Vívóbajnok az öttusázók között

J. MÉSZÁROS KÁROLY

Mit részesít előnyben január folyamán? Melyik számot gyakorolja többet az öttusából?

Nagyon nehéz összehozni a tanulást a sporttal, de megpróbálom. Elsőéves jogászhallgató vagyok a Comenius Egyetemen, vizsgáimat eddig győztem, közben azonban már az öttusára is gondolnom kell. Januárban főleg a futás, az úszás, vagyis a fizikai felkészülés kerül előtérbe.

Tanulás mellett sportol. Csak kedvtelésből?

Egyszer szeretnék profi szinten öttusázni.

Nem új keletű az iskola– sport párhuzam az életében, hiszen már jó ideje öttusázik. Mikor melyik terület élvez elsőbbséget?

Mindig jól beosztott volt a napom, s így van ez most is. Reggel és délután edzem, közben meg járok iskolába. Az órarendhez igazítom az edzéseket, s igyekszem a lehető legtöbb időt kihasználni a sportolásra.

Ráadásul öt különböző sportágat kell gyakorolni, ami nehezíti a helyzetét.

Legfőbb dolog a fizikum, az úszás és a futás. Ezt majdnem minden nap el kell végeznem. Legkevesebb időm a lovaglásra marad, ezt inkább a versenyidény előtt szoktam többet gyakorolni. A lovaglás olyan, mint a biciklizés: ha egyszer megtanulod, nem felejted el soha, csak arra kell odafigyelni, hogy jobban menjen, visszakerüljél a mozgásoddal a korábbi kerékvágásba.

Novemberben 3760 pontot gyűjtött a besztercebányai országos bajnokságon, ami a szlovák felnőttmezőnyben a harmadik, a juniorok között a második helyre volt elég. Mit árul el a pontszám? Mennyire tükrözi versenyzői képességeit?

Sajnos, 2012 nem volt sikeres évem, sokszor betegeskedtem. Érettségiztem is, arra kellett jobban összpontosítani. Nem került mellékvágányra a sportolás, de nem tudtam olyan szinten felkészülni a versenyekre, ahogyan szerettem volna.

Ez megmutatkozik a 3760 pontban is?

Igen. Mert ez átlagon aluli pontszám. Az országos bajnokságon a pillanatnyi álláshoz képest megpróbáltam kiadni magamból a maximumot. Ennyi sikerült.

Eddig mi volt a maximális pontszáma?

Mérvadók a nemzetközi versenyek, mert ott nagyobb a konkurencia, nehezebb a vívás, jobbak az ellenfelek. Ilyen szintű viadalon már elértem a 4400 pontot.

2010-ben öttusázó létére országos egyéni párbajtőrbajnok volt. Megszégyenítő a vívók számára, ha más sportágbeli nyeri a bajnoki aranyat köztük? Vagy ez nem is annyira ritka eset?

Nem szégyen az, ha megverem őket, hiszen velük gyakorolok majdnem minden nap. Vívást hetente háromszor-négyszer edzek, így ismerem a párbajtőrözőket is. Fizikailag előnyben vagyok, mert több sportot űzök, ráadásul a jó Istentől eléggé nagy tehetséget kaptam a vívásra. Ezt felhasználtam, elismerem, jó napom is volt akkor. Jól kialudtam magamat, és fejben is felkészültem a versenyre. Öttusakörökben is nagyon jó vívónak számítok, az ifik és juniorok mezőnyében a nemzetközi versenyeken az első három között szoktam végezni. Ezt a párbajtőrözők is tudják, elismernek, jó barátok vagyunk.

Azóta volt újabb párbajtőrbajnokság is, de azon nem győzött. Indult egyáltalán?

Ez olyan sportág, hogy fejben fel kell készülni belőle. 2012-ban fejben teljesen máshol voltam. Érettségi, egyetemi felvételi, nem voltam kellőképpen fizikailag se felkészülve. Az egyéni nem jött össze, de csapatban hosszú idő után a pozsonyi öttusacsapat harmadik lett. Rajtam kívül testvérem, Gyuri és egy másik fiúk vívott. Eléggé szép eredmény volt.

Mit kamatoztathat egy öttusázó a vívóversenyekből?

Világszinten öttusában a sportolók nagy része fizikailag azonos képességű. Ezekben a számokban eredményben nem lehet nagyon elrugaszkodni. Tehát az úszásban és a futásban nincs nagy különbség a versenyzők között, a vívásban lehet nyerni a legtöbbet. Mert vannak jó vívók meg rosszak is. Jó vívással előnyre lehet szert tenni.

Ez egy ütőkártya a kezében. De az öttusának van még négy további száma. Melyiket kedveli a legjobban?

