Ficsku Pál: 10 szó

Ezt az írást, amely mindössze 10 szóról szólna, november 13-án, a magyar nyelv napján kezdtem el írni, és november 17-én, a koraszülöttek világnapján fogom befejezni. Ez a két dolog éltet csak, ez van csak nekem, most. A magyar nyelv és a koraszülött ikreim.
Valaha volt talán lelkem is, de vagy megvették, vagy eladtam, talán tovatűnt, lehet, sohase volt, de lehet, hogy valahol bennem lapul még mindig. Ennyit a lélekről. A lélek súlya állítólag 28 gramm, ha valamelyik ujjbegyemre tenném, egy fúvásra a semmibe szállna.  
Évezredekig azt hittük, hogy a halál állapota az, amikor a lélek elhagyja a testet. Nekem egyszer már elhagyta, nem éreztem, nem haltam meg.
Egy kórházi folyosón feküdtem, meztelenül. Hideg volt. Vacogtam, fáztam, talán élek még. Nem tudom, hogy a halottak fáznak-e.Visszanyertem a látásomat, láttam egy infúziós állványt felettem, az orromból egy cső lógott ki, hánynom kellett, a gyomromból az orromon át folyt a nafta valahova, nem láttam, hova. Átfutott az agyamon, hogy akkor még élek. Hullákat nem tolnak infúzióval a karjukban a proszektúrára.
Egy ápolónő hajolt fölém. Nem szeretem a fölém hajoló ápolónőket, nem látom a seggüket, a bokájukat, legtöbbször azt sem, hogy hordanak-e karikagyűrűt, de akkor, ez nem érdekelt. Jobban van uram, kérdezte a nővér, a klinikai halál állapotából hozták vissza a mentősök. Nem tudtam erre mit mondani, nem tudtam beszélni, olyan volt, mintha bálnák párzanának a hasamban, bölények vágtatnának bennem, ráják tapadnának a szívemre, miközben a fülemben tücsök ciripelt.  
Mindjárt lesz ágya, mondta a nővér. Gyuri bácsi éjfélkor halt meg, meg kell várni, amíg fertőtlenítenek. Addig is ne rúgja le magáról a pokrócot, felvette a földről, rám terítette, pihenjen nyugodtan, most már talán élni fog. Egyébként Anna vagyok. Jó éjszakát. Mondtam volna megint valamit, forgott volna a nyelvem, de nem ment. Feküdtem a folyosón, nem volt semmim, csak a testem és a nyelvem, Amit talán akkor értettem meg, nemcsak beszélni kell a nyelvet, hanem hallgatni is tudni kell.
Négy év múlva megszülettek az ikreim, ma van a koraszülött világnapjuk, három hét múlva lesznek tizennyolc évesek. Saját nyelvük van, saját testük, és bizton állíthatom, van lelkük is. Nem 28 gramm.  Mindig is érdekelt a nyelv, a gyereknyelv, főleg, ha ikrekről van szó, hogyan tanulnak meg beszélni, mennyire egymástól, van-e, lesz-e titkos nyelvük. Milyen lehet az ikrek nyelve?
A gyereknyelvről való elmélkedést megboldogult Janikovszky Éva barátnőmtől tanultam. Még nem voltak meg a gyerekeim, fiatal író voltam, az a megtiszteltetés ért, hogy Évával és Lázár Ervinnel vehettem részt egy németországi felolvasó körúton. Lipcse, Drezda, Köln, Berlin. Két nagy mesélő, meg egy fiatal meseíró. (Úgy százötven mesét írtam akkoriban két és fél év alatt a Magyar Rádiónak, ma már egy sincs meg belőlük.) Berlinből tartottunk Lipcsébe a könyvvásárra, életem első német nyelvű felolvasására készültem, hátizsákomban ott lapult a német nyelvű antológia, a novelláim együtt Kosztolányival, Szentkuthyval, Máraival, Esterházyval, Garaczival, Grecsóval, no és természetesen az Éváéval és az Ervinével. Egyszer csak meg kellett állnunk, valahol előttünk baleset volt, kigyulladt néhány autó, hatalmas gépkocsisor torlódott fel. A szalagkorlátnak támaszkodva vártunk, Ferihegyen Éva vett egy üveg whiskyt, Ervin egy üveg gint, én is egyet. Lázár Ervint régóta ismertem már, nem irodalmi körökből, szombatonként gyakran találkoztunk Pesten a Nagyvásárcsarnokban vásárlás után a piac galériáján. Fokhagymás lángost ettünk, legurult néhány fröccs is, beszélgettünk kizárólag főzésről, ételekről. Évát viszont csak néhány órája ismertem, természetesen egyből letegeződtünk.
Támasztottuk a korlátot, néztük távolban a füstöt, vijjogtak a szirénák, amikor Éva hozzám fordult, és azt mondta.
Pali! Egy dolgot jegyezz meg!
A gyerekolvasókból lesznek a felnőtt olvasók.
A legfontosabb mondat számomra, ami az irodalomról szól a mai napig.
