Szalon

Az oroszok, akik elmennek

Az Oroszország Ukrajna ellen folytatott háborújáról szóló tágabb vitában fontos, de rendre figyelmen kívül hagyott mozzanat az orosz exodus. Bár lehetetlen meghatározni ennek mértékét, nem tudjuk pontosan, hány orosz hagyta el a hazáját, a kivándorlás folytatódására számíthatunk. Különösen, ha az Egyesült Államok a Biden elnök által felvázolt politika alapján folytatja az orosz agyelszívást, és tárt karokkal fogadja a magasan képzett szakembereket.
author
ÚJ SZÓ ONLINE

2022. június 19. 19:20

Moszkvai életkép
Fotó: TASR/AP

Az orosz diaszpóra meghatározó jelentőségű partner lehet egy új Oroszország építésében Vlagyimir Putyin uralma után. Ám az emigránsok nem számíthatnak meleg fogadtatásra Európában, ahol már az „egyszerű oroszokat” is ellenségesen kezelik.

Persze, ez a hangulat némiképpen érthető, tekintve, hogy Putyin „különleges katonai művelete” láthatóan nagy támogatottságot élvez odahaza. A közvélemény-kutatások eredményeit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Bár a Kreml bevetette a teljes propagandagépezetét, már nem az 1940-es években élünk. Azok az oroszok, akiket érdekel az igazság, könnyen megtalálják a forrásokat.

Ezzel együtt fel kell tennünk a kérdést, vajon a közvélemény-kutatások során rögzített adatok képesek-e megragadni az orosz közvélemény valós állapotát, még akkor is, ha az adatokat a független, igen tekintélyes Levada Központ gyűjti. Demokráciában a közvélemény-kutatók arra kérik a polgárokat, hogy rangsoroljanak több szereplőt, és az eredmények egyértelmű képet adnak a preferenciákról (viszonylag kis hibahatáron belül). De mit gondoljunk azokról a kutatásokról, amelyekben a „választási lehetőség” egy 83%-os támogatottságú figura – és senki más?

Nemmel válaszolni azt jelentené, hogy a válaszadó kívül helyezi magát a normalitás határán. Még ha valaki nem támogatja is Putyint, előfordulhat, hogy nem szeretne szembemenni mindenki mással, nem szeretne mindenki mástól különbözni, és aligha szeretne teljesen őszinte lenni a politikailag kényes kérdéseket feszegető közvélemény-kutatókkal. Tekintetbe véve ezeket a bonyodalmakat, még mindig arra jutunk, hogy Putyin támogatottsága igen jelentős. Bár az oroszok 70–80%-a biztosan nem támogatja, de körülbelül a fele mögötte állhat.

De még ha igaz volna is, hogy az oroszoknak csak 10-20%-a ellenzi Putyint, ez akkor is 14-28 millió embert jelent. Miért kell elidegeníteni őket az orosz társadalom átfogó elítélésével? Ellenséggé tenni a potenciális szövetségeseket nem korrekt, politikailag pedig nem bölcs lépés.

Függetlenül attól, hogy Oroszország megnyeri vagy elveszíti a háborút, nem szűnik meg létezni. Még fontosabb, hogy a problémát nem ez vagy az az orosz vezető jelenti (tényleg annyira különböztek egymástól történelmileg?). És nem is az „egyszerű oroszok”. Az Oroszországgal kapcsolatos probléma a bizánci ortodoxia és a mongol uralom által formált politikai kultúrából, valamint a nyersanyag-kitermelésen alapuló gazdaságból ered.

Ezek a tényezők mind a demokrácia ellen dolgoznak. Ha az emberek jövedelme a természeti erőforrásokból származik, és a jövedelem elosztása fölött ez a hatalom rendelkezik, akkor milyen rezsimre számítsunk? Ha egyáltalán lehetséges megváltoztatni a modellt, az hosszú éveket fog igénybe venni, és előfeltétele az állam felbomlása, valószínűleg az etnikai törésvonalak mentén. Ezzel párhuzamosan új mentalitásra lenne szükség Nyugat-Európában is, amely igen gyakran naiv volt az Oroszországgal kapcsolatos kérdésekben.

