Sorozatdaráló – Tinititkok haladóknak

Ha azt gondolnád, hogy a kamaszok élete csupa móka, játék, kacagás és szerelem, akkor a Cruel Summer biztos a meglepetés erejével fog hatni rád, mivel mókát és kacagást csak nyomokban tartalmaz: itt mindenki vérkomoly drámákban utazik, és annyi titka van, hogy az még Szájer Józsefnek is becsületére válna. A történet fókuszában két tinilány, illetve az ő családjuk áll. Kate Wallis, a suli ügyeletes Miss Tökélye: szőke, hibátlan, angyali mosolyú, kedves lány, aki gazdag családból származik, és egy helyes pasi zsongja őt körül. A másik Jeanette Turner, a nem túl sok önbizalommal rendelkező szürke kisegér, aki fél kimozdulni a két barátjával alkotott mikrovilágából, és irigykedve nézi Kate tökéletesnek gondolt életét. A kettejük sorsa akkor fonódik végleg össze, amikor Kate Wallis hosszú hónapokra eltűnik. Később kiderül, hogy a gimnázium új igazgatóhelyettese elrabolta és a háza pincéjében tartotta fogva. A lány a drámai szabadulása után egyetlen mondattal teszi tönkre Jeanette életét, amit egy élő tévéműsorban mond el: azt állítja, hogy Jeanette ott járt abban a házban, látta őt, mégsem értesítette a rendőrséget. A gonoszságra pedig az volt a motivációja, hogy a lány akkor már Kate pasijával járt, és azt gyanította, hogyha a lány kiszabadulna, a srác visszatérne az exéhez. Jeanette Turner egyetlen nap leforgása alatt a város kitaszítottjává és az ország egyik leggyűlöltebb emberévé válik, ez a dráma pedig a családi életét is tönkreteszi. Egy idő után a saját anyja is ellene fordul, és elhagyja az otthonát, az apja az eltűnő ügyfelek miatt nehéz anyagi helyzetbe kerül, és bár a lány azt állítja, hogy ártatlan, és nem látta a fogva tartott Kate-et, senki nem neki hisz, hanem a suli üdvöskéjének, hiszen mi oka lenne ilyet hazudni?

Ha az eddigiekből arra következtetett a kedves olvasó, hogy a Cruel Summer sztorija elég szövevényes, akkor még azt is hozzáteszem, hogy mindezt izgalmas dramaturgiai módszerrel meséli el. Három idősíkon, 1993-ban, 1994-ben és 1995-ben játszódik (az idősíkok közti váltást többnyire a szereplők frizuráján, valamint a képek színvilágán keresztül tudjuk lekövetni), ráadásul nemcsak az éveket cserélgeti vadul mesélés közben, hanem a szereplők nézőpontjait is: egyszer Kate, máskor pedig Jeanette szemével látjuk a történéseket. A Cruel Summer felépítése leginkább egy ravasz kirakós játékra emlékeztet, amiben izgalmas elmerülni, és végig képes fenntartani a néző kíváncsiságát. Az indítás és a rejtély felvezetése kimondottan erős, csakhogy a tíz epizód egyszerűen túl sok ehhez a sztorihoz. A Prime Videón látható széria a közepén túlságosan leül és tiniszappanoperai jegyeket kezd el mutatni, ami nem válik előnyére. Szerencsére az utolsó két részre újra felpörög, és bár lehet azt mondani, hogy a megoldást az írók kissé túlspilázták, ez cseppet sem ront a Cruel Summer szórakoztató faktorán. Még egy évadot azonban biztos nem néznék meg belőle. Pedig már készülőben.