Az úszást nagyon szeretem, a futásban vannak a legnagyobb tartalékaim, azt nagyon sokat kell edzeni. Van mit tennem, hogy javuljak, de a lovaglás se tartozik az erősségeim közé. A lövés nagyon megváltozott az utóbbi időben. A 2008-as pekingi olimpiáig pontlövés volt, utána megváltoztatták ezt a számot, kombinálták a futással. Nem az a lényeg, hogy minél pontosabban lőjünk, és eltaláljuk a céltáblán a tízes kört, ami fél centiméter átmérőjű, hanem az, hogy eltaláljunk egy öt centiméter átmérőjű kört, és ha ez ötször sikerül, futhatunk tovább. A lövés így vesztett a fontosságából. Már az a fontos, minél hamarabb lelőjük a célpontot, hogy gyorsan lehessen tovább futni.

Miért öttusázik egy pozsonyi fiú, amikor huszonévesen – korosztálya többi tagjához hasonlóan – sok minden mást is tehetne?

Nagyon buzgó kisfiú voltam, rengeteg energia volt bennem. Mindenféle körökbe jártam, s egyszer apuka felkínálta, hogy mehetek öttusázni. Kipróbáltam, érdekesnek tartottam, a lövés is közte volt. Nálunk otthon fegyverekkel soha nem kerültem kapcsolatba. A kisgyerek mindig pisztolyra vágyik, de nekem azt mondta az apuka, hogy nem, mert a fegyvereket tisztelni kell. Volt esélyem kipróbálni. Megtanultam a tiszteletet és a kellőképpen szükséges önfegyelmet ahhoz, hogy tudatosítsam, milyen nagy felelősség, ha fegyver van a kezemben. Úszni szerettem, a többi szám meg idővel jött, megszerettette velem az apukám. Jó társaságba kerültem. Most nem tudom, mivel tölthetném az időmet, ha nem öttusáznék. Mert mit csinál az, aki csak iskolába jár? Nem lehet reggeltől estig tanulni. Kevés fiatal teszi ezt. Az időt hasznosan kell eltölteni. Kiskoromtól rávezettek erre, és megszerettem az öttusát. Természetesnek veszem, hogy ameddig érdekel, ameddig jó társaságban vagyok, addig ezt szívesen teszem. És sportolás nélkül el sem tudnám képzelni az életemet, mert szeretek mozogni.

Fivére, Gyuri is öttusázó. Ő most hol tart? Róla kevesebbet hallani.

Apuka egyformán bánt velünk. Két évvel idősebb fivéremnek nehezebb volt, mert neki nem volt senki, aki előre- húzta volna. Engem mindig hajtott, hogy legyőzzem, jobb eredményeket érjek el, mint ő, ami segített versenyzői fejlődésemben. Tehát volt kihez igazodnom. Neki is köszönhetem, hogy az ifjúsági olimpiára kijutottam. Sokszor vele edzettem, s edzek ma is. A sportban az a legnehezebb, amikor valaki maga készül, mert ahhoz nagyon erős pszichikai felkészültség, akaraterő szükséges. Az ember ugyanis társas lény, vonzódik a többiekhez, társaságban szeretne lenni. Mindig sokkal könnyebb együtt edzeni, egymást bátorítjuk. Bátyám nagyon nagy támaszom, főleg az edzéseken.

Gyuri jár versenyekre is?

Együtt edzünk, tavaly ő sem zárt szerencsés évet. Volt öttusa Világkupákon is, de neki is a futás a gyenge pontja, ez tehát a családban van. Új edzőnkkel, Michal Vargával most a fizikumunkra, a futásra, a kitartásra építünk. Közben Gyuri nyáron műtéten is átesett, ami szintén visszafogta.

2010-ben tizennegyedik lett a szingapúri ifjúsági olimpián. Máig ezt tartja legnagyobb sikerének?

Igen. Az egész év élménydús volt, mert a kijutáshoz körbejártuk Európát. Versenyeztem Bulgáriában, Svédországban, Portugáliában, ahol jól teljesítettem, döntős voltam a junior Eb-n. Itt gyűjtöttem a legtöbb pontot, amit később Szingapúrban túlszárnyaltam.

Maga a szingapúri verseny hogyan él emlékeiben?

A városból nem sokat láttam. Megérkezésünk után edzenünk kellett, mert az öttusa az olimpia végén volt. Tetszett, nagyon meleg volt ott. Mindennap úgy éreztem magamat, mintha a szaunában lennék. A vívás jól sikerült, úszásban egyéni csúcsra készültem, lovagolni nem kellett, csak a kombinált futás és lövés egészítette ki a versenyszámokat. Az utolsó lövésnél rontottam, emiatt visszaestem. Az utolsó kilométeren még beleadtam apait-anyait, tizennegyedik hely lett belőle.

2013-ban mi foglalkoztatja a leginkább?

Február elején várható a fedett pályás magyar bajnokság, az lesz az idei első versenyünk. Edzőváltás után a triatlonosok közé kerültünk. Az olimpikon Richard Varga bátyja, Michal készít fel bennünket. Várható, hogy a futással többet törődünk majd, mint korábban. Februárban elmegyünk az amerikai Vk-viadalra is. Nagyon szép eredmény lenne, ha bejutnék a 36 tagú döntőbe.