SOROZATDARÁLÓ: Nem csak a húszéveseké a fiú–lány haverság

Nicholas Stoller rendező és színészei, Seth Rogen és Rose Byrne a 2014-es Rossz szomszédság című filmben, illetve annak folytatásában találtak egymásra. Abban a filmben Rogen és Byrne egy házaspárt játszott, és már ott kiderült, mennyire jól tudnak ökörködni együtt, a legjobbat kihozva egymásból. Az Apple TV+ új sorozatában, a Szigorúan barátságban régi egyetemi cimborákat alakítanak, akik néhány év mosolyszünet után találnak egymásra a férfi válása után, miközben már mindketten negyvenévesek. Sylvia és Will nagyon máshol tart az életében. Míg a férfi bulizásba próbálja fojtani a válás miatti bánatát, addig a nőnek kicsit elege van abból, hogy már hosszú évek óta főállású anyuka, ennek minden felelősségével. Sylvia kicsit irigyelni kezdi a magáról szinte minden felelősséget lazán lerázó Willt, ők ketten pedig újfent gyorsan egymásra találnak. Sylvia a férfi társaságában úgy érezheti magát, mintha megint egyetemista lenne, Will pedig kap maga mellé egy lelki támaszt, aki sokkal érettebben gondolkodik, mint ő, ezért jobban látja, mit kellene kezdenie az életével, mint saját maga.

Bár a sorozatban nem működött közre az amerikai komédia 21. századi királya, Judd Apatow, a film le sem tagadhatná a hatását. Mind Rogen (Felkoppintva), mind Stoller (Lepattintva), mind Byrne (Koszorúslányok) az Apatow-istállóból érkezett, kisujjukban van a mesterükre jellemző, erősen karakterközpontú, laza komédiázás. Itt se számítsunk erős történetre, a Szigorúan barátság báját sokkal inkább az adja, hogy megismerünk két imádnivaló karaktert, akik sokszor lógnak együtt, mi pedig nézőként úgy érezhetjük magunkat, mintha mi is a baráti kör tagjai lennénk. Will és Sylvia egyszerűen csak éli az életét, időnként találkoznak, hogy megbeszéljék ügyes-bajos dolgaikat, és persze van néhány vagány bulijelenet is, hiszen időnként ki kell rúgni a hámból. Nem tudom, hogy a dialógusok mennyire improvizáltak, de az biztos, hogy nagyon természetesnek tűnnek, életszagúak,  közben meg piszkosul viccesek. Még az olyan sokszor látott vígjátékkliséket is képesek élettel megtölteni, mint amikor a szereplők együtt partidrogoznak.

A tíz darab félórás epizódból álló évadnak van sodrása, van stílusa, és öröm elmerülni a világában. Esténként úgy kapcsoltam be a tévét, mintha csak be akarnék ugrani a haverjaimhoz dumálni egy kicsit, és ez a közvetlenség kevés sorozat sajátja. Byrne sokadjára bizonyítja, milyen ragyogó komika, Rogen pedig csak a szokásost hozza, de a füves, éretlen mackó karakterét nem lehet megunni. Üdítő­en egyszerű széria ez, a középpontjában egy nem mindennapi barátsággal, és az ebből adódó konfliktusokkal, de pont ettől működik. Nem akar mást, csak azt, hogy lazuljunk és érezzük jól magunkat a tévé előtt ülve, és ezt gond nélkül el tudja érni.