori szülői házhoz? Áll még az egyáltalán?

Áll. Az utca nevére már nem emlékszem, de a házra igen, megmutatták. Csak a kertszerű füves udvar változott. A ház nem.

Korábban is járt már a városban?

Egyszer. A személyi igazolványhoz kellett egy eredeti anyakönyvi kivonat. Felültem Pesten egy buszra, és elmentem Gútára. Adtak egy másolatot a községi hivatalban, és még aznap hazautaztam. Szívélyesen fogadtak.

Milyennek tűnt első látásra a hely?

Egyéves koromig éltem csak Gútán, emlékeim nincsenek róla. De vannak fotók. A házról is. Ott születtem. Kedves a szívemnek a hely.

Beszéltek a szülei az ott töltött évekről? Édesapja Rozsnyón született, orvosként került Gútára. Úgy tudom, Pozsonyban is vannak rokonai.

Gútáról Keszegfalvára költöztünk, ott laktunk néhány évig. Onnan került át a család a lakosságcsere folytán Magyarországra. Keszegfalván nagyobb épületben laktunk, mint Gútán. Ott mindenkinek volt helye. Négyen voltunk testvérek. Én voltam a családban a negyedik gyerek. A nagyszülők Rozsnyón éltek, onnan került az egyik ág Pozsonyba. Lelkészek is voltak köztük. Édesapám Prágában járt orvosi egyetemre. Ott ismerkedett meg az édesanyámmal, aki akkor már elvégzett egy személyi ápolónői iskolát, és gyerekekkel foglalkozott. Ő Morvaországban született, onnan került Csehországba, és Szlovákián keresztül jött aztán az édesapámmal Magyarországra. Magyar volt ő is.

Jogi diplomával a kezében hogyan került színházközelbe?

Az Egyetemi Színpad színésznője voltam 1961 és 67 között. Értem jött az ELTE irodalom szakának növendéke, hogy embereket keresnek az akkor alakuló Egyetemi Színpad társulatába. Hívtak, hogy menjek oda.

Jókat játszott?

Az Egy szerelem három éjszakája első részében én voltam a Lány.

Hat év után mégis meggondolta magát.

Akkoriban már házas voltam talán. Kaptam egy felkérést Debrecenből a Rómeó és Júliába. Egész nyáron azon töprengtem, hogy menjek-e vagy ne? Nem mentem. Nem küldtem vissza a szerződést. Nem akartam idegen városban család és ismerősök nélkül lenni.

Így ért véget a színészi pályája?

Több nem volt benne. Profi társulatban, ahol képzett színészek játszottak, senkivel sem versenyezhettem volna. Az elképzelhetetlen volt számomra. Nem erre tettem fel az életemet.

Nem bánta meg?

Semmi ilyet nem éreztem.

Mert közben főállású dalszövegíró lett?

Nem főállású. Írtam, aztán kész. A dalok kidolgozták a helyüket.

Gross Arnolddal, a zseniális grafikussal hol találkozott?

Arra már nem emlékszem. Volt egy nagyon jó ismerősöm, talán az egyetemről, aki válogatást készített a szövegeimből, és beajánlott Arnoldnak. Így mutatkoztunk be egymásnak, és lett egy közös kötetünk, a Versek és képek. Kedves, okos, visszahúzódó ember volt Arnold. Fantasztikus tehetség.

Vígszínház, 1973, Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. Elmúlt ötven év, és a dalok semmit sem veszítettek értékükből. Ringasd el magad, Valaki mondja meg, Nem akarom látni, Arra születtem, Vinnélek… húzóereje van minden egyes szerzeménynek.

Örülök, hogy ezt mondja.

Hogy születtek meg ezek a szövegek? Zenére? Vagy a regény, Déry Tibor műve alapján, a történet hatása nyomán írta meg őket?

Nem nagyon így volt. Találkoztam Presser Gáborral, megbeszéltünk két dalt, és már vitte is őket az olvasópróbára. Leültünk a Vígszínház akkori igazgatójával, dramaturgjával és a darab rendezőjével, kivettük a regényből, amit nem találtunk benne érdekesnek, és a meghúzott anyaggal dolgoztunk.

Egyéjszakás történet azokról, akik 45-ben, 56-ban és később hagyták el Magyarországot. Presser Gábor emlékei szerint első hallásra nem volt igazán meggyőző az anyag a társulat számára. Déry Tibor mondta is, hogy: „A siker nektek lesz köszönhető.” Mert az ön fejében már döngött a dal, a Menni kéne, menni kéne, és hogy szállni kéne szárnyak nélkül.

Nem tudom, hogy Déry mit gondolt, mindenesetre nagyon szépen megköszönte Gábornak is, nekem is a munkát. Nekem azt írta: „A kis zseninek a zseniális szövegekért, köszönettel, D.T.”

