Népességnövekedés – áldás vagy átok?

Ezek a viták még az 1960-as években is javában dúltak, amikor Paul és Anne Ehrlich bestsellere, A népesedési bomba olajat öntött a tűzre. Az adatok ismeretében jogosak voltak a félelmeik. 1975-re a világ népessége megduplázódott, mégpedig alig 50 év alatt – elérte a 4 milliárdot. Napjainkra pedig ismét megduplázódott, tavaly novemberben már 8 milliárd volt. Ez felvet egy új kérdést: megduplázódik-e a lakosság száma újra, eléri-e a 16 milliárdot?
A válasz határozott nem. A föld népessége meg sem fogja közelíteni ezt a szintet, mégpedig az elmúlt 50 évben bekövetkezett demográfiai paradigmaváltás miatt. A népességnövekedés üteme az 1960-as években érte el csúcspontját, és azóta is folyamatosan csökken. A nők szerte a világon kevesebb gyermeket vállalnak, és a globális termékenységi ráta jelenleg alig haladja meg a kettőt (azaz két gyermeket egy nőre).
Természetesen ez a szám nagy földrajzi egyenlőtlenségeket takar. Az egy nőre jutó gyerekek száma bőven 2 alatt van például Németországban vagy Japánban, ugyanakkor sokkal magasabb az alacsony jövedelmű régiókban, különösen a gyenge állami legitimációjú országokban. Az ENSZ becslése szerint a világ népessége ebben az évszázadban elérheti a 10-11 milliárd főt, mielőtt lassan csökkenni kezdene. Ez nagyon sok etetni való száj, de közel sem 16 milliárd.
Ezen túlmenően, a stockholmi Global Challenges Foundation számára készített új elemzésünk (Emberek és bolygó: 21. századi fenntartható népesedési forgatókönyvek és lehetséges életszínvonal a bolygó határain belül a címe) arra a következtetésre jut, hogy a globális népesség jóval alacsonyabb szinten – kb. 9 milliárdnál – fog tetőződni a század közepén. És ha a világ többet fektet be a gazdasági fejlődésbe, az oktatásba és az egészségügybe, akkor a globális népesség olyan szintre csökkenhet, amely lehetővé teszi, hogy a földön mindenki fenntarthatóan hozzáférjen tiszta energiához, élelemhez, vízhez, és tető legyen a feje fölött. A népesedési bomba tehát hatástalanítható. Ez pedig okot adhat az ünneplésre.
Előrejelzésünk egy új rendszerdinamikai modellből, az Earth4All-ból indul ki, amely lehetővé teszi, hogy évszázadunkra vonatkozóan két gazdasági és népesedési forgatókönyvet vizsgáljunk meg. Az első forgatókönyv szerint a világgazdaság az elmúlt 50 évben követett úton halad tovább, a legszegényebb országok közül sok végül kiszabadul a mélyszegénységből, miközben a világ népessége az évszázad közepén 8,8 milliárd főnél tetőzik, 2100-ra 7,3 milliárdra csökken.
A második forgatókönyv szerint – amelyet „nagy ugrásnak” nevezünk – a világ népessége 2040 körül eléri a 8,5 milliárd főt, majd az évszázad végére mindössze 6 milliárdra esik vissza. Ez a felvázolt eredmény példátlan befektetéseket igényelne a szegénység enyhítése és a humán erőforrások fejlesztése terén, valamint éles politikai fordulatokat feltételez az élelmiszer- és energiabiztonság, az egyenlőtlenség felszámolása és a nemek közti egyenlőség érdekében. Ebben a lehetséges jövőben a szélsőséges szegénység egy generáción belül (2060-ra) megszűnne, ami jelentős hatással lenne a globális népesedési trendekre.
Az átlag demográfiai előrejelzések jobb esetben is nehézkesen kapcsolják össze a népességnövekedést a gazdasági fejlődéssel. Ugyanakkor tudjuk, hogy az alacsony jövedelmű országok gyors gazdasági fejlődése óriási hatással van a termékenységi rátákra. Ahogy a lányok hozzáférnek az oktatáshoz, ahogy a nők gazdaságilag erősebb pozícióba kerülnek, mert már fizetett munkákhoz is hozzáférnek, emellett javul az egészségügyi ellátás színvonala, bővülnek a családtervezési ismereteik, a termékenységi ráta azonnal csökkenni kezd. Amikor ezeket a tényezőket beépítettük az előrejelzéseinkbe, a népesség növekedése drámaian lelassult.
Hangsúlyoznunk kell, hogy megállapításaink az adott feltételek teljesüléséhez kötöttek. A nagy ugrás eléréséhez az alacsony jövedelmű országok kormányainak teljes mértékben el kell kötelezniük magukat az oktatásba való nagy beruházások általi gazdasági fejlődés mellett, ahelyett hogy kizárólag a természeti erőforrások kiaknázásán alapuló gazdasági növekedés útját követnék.
De menjünk tovább: bár a népesedési bomba hatástalanítása nagyon is szükséges a jövőbeli civilizációs összeomlás kockázatának a csökkentéséhez, önmagában ez nem elegendő. Amikor a népesség és a bolygónk biztosította lehetőségek határai közötti összefüggést vizsgáltuk, arra jutottunk, hogy – a közkeletű mítoszokkal ellentétben – nem a népességszám az elsődleges oka annak, hogy az emberiség átlépi, megsérti ezeket a határokat (amit olyan problémák is tükröznek, mint a klímaváltozás). A fő gond inkább a leggazdagabb 10% fogyasztása. Azokon a helyeken, ahol a népesség ma a leggyorsabban növekszik, rendkívül kicsi egy-egy fő ökológiai lábnyoma azokhoz az országokhoz képest, ahol a népesség sok évtizeddel ezelőtt érte el a csúcspontja.
Friss elemzésünk reményteljes prognózist kínál a globális népességre nézve. Rendszerszintű gazdasági változások révén továbbra is jó életet teremthetünk mindenkinek a bolygónk kínálta lehetőségeken belül. Reméljük, hogy jelentésünk arra készteti a döntéshozókat, hogy újra megvizsgálják a fogyasztási minták hatásait, és saját érdekükben is a méltányos elosztást helyezik előtérbe a gazdasági növekedéssel szemben.

Beniamino Callegari, Per Espen Stoknes

©Project Syndicate