Az 1916 őszén a románok erdélyi betörését követően a mai Szlovákia területére menekült erdélyiekről szóló monográfiám (2015) címlapján egy csecsemőt tartó anyát és egy kislányt ábrázoló fénykép látható. A felvétel egy pozsonyi műteremben készült. Ezt a képet és a kötet belső borítóján látható anyakönyvi kivonatot egy erdélyi fiatal hölgytől kaptam. Budapesten ismerkedtünk meg a Domus-házban az akkori ösztöndíjasok találkozóján, amelyet azzal a céllal rendeztek, hogy ismerkedjünk egymással és mondjuk el, mit kutatunk éppen. Én akkor az 1916 szeptemberében a mai Szlovákia területére érkezett erdélyi menekültekkel foglalkoztam. Ekkor jött oda hozzám egy fiatal hölgy, s elmondta, hogy az ő nagypapája 1916 decemberében, pár nappal karácsony előtt Pozsonyban született. Legnagyobb örömömre azt is elmondta, hogy van fényképe is a nagypapáról, s megvan a születési anyakönyvi kivonat másolata is. A könyvborítón szereplő fényképpel kapcsolatban mindig megjegyzem, hogy azt a képen látható csecsemő, Miklós Lajoska unokájától kaptam. Az első pillanatban mindig furcsán néznek rám, de aztán kapcsolnak.
Amikor erre a mostani képre rábukkantam, mutattam a férjemnek, s elmondtam, hogy a születésnapi tortája mellett az édesanyja ölében ülő kislány tanította nekem a történelmet egykor a rozsnyói Bányász téri Magyar Tannyelvű Alapiskolában. Hatodikos voltam, amikor a falumban elvégzett 5. osztályt követően 1971-ben már a járási székhelyen, Rozsnyón kezdtem a tanévet, s a történelmet egy szimpatikus tanító néni, Bogdán Márta kezdte tanítani. Többek közt neki is köszönhetem, hogy ennyire megszerettem a történelmet. De nemcsak velem szerettette meg, hanem sok utánunk jövő kisdiákkal is, addig, amíg tanított. 1990-ben végleg elköltöztem Rozsnyóról, a Csallóköz lett az új otthonom. Azóta szakmát is váltottam, a népművelőből etnológus lettem. Valóra váltottam régóta dédelgetett tervemet: elvégeztem a néprajz szakot, és doktorátust is szereztem a Debreceni Egyetemen. Több mint 25 évig nem találkoztam Márta nénivel, ezért külön öröm volt számomra, amikor eljött meghallgatni a Rozsnyón tartott előadásomat, s egy rózsaszálat is hozott nekem. Nagyon meghatódtam, amikor azt mondta, figyelemmel kíséri pályafutásomat, és nagyon büszke rám. A mai napig melengetik lelkemet ezek a szavak! A képen látható egyéves Mártika 2020-ban örökre eltávozott, de ez az 1950-ben róla készült fénykép is megőrzi emlékét. És mi, volt tanítványai is a szívünkben. Ugyanúgy, mint a Pozsonyban született csecsemő emlékét az unokája...
L. Juhász Ilona
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.