Digitális emlékezet – A hímzésminta és a párttitkár

A hímzésminta és a párttitkár 

A gombaszögi szabadtéri színpad háttere a Csemadok Országos Kulturális Ünnepély alkalmával minden évben változott, a központi felirat mindig attól függött, hogy az adott évben milyen kerek évforduló volt, s mindig szerepelt valamilyen kétnyelvű jelszó is. Az 1983-as rendezvényen a stilizált faragott kapun és más elemeken túl a díszítés része volt a fehér anyagra festett piros keresztszemes hímzés felnagyított mása, a kapuban egy fejdíszes női alakkal a középpontban. A gombaszögi rendezvény előtt másokkal együtt a járási ideológiai párttitkár, Koreň Árpád is megtekintette az új díszletet, s azonnal megakadt a szeme a női alak fejdíszén lévő kereszteken, s menten felismerte a védtelen nézőkre leselkedő ideológiai veszélyt. Azonnal közölte, hogy azt el kell onnan távolítani. Többen is magyarázták neki, hogy ez egy keresztszemes hímzésminta felnagyított mása, úgyhogy a végén egyedül maradt a véleményével, felettese és elvtársai sem támogatták a díszlet eme részének eltávolítást.

Koreň titkár elvtársnak (aki egyébként magyar szülők gyermeke volt) hivatalba lépése óta szúrta a szemét a nagy tömeget vonzó gombaszögi országos kulturális ünnepély, ahol összesereglettek a szlovákiai magyarok Pozsonytól Ágcsernyőig. Szerette volna elérni, hogy ezt a rendezvényt ne Gombaszögön, hanem az ország valamelyik másik helyén szervezzék meg, s mindig éberen figyelte az éppen aktuális év műsortervét is, nehogy véletlenül ideológiailag kifogásolható műsorszám kerüljön a nép elé. Az éber civil rendőrök is minden évben a tömegben elmerülve Bodri kutyaként hegyezték fülüket. A kétnapos rendezvény azonban mindig rendben lezajlott, gondolom, a titkár elvtárs nagy bánatára. Milyen jól jött volna, ha olyasvalami történik, ami miatt végre betilthatták volna a gombaszögi ünnepélyt!

Pályafutása során sokkal többet ártott a magyaroknak, mint bármely szlovák elvtárs, sőt felettese sem értékelte különösebben átlagon felüli buzgóságát, magyarellenességét. Koreň Árpád járási ideológiai mindenhatót azonban a szlovákok se szerették, mert egyebek mellett nagyon sok főiskolára vagy egyetemre készülő diák továbbtanulási tervét hiúsította meg. Engem is ki akart rúgatni munkahelyemről az 1987-ben a Csemadok Országos Közgyűlésén, a kétnyelvűség hiányáról elmondott felszólalásom után, de nem sikerült neki.

Aztán jött a rendszerváltás. Érkeztek a telefonhívások és az utcán is szembesülnie kellett azokkal az emberekkel, akiknek ártott hajdanán. Bizonyára nem bírta elviselni, hogy elveszítette hatalmát, azért menekült öngyilkosságba. Pisztolyával vetett véget életének.

L. Juhász Ilona