Janikovszky Évának van egy ikerkönyve, úgy harminc nyelvre fordíthatták le őket: Örülj, hogy fiú! Örülj, hogy lány! És mi van, ha ikrek? – kérdeztem egyszer tőle. Hát, ha egyszer ikreid lesznek, majd megtudod! – válaszolta. Leszek a keresztanyjuk. Nem lett, nem élhette meg. Én se tudtam megírni az elkezdett két könyvemet, az Örülj, hogy Ikrek!-et és az Ikrek szavát.  
Néhány éve, még a pandémia előtt, felkértek egy ifjúsági regény megírására. A saját gyerekeim beszédén, meg amit az utcán hallottam, nem ismertem a kamasznyelvet, nem ismertem a gondolkodásukat, az elolvasott szociológiai tanulmányok érdektelenek voltak számomra. Volt egy barátnőm, aki általános iskolai tanárnő volt, két teljesen más iskolában is tanított. Őt kértem meg, hogy anonim módon, kérje meg a gyerekeket, írjanak le tíz szót, ami nagyon fontos nekik, vagy amelyeket szeretnék, hogy majd része legyen az életüknek, vagy irányítsák azt. Két csomag hagyományos írólapot vettem, néhány hét múlva vissza is kaptam. A gyerekeimmel együtt olvastam el a lapokat, ők is pont tizennégy évesek voltak, mint a vizsgált csoport. Azt találtam ki, készítsünk karaktereket a 10 szó mögé bújva.
A regényből nem lett semmi, a gyerekek már végzős gimnazisták, esetleg dolgoznak is, egy-két év múlva lehet, hogy már minket fognak igazgatni. Nemrég elkezdtem írni egy nagyobb valamit, lehet, hogy regény lesz belőle, esetleg egy nagyobb esszé, mindenesetre azt kutatom-keresem, miként telt el ez a néhány év ennek a ma már V-generációnak nevezett gyerekeknek, beleértve az én gyerekeimet is.
Úgy gondolom, érdemes szembesülni, rácsodálkozni, megérteni a gyerekeink hajdani énjét.
Én most nem teszek semmi mást, mint idemásolok 10x10 szót, teljesen véletlenül kihúzva őket a borítékból, egyben játékra hívva az olvasót, gondolkodjunk el, ezek a mi gyerekeink, ezek voltak a gyerekeink. Volt, aki teljesen komolyan gondolta a felkérést és a választ, és szerintem volt, aki csak egyszerűen hülyére vett. No, akkor kalandra fel, karaktervadászok!
Azért az szembetűnő, hogy a család (vagy a meglévő vagy a vágyott) különösen fontos helyet foglal el. No meg a szex, a pia és a cigi. Nyolcadik általános iskolás, vidéki, nagyvárosi gyerekekről van szó.
foci, szex, szép lányok érdekelnek, pornósztár szeretnék lenni, kacsák (bocs: kocsik), nőgyógyász, tampon, betét, koton, pornó
család, telefonozás, barátok, pénz, szerelem, buli, zene, kalandok, sorozatok, filmek
szerelem, szex, család, illegális dolgok, barátok, szeretet, drogok, fiúk, alkohol, divat, cigi, pénz, veszélyek
szerelem, barátok, tánc, zene, szabadság, disco, szórakozás, „mien(!) lesz ha elveszted a szüzeséged(!)”, mindenkinek az életében van egy dátum, ami megváltoztatja az életét. 2019.02.26, álmok
család, barátok, szerelem, bulizás, pénz, telefon, pia, zene, kaja
Dragon Ball, playstation, Anime, rajzolás, család, utazások, barátok, űr utazás, edzés, lányok, starwars, bolygók, evés, filmek, sorozatok, kalandok, osztályom, Pest, Japán    
továbbtanulás, barátkozás, beilleszkedés, fiúk, szex, cigi, veszély, pénz, alkohol, divat
Nagyon kíváncsi vagyok milyen lehet rendőrnek lenni, és védeni a várost, az utcákat, a lakosokat. Nagyon kíváncsi vagyok milyen paleontológusnak lenni, felfedezni az egyre újabb dínó fajokat. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lehet szerelőnek lenni, javítani, bütykölni, tuningolni mindenféle járművet. világjárás, versenyzés, építés, gamerkedés, segítés, lovaglás, farmerkedés
család, barát, lógás, vásárlás, nyu­galom
milyen lehet elveszíteni a szü­zeséged, milyen lehet az északa, zene, szerelem, tánc, pénzben fürdeni (aláhúzva HAHAHA), BOKSZ, munka, állatok, tisztességesen élni
Ezek lennének a szavak, néha nem is tíz, több vagy kevesebb, néha mondatok, vágyó mondatok. Ők a V-generáció. A vírusgeneráció. Olyan gyerekek, akiknek nem volt kamaszkoruk. Három évből majdnem kettőt bezárva töltöttek. Nem voltak bulik. Nem volt tánc. Nem lehetett kirándulni. A szerelem is online térben zajlott. Nem sorolom tovább.
Úgy döntöttem, mégis megírom azt a regényt, akár a gyerekeim segítségével, akár nélkülük. 10 szó lesz a fejezetek címe.
De vajon melyik 10?