Mint egy szépséges láncban a gyöngyszemek, úgy követik egymást a dalok a később világot járt előadásban.

Ez a lényeg! Ez!

A legendás 69-es woodstocki fesztivál után született meg Déry kisregénye, amelynek női hőse, Eszter a kábítószer áldozatává válik. Milyen impulzusokra volt szüksége ahhoz, hogy hiteles dalszövegekkel szolgálja a mű mondanivalóját?

Nem voltam ott a fesztiválon. Hírek jöttek. Nem kellett hozzá olyan sok fantázia, hogy belelássak, mit él meg az a sok fiatal, aki jól akarja érezni magát egy ilyen helyen.

Darvas Ivánnak és Ruttkai Évának külön-külön egy egész nagylemezt írt. Hogyan születtek meg ezek a dalszövegek? Könnyen elnyerte a bizalmukat?

Döntő szerepe volt a lemezek megszületésében Másik János zeneszerzőnek. Vele együtt írtuk a dalokat. Ő próbált a színészekkel. Darvas Ivánhoz bementem a színházba, és elmondtam neki, hogy szeretnék lemezt írni a számára. Mutasson valamit, kérte. Jó, de most elutazom külföldre, majd ha visszajövök, véglegesítünk, feleltem. De nincs valami mégis készen? – érdeklődött. Volt. Otthagytam neki. S amikor visszajöttem, várt tőle egy kézzel írt levél. Minden szakaszhoz hozzáfűzött valamit. Tartalmilag nagyon változatos lett a lemez.

Értsem úgy, hogy jobban sikerült, mint Ruttkai Éva lemeze?

Nem. Az teljesen más, hiszen két különböző egyéniségről beszélünk. Ruttkainak másképpen lehetett instrukciót adni.

Mert nőnek könnyebb volt írni?

Nem. Az én esetemben ez nem volt szempont.

Mint kagyló a gyöngyöt, úgy szülte meg ezeket a szövegeket?

Nem hiszem. Gyorsan is lehet jót írni, meg lassan is rosszat. A gondolati izzás a lényeg. Ha abban a pillanatban jön valami, az valószínű, hogy átütő erejű lesz.

Melyik dal áll a legeslegközelebb a szívéhez?

Nem teszek különbséget köztük. Nincs olyan, hogy az egyiket jobban szeretem, mint a másikat. Van az egésznek egy menete. A dalfolyamnak. Elkezdődik, folytatódik és befejeződik. De minden résznek jónak kell lennie.

Nem nagyon hallatott magáról az elmúlt években. Miért vonult vissza a nyilvánosság elől?

Nem vonultam vissza soha. Éltem az életemet.

És írogatott a fióknak?

Ne bolygassuk ezt! Az élet hozza a csomópontokat, amikor majd lehet erről beszélni, és produkálni is. Én ugyanaz vagyok, aki voltam.

Sokat kellett tenni érte?

Nem tudom, ki hogy csinálja. Ezt nem lehet erőltetni. A belső lényeget kell felismerni, és hagyni dolgozni. Nem kell ehhez nagy tajtékozás. Egyszerűen lenni kell. Annak, aki vagy.

Két rangos elismerésben részesült az idén. Előbb Petőfi Zenei Díjjal, nem sokkal utána pedig Kossuth-díjjal tüntették ki. Változtak valamit ezáltal a mindennapjai?

Nagyon örültem mindkét elismerésnek. Mást nem tudok mondani. Van egy szép szekreter az előszobában, de a fiam behozta a díjakat a hálószoba fehér polcára. Ott van minden, amit életemben kaptam. Ha akarom, nézhetem. Petőfit és Kossuthot meg is simogatom néha.

A Kossuth-díjhoz kötődő díszvacsorán egy asztalnál ült Dráfi Mátyással, aki ugyanebben az elismerésben részesült.

Igen, emlékszem rá. Felajánlotta, hogy amikor az idén ősszel rólam nevezik majd el a gútai művelődési házat, eljön verset mondani.

Harminc évvel ezelőtt Komáromban is bemutatták a Popfesztivált.

Tudom, ott voltam. Magyar társulat, ott volt a helyem.

Gondolom, nem lepte meg a siker.

Ez a darab úgy van felépítve, hogy sem javítani, sem rontani nem lehet rajta. Csak egy egyszerű díszlet kell hozzá.

Most, hogy ismét a figyelem központjába került, fényesebb lett az élete?

Nem nosztalgiázom. Jól érzem magam. Ha akarnék, sem tudnék megfeledkezni arról, ami ebben az évben történt velem, hiszen itt van a két díj a közelemben. Örülök, hogy tetszett, és még ma is tetszik az embereknek, amit írtam. Ez igazán megnyugtató érzés.