Észak-Korea robbanásveszélyes játéka

Egy újabb geopolitikai válság körvonalazódik az ukrajnai háború, a Tajvan körüli feszültségek és az egyre éleződő amerikai–kínai rivalizálás hátterében. Észak-Korea három évre felfüggesztette a nukleáris provokációt, most viszont titkosszolgálati információk szerint a hetedik nukleáris kísérletére készül – valószínűleg még a november 8-ai amerikai félidős választások előtt.

Öt évvel ezelőtt, amikor Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor és Donald Trump akkori amerikai elnök nukleáris háborúval fenyegetőzött, a világ már szembesült a „tűz és düh” kilátásával. Hamis béke következett: Kim a világ számos vezetőjével találkozott, hogy a nukleáris programja egyes elemeinek a befagyasztására vonatkozó homályos ígéretekért cserébe elérje az Észak-Koreára kivetett szankciók enyhítését.

Miután 2019-es hanoi csúcstalálkozója Trumppal kudarccal zárult, Kim visszatért Phenjanba, és hamarosan országos zárlatot rendelt el, hogy így előzze meg a Covid terjedését, bár az erőfeszítések hiábavalónak bizonyultak. Eközben azonban Észak-Korea nukleáris fegyverkezése és rakétaprogramja továbbra is gyorsan haladt előre.

2018 elején, mikor megkezdte diplomáciai akcióit, Kim jelezte, hogy Észak-Korea nukleáris képességeinek a bővítése a célja, és a jelek szerint állta a szavát. Kim arzenálja jelenleg mintegy 50 nukleáris fegyvert tartalmaz. Sőt, 2020-ban, nem sokkal azután, hogy egy új típusú, tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétát teszteltek, Kim egy hatalmas, új, nagy hatótávolságú rakétát mutatott be egy éjszakai katonai parádén, hogy ezzel is hangsúlyozza a rezsim félelmetes fegyverzetének potenciálját. A következő évben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség arról számolt be, hogy Észak-Korea újraindította a plutóniumdúsítást. Nem sokkal ezután nagy hatótávolságú cirkálórakétákat és egy új, nukleáris töltetet hordozni képes hiperszonikus rakétát tesztelt.

Észak-Korea idén eddig több mint 40 ballisztikus rakétát lőtt fel, folyamatosan megsértve az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatait. Az egyik kilövést Kamala Harris amerikai alelnök múlt havi japán és dél-koreai látogatására időzítették; egy rakéta átrepült Japán felett. A rezsim emellett folytatta a plutónium illegális újrafeldolgozását a Yongbyon atomkutató központban, műholdfelvételeken pedig kivehető a Punggye-ri nukleáris kísérleti telephelyén folyó építkezés, ami megerősíti az aggodalmakat, hogy a hetedik nukleáris kísérlet küszöbön állhat.

Kim tehát eltökélt, hogy nukleáris arzenálját ellenségei megfélemlítésére használja. Ez a tény, valamint az ukrajnai háború következtében változó geopolitikai helyzet növeli annak valószínűségét, hogy Észak-Korea ismét a régió stabilitását és a globális biztonságot fenyegető komoly veszéllyé válik.

Nem világos, hogy Kim vagy elődei – apja, Kim Dzsong Il és nagyapja, Kim Ir Szen, a rezsim alapítója – komolyan gondolták-e valaha a nukleáris leszerelést. Az Egyesült Államok és más kormányok évtizedek óta változatos eszközökkel – nyomásgyakorlással, biztonsági garanciákkal, gazdasági ösztönzőkkel – próbálják rábírni Észak-Koreát, hogy hagyjon fel a nukleáris arzenál bővítésével. Mindhiába.

