Már nem az a lány. Már nem az, akit Mundruczó Kornél filmjeiben rendre megaláztak, megtiportak, elhagytak, eldobtak. Külföldi rendezői révén is mindig a szakadék szélén járt. Oda küldték, ott gyötörték. Őt hívták, ha tragikus sorsú gyereklányra épült a történet, ha fiús alkatú, bakfisarcú, sérült lelkű nő került a cselekmény középpontjába, ha vergődni, szenvedni, veszni kellett az érzelmek hálójában. Tóth Orsiból az elmúlt két év alatt Tóth Orsolya lett. A törékeny, csupa csont kicsi lány ragyogó nővé érett. Az anyaság belülről is sokat változtatott rajta. Humora van. Finom bája. Pozitív kisugárzása. Mintha a gyermekével együtt a világot is magához ölelné.

Örömében elsírta magát Wunderlich József, amikor megtudta, hogy párjával, Bach Katával babát várnak. A Háború és béke próbái során még titkolták a hírt, kollégái közül egyvalaki sejtette csupán, hogy a Natasa Rosztovát alakító színésznő anyai örömök elé néz. Ma már boldog szülők, kislányuk, Júlia pedig szépen cseperedik.

Alapjáraton tévés újságíró és szerkesztő, de játékfilmrendezőként is bemutatkozott már, méghozzá sikerrel. M. Kiss Csaba boldog. A Brazilok siker volt a moziban. Könyvből hármat írt eddig, Boldogságkönyvből egyet, és azt is sokan szeretik. Ez is elismerő írás lesz, amely alább következik.

Nagyszarván, Somorja mellett töltött néhány napot a nyárból Derzsi Réka. Ott, ahol felnőtt. Nyolcadik éve már, hogy prágai lakos. Cseh filmekben játszik, a város egyik legjobb színházában lép közönség elé. Az új évadban a pozsonyi Astorkában is láthatjuk, aztán New Yorkban és Washingtonban vendégszerepel. Már csak egy magyar film hiányzik a palettájáról.

Orvosként lett ismert, országon belül és határon túl is híres. Nagy fehér mentőorvosként, aki sohasem fogad el pénzt a betegeitől. Mágenheim Ádám szerepével Kulka János a népszerűség csúcsára játszotta fel magát a nyolcvanas évek második felében. Több mint tíz éven át megunhatatlan figurája volt a Szomszédok című teleregénynek, minden idők legmagasabb nézőszámú magyar televíziós sorozatának.

Vérig sértve lépett ki a pozsonyi Nemzeti kapuján Jozef Kroner, miután 1984-ben úgy döntött: megválik a társulattól, s nem vállal többé színpadi szerepet az ország első színházában. Az ott töltött huszonhat évad során két főszerep jutott csak neki, s végig úgy érezte: mellékvágányra tolták, mint egy rozsdás mozdonyt.

Mindkettőjüknek ott a grund. A Pál utcai fiúk grundja a Vígszínházban. Plusz a gittegylet. Richternek is, akit Csiby Gergely játszik, és Barabásnak is, akit Zoltán Áron. De van egy másik hely is, ahol ők ketten találkoznak. Budapest mellett, a vácrátóti lovas tanyán. Amerikai foltos lova van az egyiknek, baráti alapon, „kölcsönlovon” száll nyeregbe a másik.

Mindene megvan ahhoz, hogy uralja a mozivásznat. Megnyerő arc, hibátlan alak, markáns egyéniség. Kovács Tamást elsőként mégsem a filmesek fedezték fel. Nívós sorozatokban lépett a nagyközönség elé, de színpadi szerepeiben is bizonyítani tudta: nemzedékének egyik legígéretesebb tehetsége.

Három kötettel gazdagította már a kortárs magyar irodalmat Tompa Andrea. A főállásban színikritikusként és a Színház című lap főszerkesztőjeként dolgozó szerző első két kötete (A hóhér háza, Fejtől s lábtól) a pozsonyi Kalligram gondozásában jelent meg, a harmadikat (Omerta) a Jelenkor adta ki.

Újabb történelmi hőst, az igazságharcos Petur bán szerepét kapta az elmúlt évadban Mokos Attila a komáromi Jókai Színházban. Tavasszal filmbemutatója is volt. Martin Šulík A tolmács című alkotásában Jiří Menzel és Peter Simunischek mellett játszott izgalmas szerepet.

Ő az első magyar színésznő, akit az amerikai Variety magazin Európa tíz jeles filmese között jegyez. 2017 hozta ezt az elismerést Tenki Rékának. Idén februárban Berlinben már Európa tíz legígéretesebb fiatal színésze között mutatkozott be.

Tiszta tekintetű, fényes intellektusú, elegáns megjelenésű színész volt Farády István. Hősalkat. A legszürkébb hétköznapokban is egy itt felejtett, szemüveges herceg. Vonzó egyéniségével gyorsan megszerettette magát. Főiskolai osztálytársai körében ugyanúgy, mint később, azokban a társulatokban, amelyekhez évek kötötték.

Závada Pál nem titkolja: Korniss Péterrel közösen készített portrékönyvének ötletét egy amerikai kötet adta, amelynek szerzői fekete honfitársaik arcképeit állították egymás mellé. A két szerző (író és fotográfus) azzal a céllal fogott neki a kötet létrehozásának, hogy bemutasson néhányat azok közül a sikeres afroamerikaiak közül, akik sok küzdelem árán nem keveset adtak az Egyesült Államoknak, s ezzel együtt a világnak is.

Pimasz kis kölyök Rosztovék Petyája. Szeretnivaló ördögfióka, aki húszévesen majd önként és büszkén megy a háborúba, mert a haza úgy kívánja. S ahogy Tolsztoj megírta. Szasa Bargman, a Háború és béke vígszínházi rendezője egyetlen perc alatt döntött Simon Boldizsár mellett, amikor a kis Petya szerepére gyerekszínészt keresett.

Nyugodt, idillikus kisváros a dél-morvaországi dombok között Dalešice. Mutogatni lehet messziről jött idegeneknek, hogy íme, egy csendes, szelíd, a húszas évek hangulatát őrző „sörsziget”, ahol lassabban múlnak a percek, az órák, a napok, a hetek.