Huszonegy éves korában tudta meg, hogy ki a valódi apja.

Régen volt ilyen boldog, mondja Balázsovits Lajos pár nappal azután, hogy a Nemzet Színésze lett. És azonnal tudtomra adja, hogy ezt megelőzően akkor, amikor színházat csinált a körúton. Egy világ omlott össze benne, amikor el kellett hagynia a Játékszínt, meg is rogyott egy kicsit, teszi hozzá, most viszont minden reggel azzal ébred, hogy ez a rendkívüli elismerés bearanyozza az életét.

Két pályán érvényesült. Lenyűgöző tehetségű színésznő, ha játszik, iskolai pszichológus, ha nem. Kétféle vér folyik az ereiben. Anyai ágról cseh, apai részről arab. Két hazája lehetne, mert az édesapja Marokkóban él, Angelika Sbouli – a Vallomás című, nemrég vetített szlovák sorozat menedékjogra váró szíriai menekültje – azonban ritkán hagyja el Prágát.

Szegénynek született, s a leggazdagabb magyar színészek egyike lett. Nála többet ugyanis senki nem tudott megmutatni a szegény ember lelkületéből. Egészében birtokolta a nincstelenség ábrázolásához szükséges színészi eszköztárat. Jól tudta, mi a nélkülözés, a kisemmizettség. Őseit sokan megtiporták, megszomorították. Bihari József a zsigereiben hozta mindazt a kínt, fájdalmat, keserűséget, amit a hozzá hasonlók, a társadalmi ranglétra legalsó fokába kapaszkodók az életük végéig magukban hordoztak.

„Ez az a szerep, amelyet Catherine Zeta-Jones vagy Madonna is elfogadna” – vélekedett 2014 őszén, a Mamma Mia! bemutatója után Gallusz Nikolett, a darabbeli Donna Sheridan alakítója. Az Abba-slágerekre épülő, világsikerű musicalt azóta is műsoron tartja a Madách Színház, akárcsak a Macskákat, amelyben az extra kategóriás színésznő már Grizabellaként lép közönség elé.

Első regénye, a Ki téged így szeret után hatvan évvel ismét felidézi fájó gyermekkorát Bruck Edith. Az elveszett kenyér címmel megjelent műve szól a koncentrációs táborokban elszenvedett fájdalmairól és megaláztatásairól és az azt követő évekről is. Arról, hogyan próbált új életet kezdeni Izraelben, miként járta be fél Európát, és miért döntött úgy, hogy Olaszországban marad.

„Maga volt a boldogság!” Törőcsik Mari mondta ezt Bodrogi Gyuláról, amikor velemi házának udvarán, hatalmas diófája alatt a házasságukról faggattam. „Kilenc évig éltünk együtt. Szerettem őt.” Egy esztendővel a világszerte ismert magyar színésznő halála után Bodrogi Gyulát kérdezem, el tudta-e már rendezni a lelkében, hogy elveszítette azt az embert, akit élete utolsó napjáig rajongva szeretett?

Ötven évvel ezelőtt álmodta filmre az Assisi Szent Ferenc életéről szóló Napfivér, Holdnővért, negyvenöt évvel ezelőtt pedig A názáreti Jézust Franco Zeffirelli, az olasz mozi legendás rendezője. Ennek a csodás alkotásnak és egy évekkel ezelőtti találkozásnak az emléke vitt el a híressé vált positanói villához, amely a rendező 2019-ben bekövetkezett halála után sokat veszített varázsából, mára viszont méregdrága tengerparti szállodává változott.

Élete legkeményebb próbaidőszakát éli Józan László, A Pál utcai fiúk becsületes Áts Ferije. Nappal gyűjt, szállít, szétoszt, este játszik, késő éjjel intézkedik. Minden napja így telik, amióta kitört az orosz–ukrán háború. Kárpátalján született, ott is érettségizett, Budapesten lett főiskolás, majd diplomás színész. Szabó István rendezte őt a Távoli dal című színpadi vallomásban a Vígszínházban, majd meghívta legutóbbi filmjébe, a Zárójelentésbe.

Hirtelen tört rá a félelem. Tavaly márciustól júniusig nem játszhatott sehol. Ő, aki Budapest több színpadán vendégeskedett. Februárban még Csirkefej-bemutatója volt a Gózon Gyula Kamaraszínházban, de pár héttel később már az Átrium és a Rózsavölgyi Szalon is lehúzta a rolót. Szabadúszóként még azt a pénzt is felélte, amit a tervezett esküvőjére tett félre. Sütő András, a világ több országában forgalmazott Viharsarok Németországból a magyar ugarra költözött ifjú focistája négy hónap után egyszer csak fellélegzett. Egymás után négy filmben kapott fontos szerepet.

Híres filmes klán ifjú tagja. Édesapja Mészáros Márta első házasságából született, majd nevelt fia lett Jancsó Miklósnak, aki adoptálta. Ladányi Jancsó Jákob neves nagyszüleit Mártaként és Miki papaként emlegeti. Berlinben pszichológusi diplomát szerzett, utána döntött a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem mellett.

Festői szépségű nőalakja a hetvenes évek magyar filmjeinek. Az idők kezdetén, Kísértet Lublón, Talpuk alatt fütyül a szél, A szerelem bolondjai, A csillagszemű, Napforduló, Mire a levelek lehullanak, A ménesgazda, Az erőd. Bordán Irén arcának érzelmi telítettségét címlapfotók tucatja jelezte. A végzetes vonzerő, a csábítás, az elragadás és elvágyódás ezer színét hozta szerepeiben.

Földi hír, egészen friss: valahol fent, az égi főpostán, a táviratfeladó helyén nyílt egy szív-panasziroda. Olyan központi. Mindenki számára. Ott szolgál ő, aki végighallgat ezeregy kínt és kétszer annyi sérelmet. Párja nincs posta ez egy kőkemény nővel, akinek vajból van a szíve. Ibojkának hívják. Itt, lent Oláh Ibolyának. Levelekbe zárt bajokra, fájdalmakra, égő sebekre dalokkal ad vigaszt.

Bár jó ideje Párizsban él, az utóbbi években minden karácsonyt Budapesten tölt. Természetesen a férjével, aki francia, és két lányukkal, akik édesanyjuk nyelvét is hibátlanul beszélik. Varga Veronika hamarabb lett francia színésznő, mint magyar, de mostanában már itthoni filmrendezők is megtalálják.

Már elhagyta Budapestet, amikor felhívott. 2015. november 21-e volt. Nyirkos őszi nap. Megkért valakit a kocsiban: „Adja rám a bundát, lecsúszott a hátamon, és már érzem, hogy fázom.” Ezt mondta. Hallottam a telefonban. De pár másodperccel később már azzal büszkélkedett: 80. születésnapja alkalmából hívták meg a szülőfalujába, felköszöntik a templomban, és emlékházat avatnak a tiszteletére.