M. Kovács Melinda: Lecsó

A tizenhét éves lánya nemhogy kolbászt, de tojást sem eszik: január óta vegán. Csak egy kísérletnek indult, a barátnője beszélte rá, hogy próbálja ki ezt a veganuár nevű őrületet, amihez ő már az előző évben csatlakozott. Egy hónapot bárki kibír növényi étrenden, győzködte, de ha lehetetlennek találod, februártól visszaállsz a régi étrendre.

Évi azóta elszánt állatvédő. Nincs más választásunk, védeni kell a bolygót, hangoztatja. Nem kell neki több bőrtáska és bőrcipő, a húgát igyekszik lebeszélni az állatkertről, a cirkusz plakátjától dührohamot kapott. Ez nem csak a táplálkozásról és az egészséges életmódról szól, ez egy életforma, magyarázza; nem csak megenni, de kihasználni sem hajlandó az állatokat.

Az apja szerint elment az esze. Évi lázad: nézz körül, tönkretettük a Földet. Belegondoltatok egyszer is, mit hagytok ránk, miben kell majd élnünk? A pazarlás és a környezetszennyezés pokollá teszi az unokáitok életét. Az apja szerint nem azon a kis húson múlik az apokalipszis, Évi biztos benne, hogy minden apró lépés számít.

A férfi legyint, szalámit vesz elő a hűtőből, sajtot ken a kenyerére, és nagy adag tejjel issza meg a kávét. Évi ingerülten rántja ki a fiókot, előkapja a kiskést, kiviharzik a konyhából. Odaáll az anyja mellé, dühösen szeletel, a sajátját majd ő elkészíti, közli. Tofuval pont olyan, mintha tojással ennéd, magyarázza, csak kell bele egy kis fekete só az íze, és egy kevés kurkuma a színe miatt. Vegán gasztrobloggereket követ a neten, azoktól tanul főzni. Az asszony örül, hogy a lányát érdekli a gasztronómia, de aggasztja, hogy a hagyományos magyar ételeket nem tanulja meg elkészíteni. Az unokáknak persze szívesen főz majd, hogy megismerjék a magyar konyhát, már ha a szülők nem nevelik őket is vegánnak.

A barátjával együtt vágtak bele a veganuár kihívásba, az asszony csodálkozva vette tudomásul, hogy az új generáció férfi tagjai nyitottak a növényi étrendre. Bezzeg az ő férje meghalna hús nélkül! Kikéri magának a főzeléket és a tésztát, fizikai munkát végez, kell az energia, lázong. Évi ilyenkor a szemét forgatja, a gorillákra hivatkozik: mind tömény izomzat, pedig csak növényekkel táplálkoznak. Az apja kikéri magának, hogy majmokhoz hasonlítsák, de a lánya nem hagyja magát, vegán sportolókkal és testépítőkkel példálózik.

Az ő lecsója sokkal inkább nemzetközi, cukkinit is szeletel bele, fűszerből is többfélét használ. Az anyja is kolbász nélkül szereti, de nem hajlandó háromféleképp elkészíteni egy nyavalyás lecsót, csak hogy mindenkinek a kedvére tegyen.

Évi nehezen viseli, hogy nem tud hatni a szüleire, nem érti, az anyja miért ne kóstolhatná meg az ő verzióját, hiszen mindig is szerette a húsmentes, zöldséges ételeket. Az apja sajnos reménytelen eset, megreformálásáról régen letett volna, ha nem mutatna rossz példát az öccsének, aki persze vakon követi „az igazi férfi húst eszik” elvet. A kis hülye már tizenhárom, és még mindig nem fogja fel, hogy a jövője a tét.

A hagyma héját, a paprika csumáját gondosan egy tálba gyűjti, és hátraviszi a komposztálóba. Ezért is könyörögnie kellett, pedig a falu ingyen adja, csak igényelni kell. Hiába magyarázta az apjának, hogy jóval kevesebb lesz a szemét, és egy év alatt kész a komposzt, amit aztán felhasználhatnak a kertben. A férfi a tehéntrágyára esküszik, ha jó volt évekig, miért kellene változtatni, vonogatta a vállát. Amikor a szomszédok kertjében is feltűnt a komposztáló, végül mégis beadta a derekát. Évi önelégült vigyorral kereste a helyüket, a kert végébe, egy félárnyékos helyre végül kettő is került. Gyorsan megtelik, sok a kerti hulladék, a füvet is rendszeresen nyírni kell, ősszel a gyümölcsfákról hull majd a falevél. Órákig böngészett a neten, hogy megtanulja, mi a legjobb rétegezési mód, mert ugye, nem lehet csak úgy mindent egymásra hányni, ennek is megvan a tudománya.

Tavasszal fűszerkertet tervezett, ami igazi dísze lett az udvarnak, paprikából és paradicsomból is miatta nevelnek idén négy-öt fajtát. Van hely bőven, érdemes kísérletezni, győzködte a családot, a lecsó isteni lesz ettől a sokszínűségtől.

Délre a kovászos kenyér is megsül, még langyos, mikor felvágják. A lecsóhoz az egyik biztosan elfogy, a biztonság kedvéért az asszony mindjárt kettőt sütött. Körbeülik az asztalt, a kicsi érdeklődve lesi Évi tányérját. Én is olyat kérek, mondja határozottan. Nővére diadalittasan keresi a szülei tekintetét, élvezettel figyeli, ahogy a kicsi jóízűen falja a főztjét. Az apjuk tüntetőleg egy jókora kolbászkarikát szúr a villájára, a kenyerével elégedetten tunkolja a lecsó pirosra színezett, zsíros szaftját.