Szarvasmarha-számadás

Nem véletlenül emlegetik szimbolikusan az állatenyésztés „nehéziparának”. Különös figyelmet igényel a szarvasmarha- és tehénállomány fejlődésének és teljesítményének értékelése Az évi szarvasmarha-számadás adatai döntő mértékben befolyásolják a mezőgazdaság helyzetét. Szlovákia szarvasmarha-populációjának három legfontosabb teljesítményét kell közelebbi vizsgálat tárgyává tenni: a tej- és hústermelést valamint az istállótrágya előálítását.

Ez az elemzés Szlovákiai szarvasmarha-állományának alakulását és annak hústermelését elemzi a Szlovák mezőgazdaság és élelmiszeripar gazdaságkutató-intézetének legutolsó jelentése (Výskumný ústav ekonomiky poľnohospodárstva a potravinárstva Bratislava, www.vuepp.sk, Jatočný hovädzí dobytok a jatočné teľatá - situačná a výhľadová správa) és más kiegészítő források alapján.

A rendsezrváltás óta a mezőgazdaságra nem az alkotó fejlődés a jellemző, hanem a leépülés. Az ez idő alatt elkészített és a mindenkori kormány, valamint a mindenkori parlament által jóváhagyott koncepciók sosem lettek a kitűzött céloknak megfelelően megvalósítva. Ez végeredményben tükröződik a szarvasmarha-tenyésztés területén is. Az egész állomány (1. táblázat) tizennégy év alatt 63,32 %-kal, míg a tehén-állomány 54,74 %-kal csökkent!!! A táblázatból kitűnik, hogy ilyen arányú állomány-leépítés pédát-lan az értékelt több mint száz év alatt, pedig ez időszakban két világháború is pusztított! Átvetítve az előző táblázat adatait az állománysűrűség alakulására 100 ha mezőgazdaságilag kihasznált területre (2. táblázat) hasonló katasztrófális csökkenést állapíthatunk meg: 66,7 darabról a szarvasmarhasűrűség 24,9 darabra, míg a tehénsűrűség 23,0 darabról 10,5 darabra esett vissza. Szlovákia optimális szarvasmarhasűrűségét 57,0 – 67,0 darab között becsülik a szakértők az ország területi adottságait figyelembe véve.

Ezek a tények a mezőgazasági termelés stabilitását sodorták elviselhetetlen helyzetbe. Mivel a szarvasmarha unipara faj (szaporulata évente általában egy utód), hosszú a generációk váltakozásának intervalluma (4,5-5,5 év). Ez az „állománypusztítás” 30 évig fogja kedvezőtlenül befolyásolni az ágazatot, még akkor is, ha a fejlődésben kedvező fordulat áll be. A szarvasmarha-állomány a rendszerváltás áldozatává vállt. Az állomány csökkenés miatt becslések alapján több mint 20 000 alacsony képesítésű, többnyire a déli országrészekben (Oroszvártól – Ágcsernyőig) alkalmazott állatgondozó - akik viszonylag magas havi jövedelemmel rendelkeztek (8 – 15 ezer Sk/ hónap) - veszítette el az állását, és volt kénytelen munkahelyet váltani, illetve a munkanélküliek sorába állni. Hozzájuk csatlakoztak a fölöslegessé vált állatorvosok, zootechnikusok, takarmányosok, inszeminátorok, telepőrök stb. Több mint egymillió szarvasmarha utáni istálókapacitás szabadult fel és ment tönkre, illetve befektetés árán megváltozott az épület kihasználása. Ezeknek a megüresedett istállóknak, sok esetben egész farmoknak az értékét a legszerényebb becslések is néhány tízmilliárd koronára becsülik.

A jelenlegi európai piacon ennek a 14 évi állománycsökkenésnek (1,064 millió szarvasmarha) minimális értéke mintegy 25 milliárd korona. Legalább ennyibe fog majd kerülni az állomány felújítása, amely nagy valószínűséggel be fog következni. Azért is, mert Szlovákia területén 882 ezer hektár rét és legelő található, amely elsősorban a szarvasmarha-, kisebb mértékben juh és kecsketenyésztés útján hasznosítható. Nem valószínű, hogy van Európában még egy ország, amely ilyen nagyságrendű termelési lehetőséget parlagon hagy heverni, melyet ráadásul egyrészt adóterhekkel súlyt, másrészt területi támogatást szándékozik utána kifizetni, miközben a területen nem követel meg gazdasági tevékenységet!

Értékelve a lakosság marha- és borjúhúsfogyasztását (3. táblá-zat) ), szintén szembetűnő az óriási fogyasztáscsökkenés. Nyolcvankilenc óta 22,1 kg-ról a fogyasztás 7,0 kg/fő-re csökkent (-68,3 %). Több hivatalos elemzés azzal érvel, hogy a lakosság bizalma a marhahús iránt a BSE-jelenség miatt ingott meg. Ez az érvelés nem helytálló, mivel Nagy-Britanniában, Franciaországban és a többi betegség által intenzíven sújtott országban egy kis ideig ugyan visszaesett a fogyasztás, de miután a megfelelő megelőző intézkedéseket bevezették, a fogyasztás visszaállt, sőt emelkedett. A BSE körüli hisztériakeltés a szlovák sajtó (beleértve a magyar nyelv’t is) és más médiák kedvelt szenzáció-témája. Az elemző szerint csak azért, mert még senki nem indított hitelrontási pert ebben az ügyben. A szlovákiai állategészségügy színvonala – irányítása és szabályozottsága – példaértékű, és nem vonható kétségbe az állattenyésztésben tevékenykedő szakemberek tudása és mindennapi termelőmunkája sem. A fogyasztáscsökkenés oka a lakoság fizetőképeségének radikális romlásában és a kereskedelem által megállapított magas marhahúsárban keresendő.

A marhahús-mérlegének alakulását a 4. táblázat értékeli. Ha elosztjuk az éves marhahústermelést a tehenek számával, akkor megkapjuk az egy tehénre eső marhahústermelést (élősúlyra átszámítva a koeficiens 1.66) ami kerekítve 275 kg produkciót tesz ki. Az élőmarha és marhahús külkereskedelmi mérlegét az 5., és a 6. táblázat értékeli. Összesítve a lezárt 2002-es év külkereskedelmi mérlegét csaknem 580 millió Sk értékben több az export mint a behozatal. Az előző évek is pozitív szaldót mutatnak, melyből látható, hogy az élőmarha és a marhahús iránt nagy az érdeklődés és külföldön jól eladható.