A világ vezetőinek hinniük kell Kimnek, amikor azt mondja, hogy Észak-Korea nukleáris képessége az ország „megbízható pajzsa” és „nagy becsben tartott kardja”, és soha nem mondana le róla. A múlt hónapban Kim arról szónokolt, hogy rezsimje „soha nem adja fel” egyetlen nukleáris fegyverét sem – az apropót pedig az adta, hogy épp egy új törvényt jelentett be, amely engedélyezi a nukleáris csapást, ha egy idegen hatalom megpróbálja őt eltávolítani a hatalomból. „Szó sem lehet leszerelésről, szó sem lehet tárgyalásról, és szó sem lehet alkudozásról kereskedelmi engedményekért cserébe” – mondta.

Kim magatartása arra utal, hogy eltökélten követi a célját: a nemzetközi közösségnek, még ha vonakodva is, de el kell fogadnia őt egy atomhatalom vezetőjeként – hasonlóképpen, ahogy el kellett fogadnia Indiát és Pakisztánt is. A változás az, hogy felhagyott korábbi „valamit valamiért” stratégiájával, amikor hajlandónak mutatkozott a szankciók visszavonásáért cserébe kis lépésenként engedményeket tenni, korlátozásokat vállalni az atomprogramja terén. Mára oda jutottunk, hogy Észak-Korea érdemben még csak nem is reagált a Biden-adminisztráció sürgetésére, hogy folytassák a tárgyalásokat a nukleáris leszerelésről.
Ehelyett Kim azt követeli, hogy az Egyesült Államok vonja ki erőit Dél-Koreából, és távolítsa el a stratégiai eszközeit a térségből – ami nyilvánvalóan nem reális tárgyalási alap. Következő lépésként Észak-Korea nagy valószínűséggel atomfegyver-csökkentési tárgyalásokat fog kezdeményezni az Egyesült Államokkal, ami számára azt jelentené, hogy végre atomhatalomként ismerték el, nem pedig zsiványállamként kezelik.

Kim valószínűleg arra is törekszik majd, hogy maximálisan kiaknázza az USA és Oroszország, az USA és Kína közötti diplomáciai konfliktusokat. Kim rezsimje már régen magas fokon űzi a művészetet, hogy a nagyhatalmak közötti nézeteltéréseket a maga javára fordítsa. A hidegháború befejezése után azonban korlátozott lehetőségei voltak ezen a fronton, mivel Amerika általában véve kiegyensúlyozott viszonyt ápolt Észak-Korea fő mentoraival – Kínával és Oroszországgal.
Most az Egyesült Államok és Oroszország, valamint az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsolatok gyors lejtmenete megváltoztatta ezt a játékot. Hszi Csin-ping kínai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök stratégiai szövetsége biztosította, hogy egyikük sem csatlakozna a Nyugathoz Kim megfegyelmezésében. Hszi és Putyin jelenleg a Nyugat ellenfeleinek udvarol, nem a féken tartásukban érdekelt. És miközben pártfogói az ENSZ Biztonsági Tanácsában blokkolnak minden Észak-Korea elleni akciót, Kim akadálytalanul követheti nukleáris ambícióit.

Elvben Kína és Oroszország is ellenzi Észak-Korea nukleáris programját. A kínai vezetőket joggal riasztja a kilátás, hogy a határ közelében egy nukleáris kísérlet egyszer csak félremegy. De Kim pontosan tudja, hogy ebben a pillanatban sem Hszi, sem Putyin nem engedheti meg magának, hogy érdemben a kezére csapjon.
Ténylegesen ugyanis Hszi és Putyin is abban érdekelt, hogy Kim elterelje az Egyesült Államok figyelmét Tajvanról, illetve Ukrajnáról, és az USA a forrásait is kénytelen legyen megosztani. Ezt szem előtt tartva, az észak-koreai rakétaindítások közelmúltbeli hulláma egy veszélyes eszkalációs ciklus kezdetét jelentheti, amely a „tűz és düh” retorikáját könnyen valósággá változtathatja.

Daniel Russel
A szerző az USA korábbi helyettes külügyi államtitkára, az Asia Society Policy Institute nemzetközi biztonságért és diplomáciáért felelős alelnöke

©Project Syndicate