Szobanövényeink télen

Lakásunk legfőbb díszei a szobanövényeink, melyekben télen is gyönyörködni szeretnénk. Ez akkor lehetséges, ha a növények a napfényszegény időszakban is megtalálják a számukra szükséges életfeltételeket. A helytelenül kezelt növények a fejlődésükben visszaesnek, károsodnak, esetleg el is pusztulnak. Ellenben ha megadjuk növényeinknek a nélkülözhetetlen élettani tényezőket, akkor a lakásunk igazi díszeivé válnak.

A fény az első olyan tényező, amely télen még a nagy üvegfelületű lakásokban is kevés, mert rövidek a nappalok és a borús, ködös időkben kevés a napsütéses órák száma. A növény életéhez pedig a fény igen fontos, keresik, utána fordulnak, hajtásaik feléje nyúlnak. Ezért a több fényt igénylő növényeket (például a szobafenyőt, fokföldi ibolyát, a pálmaféléket) az ablak közelében a kétszintes virágállvány felső polcán, a kevésbé fényigényeseket (az aglaonémát, a tigrislevelet, páfrányféléket) viszont a virágállvány alján helyezzük el. Ugyancsak felülre kerüljenek a melegigényes növények (Diefenbachia, Cyperus), viszont az Aszparagus, az Impatiens az alsó, hűvösebb zónában érzi jól magát. A szélesebb ablakpárkány is jó virágtartó. A redőnyt és a fény behatolását akadályozó függönyt azonban télen ne húzzuk a növények elé.

A hő akkor lenne ideális, ha minden növényt a számára legmegfelelőbb hőmérsékletű helyiségben tarthatnának. Erre sajnos nemigen van módunk. A kisebb, 5 fokig terjedő hőingadozást még elviselik a növények, ellenben a hosszabb ideig tartó nagyobb hőingadozások már károsodást okoznak. A kis hőigényűek (a virágzó ciklámen, azálea vagy a muskátli) jól érzik magukat két ablak közé zárva is. Ám amint beáll a keményebb tél, már a belső ablakszárnyat is ki kell rájuk nyitni, különben megfáznak, sárgulni kezdenek, majd el is pusztulnak. A leander, kukoricalevél (Aspidistra) számára a fűtetlen lépcsőház, zárt terasz vagy világos pince is megfelelő, ha az fagymentes, vagyis télen sem csökken a hőmérséklet fagypont alá.

A legtöbb hibát télen az öntözéssel követjük el. Ősztől a növények életritmusa lelassul, kevesebb vizet igényelnek, mint a nyári fejlődési időszakban. Attól függően, hogy melegebb, világos és száraz vagy sötétebb, hűvösebb helyen tartjuk-e növényeinket, bővebben vagy csak mérsékelten öntözzünk. A hűvös helyen álló edényes növényeinket hetente vagy tíz naponta itassuk meg vízzel. Az öntözővíz mindig a helységgel azonos hőmérsékletű legyen. A vizet csak a gyökérzethez juttassuk, a lombozatot hetente permetezzük vagy időnként nedves ruhával töröljük le róla a port. Szellőztetéskor ügyeljünk arra, hogy a beáramló hideg vagy a kereszthuzat ne érje növényeinket. A fikusz, a szobafenyő, de még az aszparagusz is kényes erre. Levele megsárgul, s a növény el is pusztulhat. Ősztől tavaszig ne tápoldatozzunk és az átültetést is kerüljük. Csupán azok a növények kapjanak nagyobb cserepet, amelyek tavaszig kinőnek a jelenlegit. Ezeket ültetés után melegtalpon vagy a fűtőtest közelébe gyökereztessük meg.