A mai emigránsok természetes jelöltnek tűnnek, hogy vezessék ezt a folyamatot, bizonyos feltételekkel. Azok, akik a múltban elmenekültek Oroszországból vagy a Szovjetunióból, elítélték az éppen aktuális rendszert, de osztoztak a meggyőződésben, hogy Oroszország képes naggyá válni, illetve naggyá kell lennie, ami eleve azt jelentette, hogy Ukrajnát is magába foglalja. Még az olyan disszidensek is így gondolkodtak, mint Alekszandr Szolzsenyicin vagy Joseph Brodsky. Ha az emigránsok mai hulláma is így vélekedik, akkor nincs miről beszélni. A Nyugat nem segíthet rajtuk.

De reménykedjünk, hogy a mai emigránsok mások, vagy képesek változtatni az álláspontjukon. Érdekes hivatkozási pont lehet az 1945 utáni lengyel emigráció története. A lengyelek hosszú ideig kétségbeesetten ragaszkodtak rég elveszett regionális hatalmi státuszukhoz, az illúzióhoz, hogy Litvánia, Fehéroroszország és Nyugat-Ukrajna egyes részei Lengyelországhoz tartoznak. Azzal érveltek, hogy Wilno (ma Vilnius, a litván főváros) és Lwów (ma Lviv, Ukrajna) 1939-ig a lengyel területen feküdt. Sok lengyel pedig még az 1772–1795-ös felosztás előtt létező Lengyel–Litván Unió helyreállításáról is álmodozott. Ha a lengyelek őszinték, ma is elismerik, hogy bár tragikusnak tartják Harkov és Kijev bombázását, a Lviv történelmi épületeit fenyegető veszély érzékenyebben érinti őket.
A második világháború után a lengyel emigránsok legnagyobb része Londonba ment, de továbbra is ragaszkodtak ahhoz, ami elveszett. A „Lwów-i-Wilno” sokak számára éppen olyan hívószó volt, mint „a mi Krímünk” az oroszok számára. Bárki, aki elfogadta, hogy Lengyelország keleti határa a Bug folyónál húzódik, árulónak számított.

Aztán lassan, nagyon lassan megjelent ennek a gondolkodásmódnak egy bölcs alternatívája. Párizsban kezdődött, ahol az Irodalmi Intézet és Jerzy Giedroyc Kultura folyóirata köré szerveződő kis központ megfogalmazta az ULB-ként ismert doktrínát, amely kimondta: „Nem lesz független Lengyelország független Ukrajna, Belarusz és Litvánia nélkül.”

Nem az volt a cél, hogy valami naiv kozmopolita látásmódot terjesszenek. Az ULB sokkal inkább a kőkemény politikai realizmusról szólt: ha a lengyelek tovább harcolnak a Németország és Oroszország közé ékelődött nemzetek ellen, továbbra is veszíteni fognak. Közép- és Kelet-Európa kisebb népei csak összefogással érhetik el a függetlenségüket. Ez a tétel ma is a lengyel külpolitika fundamentuma (még a jelenlegi nacionalista kormány számára is). Elképzelhető egy olyan jövő, amelyben a „egyszerű oroszok” is hasonló felismerésre jutnak.

Sławomir Sierakowski
A szerző lengyel újságíró, szociológus, a Krytyka Polityczna mozgalom alapítója, a Német Külkapcsolatok Tanácsának főmunkatársa

©Project Syndicate, 2022

 

Támogassa az ujszo.com -ot

Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a „kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az ujszo.com naprakész működtetéséhez.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
gáz

Sulík gázárcsökkentése veszélybe sodorhatja az energiabiztonságunkat

87 euróval több marad a nyugdíjasok zsebében

Új átverés szedi áldozatait: az idősek szó szerint kidobják megtakarított pénzüket az ablakon

Gúta

Nem öntöttek ki a folyók, nincs gond a szúnyoghelyzettel Gútán

heger k

Heger üdvözölte Svédország és Finnország NATO-csatlakozását

putyin k

A britek rájöttek, milyen szindrómában szenved Putyin

új szó

Miről ír a csütörtöki Új Szó?

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.