Szlovák–magyar csörte

Akkor a két kormányfő megegyezett, hogy az államközi kapcsolatokban a gazdasági együttműködésre, a közös infrastrukturális beruházásokra helyezik a hangsúlyt. Ezeknek a várt sikereknek az oldalvizén az úgynevezett kényes kérdéseket is megoldhatjuk – jelentette ki akkor a magyar miniszterelnök.
Feltételezése egyelőre csak félig vált be. Gazdasági, kereskedelmi téren valóban jelentős a fejlődés, ugyanakkor a vitás kérdések listája tovább bővült. Ez derült ki Ivan Korčok szlovák külügyminiszter és Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter keddi pozsonyi tárgyalásán, amelyet egyébként már márciusra terveztek Komáromba, ám a szlovák külügyér sértődötten lemondta a találkozót, mert magyar partnere előzőleg Gyimesi Györggyel és Keszegh Béla polgármesterrel tárgyalt. Kedden mindkét tárcavezető többször is kiemelte, mennyire baráti, jószomszédi a két ország politikai viszonya. Erre hivatkozta a vendéglátó diplomata tizenhét témakört tartalmazó listát nyújtott át partnerének és udvariasan, de határozottan arra kérte, hogy a magyar kormány a diplomáciai szokásoknak megfelelően tájékoztasson Szlovákiában tervezett ingatlanvásárlásairól, egyéb aktivitásairól, az ide érkező anyagi támogatásokról. Korčok példaként azt panaszolta, hogy csak az újságokból értesült a magyar kabinet dél-szlovákiai templomfelújításairól és más lépéseiről. „Péter megértette kérésünket” – jelentette ki familiárisan és ravaszkásan.

Szijjártó vagy felkészületlenül érkezett a találkozóra, vagy nem akart feszült légkört teremteni. Egyik változat sem célravezető. A közös sajtótájékoztatón meg sem említette a magyarok – különösen a szlovákiai magyarok – máig tartó sérelmeit. Az őszinteség szellemében ezeket nem kellett volna megkerülnie. Nem vonta kétségbe kollégájának azt az állítását, hogy a Beneš-dekrétumok már hatályukat veszítették, holott nem is olyan régen a szlovák hatóságok a főügyész közreműködésével ezekre a hírhedt rendeletekre hivatkozva akarták elkobozni egy magyarországi állampolgárnak az édesapjától örökölt 35 hektárnyi erdejét Kelet-Szlovákiában, Pozsonyban pedig a Szlovák Földalap ugyanilyen indokkal vonta kétségbe magyar és német nemzetiségű polgárok tulajdonjogát a D4-es körgyűrű nyomvonala mentén. A vagyonukat szintén el akarták kobozni. Az előző esetben a strasbourgi emberjogi bíróság elmarasztalta Szlovákiát, mert sérült a panaszos igazságos peres eljáráshoz, valamint a magántulajdonhoz való joga. 

A magyar tárcavezető megemlíthette volna, hogy a magyar kormány azért újíttat fel templomokat és egyéb dél-szlovákiai műemlékeket, mert Szlovákia ezekkel jobbára mostohán bánik. Nem válaszolt arra az újságírói kérdésre sem, vajon mi a tervük a Kassán megvásárolt óvárosi Csáky-Dessewffy-palotával, valamint ugyancsak a Fő utcán található, magyarországi tulajdonba került épülettel, ahol a Carpano kávézó is található. Nyilván szeretnék megóvni az épületeket, talán diplomáciai céljai vannak az új tulajdonosnak, esetleg a helyi magyar kulturális életet segítené. Konkrét válasz helyett erről is hallgatott Szijjártó. Inkább a nyugat-balkáni helyzetről, a migránskérdésről beszélt, holott a találkozó témái kizárólag a kétoldalú kapcsolatok voltak. Annyit viszont azért elmondott, hogy Budapest – az uniós jogrendet és az átláthatóság elvét tiszteletben tartva – folytatja sokoldalú szlovákiai aktivitásait.

A két tárcavezető eldöntötte, hogy ezentúl félévenként rendszeresen találkoznak és áttekintik a politikai, gazdasági és egyéb kapcsolataikat. Remélhetően Szijjártó legközelebb már szókimondóbb lesz, nem pedig túlzottan udvariaskodó.