Zidane nélkül nincs győztes Real Madrid

A nagy visszatérést bejelentő sajtótájékoztató szerint a történet valahogy így zajlott. 

„Mi volt az első gondolata, amikor Florentino Pérez négy nappal ezelőtt felhívta?” – hangzott el az első kérdés a Berna­béu sajtótermében március 11-én, este nyolc óra után. „Hogy visszatérek. Most pedig itt állok előttetek” – felelte Zidane 284 nappal azután, hogy lemondott a Real Madrid vezetőedzői posztjáról. 2018. május 31-én a francia mindenki meglepetésére egy rendkívüli sajtótájékoztatón köszönt el a klubtól. Távozását azzal indokolta, hogy három év után változásra van szüksége, a játékosoknak pedig új hangokra, mert már nem tudja őket motiválni. 

Kilenc hónappal később azonban mindkét félnek be kellett látnia: Zidane nem tud létezni a Real Madrid nélkül, és a Real Madrid sem Zidane nélkül.

Ilyen volt Zidane nélkül a Real Madrid

Zidane-t Julen Lopetegui váltotta a kispadon, aki klubedzői tapasztalat híján kockázatos döntések sorát meghozva próbálta nyomatékosítani, hogy nem az epizódszerep kedvéért szerződött Madridba. A leggyakoribb kérdésre, azaz, hogy hogyan fogja tudni pótolni Cristiano Ronaldót, és az ő szezononkénti 50 gólját, az volt a válasza, hogy egyének helyett csapatban kezdett gondolkodni. Az eredmények pedig őt igazolták. Az Európai Szuperkupa elvesztése után a Real sebességi fokozatot váltott, és elsöpört mindenkit, aki az útjába került. Szeptember 26-án azonban valami megtört hirtelen. Sevillában egy sima hármast kaptak a madridiak, akik aztán a következő három meccsükön sem tudtak a kapuba találni. A klub elérte a 21. századi történetének mélypontját, de Lopetegui és a játékosok is azt hajtogatták, hogy csak a labda nem akar bemenni. A Real nem tudott kijönni a gödörből, Lopetegui pedig egy karakteres vezető helyett egy megtört és magányos edző benyomását keltette. A válás borítékolható volt, ami a Barcelonától elszenvedett 5–1-es vereség után lett hivatalos. Lopetegui összesen 138 napot élt meg a kispadon.

Lopetegui helyét a klub korábbi játékosa, a tartalékcsapat edzője, Santiago Solari vette át, aki négy győzelemmel indított, és a kéthetes „próbaidő után” (a spanyol szabályok szerint a kluboknak két hetük van új vezetőedzőt találni, máskülönben az ideiglenesen kinevezettel kell szerződést kötniük) 2021-ig szóló szerződést kapott. Hamar bebizonyosodott viszont, hogy az eredmények csak az új edző hozta kezdeti lendület velejárói voltak. A Real kellemetlen vereségek sorát szenvedte el, de az igazi problémát a kulcsjátékosok formájának visszaesése jelentette. Gareth Bale pályán mutatott gesztusaiból egyértelműen kiderült, hogy nem érzi jól magát a csapatban, Toni Kroos hónapokon át fantomközéppályást játszott, Marcelo elhízott, majd fűt-fát ígérgetett, hogy lefogy, de titkon már ment volna Ronaldo után a Juventusba. Isco sokszor a keretbe sem került be valami személyes probléma miatt. Februárra eljutott oda a Real, hogy a siker a 18 éves Vinícius Junioron állt vagy bukott. A brazil csodagyerek azonban – a teljes csapattal együtt – hét nap alatt csúnyán leszerepelt: kiesett a spanyol kupából a Barcelonával szemben, négy nappal később kiszállt a bajnoki címért folytatott versenyfutásból (szintén a Barcelonával szemben), majd hazai pályán 4–1-es vereséget szenvedett a tinikkel felálló Ajaxtól, így kilenc év után ismét a legjobb 16 között búcsúzott a Bajnokok Ligájától. Ezek után Solari még megkapta a Valladolid elleni bajnokit, amit meg is nyert, de másnap reggel már a valdebebasi irodájában csomagolta a cuccait: a Real kirúgta őt. Solari 119 napig húzta a kispadon.

Zidane változást akar

„Kilenc hónapja elmentem, mert úgy gondoltam, hogy a győzelmek után változásra van szüksége a keretnek. Akkor úgy éreztem, hogy ez a helyes döntés. Hogy miért jöttem most vissza? Azért, mert az elnök hívott, én pedig imádom ezt a klubot, imádok itt lenni. A legfontosabb dolog, hogy a kihagyás után újra vágyom arra, hogy edzem a csapatot. Tavaly hoztam egy döntést, amiről azt gondoltam, hogy mindenki számára jó. Most feltöltött elemekkel állok újra munkába. A következő évben változtatnunk kell néhány dolgon, de ezt nem most fogjuk megbeszélni. Ami számít, hogy visszatértem, a jövőre vonatkozó célokat lesz időnk megvitatni. Ma ez még nem téma” – mondta Zidane az első sajtótájékoztatóján, ahol a leggyakrabban elhangzott szó a „változás” volt.

A spanyol sajtó egyöntetűen állítja, hogy Zidane visszatérésének feltételei voltak, amelyek közül a Marca összegyűjtött hat lehetséges pontot: 1) teljes kontroll a csapat felett (Péreznek nem lehetnek liblingjei, akiket mindenképpen játszatni kell), 2) bizonyos játékosok eladása, 3) Marcelo és Isco nem távozhat, 4) Neymar nem kell, 5) A Bayern Münchennél kölcsönben lévő James Rodríguez nem térhet vissza, 6) le kell igazolni Kylian Mbappét. A listát fenntartásokkal kell kezelni, ugyanakkor reális, a Real lehetőségeihez képest egészen visszafogott feltételekről van szó. És nem kizárt, hogy ezek a feltételek már tavaly májusban is megvoltak, csak akkor Pérez félredobta őket.

Az elköszönő sajtótájékoztatóján Zidane azt mondta, hogy nincs más ajánlata, és nem egy másik klub kedvéért áll fel a kispadról. Azt is elmondta, hogy nem fáradt bele az edzősködésbe, és nem vonul kényszerpihenőre, mint anno Pep Guardiola. „Győztes típus vagyok, ha játékosként is azt láttam, nem tudok valódi célokért küzdeni, nem másban kerestem a hibát, felálltam és távoztam. Most edzőként is ezt teszem” – mondta. Ezzel eljutottunk a döntő ponthoz: volt egy edző, aki győzni akart, volt egy edző, aki dolgozni akart, és volt egy edző a világ egyik legjobb klubjánál, aki azt látta, hogy a kerettel ő már nem tud eredményt felmutatni. Miért? Rossz volt a keret? Igazolhatott volna. Nem fogadták el a játékosok a munkáját? Kirakhatta volna a renitenseket. Nem tudott megújulni? Képezhette volna magát. Zidane nem akarta a saját embereit, akik a barátai, harcostársai lettek a sikerek alatt, kitenni a csapatból, leépíteni, megreformálni a keretet? Sok-sok kérdés, ami mögött lehet, hogy megint Pérez állt? Ha így volt, akkor Zidane zseniálisan csinálta, amit csinált: megmutatta Péreznek, hogy milyen a Real nélküle. Ezek után Pérez jobban teszi, ha Zidane összes kívánságát teljesíteni fogja.

Mit adhat Zidane a Realnak?

A Real kerete még mindig iszonyúan fiatal, a csapat gerincét alkotó tapasztalt játékosok pedig a legjobb korban vannak. A legtöbben háromszoros Bajnokok Ligája-győztesek, túl vannak számtalan nagy csatán, Zidane-nak tehát nem kell újra feltalálnia a futballt. Lopetegui és Solari irányítása alatt is a helyzetkihasználással volt gondban a Real, aminek orvoslásához csak egy pici élesség szükséges a döntő szituációkban. Márpedig, ha Zidane jó valamiben, akkor az az, hogy győztes típus, és hogy a játékosokat mindig formában tudja tartani. Zidane Realjára jellemző, hogy a játékosokat egy pillanatra sem lehet kizökkenteni abból a meggyőződésükből, hogy ők a legjobbak. „Amikor azt hiszed, hogy nem játszanak jól, nyernek. Amikor hátrányba kerülnek, nyernek. Amikor döntetlent játszanak a világ legnagyobb klubjaival, akkor is nyernek” – foglalta össze nagyon találóan Phil Kitromilides spanyol kommentátor, miután Zidane-nal mind a tizenkét egyenes kieséses párharcát megnyerte a Real a Bajnokok Ligájában.