Vezér és kapus nélkül nem ment a szlovákoknak

„A negyeddöntőbe jutás siker lenne” – nyilatkozta Zdeno Cíger, a szlovák jégkorong-válogatott szövetségi kapi-tánya a vb előtt. „Ez a realitás” – mondta már a csoportkör után, ahol a szlovákok az 5. helyet szerezték meg, így nem kerültek be a negyeddöntőbe. De miért történt mindez?

A vb jelenlegi lebonyolítási rendszerében még soha nem jutott negyeddöntőbe egy csapat sem kilenc ponttal. Ha a szlovákok az utolsó csoportmeccsükön legyőzték volna az USA-t, történelmet írhattak volna, bár nem biztos, hogy megérdemelték a továbbjutást. Összeszedtünk néhány okot, amely a gyenge szerepléshez vezetett.

1. Tapasztalatlanság

Zdeno Cíger – részben kényszerből, részben koncepciós elképzelések mentén – fiatalított. Mivel hivatalba lépésekor a legtapasztaltabb játékosok épp bojkottálták a nemzeti csapatot, kénytelen volt új nevek után nézni. A szövetségi kapitány utólag a tapasztalatlanságot nevezte meg a sikertelenség fő okaként, bár a szlovákok átlagéletkora – 26 év – átlagosnak mondható a mezőnyben, a kanadaiaké (24 év) és az amerikaiaké (23) még alacsonyabb. Cíger csapatában 8 vb-újonc játékos volt, és 8 olyan hokis, aki korábban csak egy vb-n szerepelt, de ez sem mindig mérvadó, hiszen a csehek 13 debütánssal vágtak neki a vb-nek, mégis megnyerték a csoportjukat (igaz, a negyeddöntőben meglepték őket az amerikaiak, és rávezetések után 2:1-re győztek). A szlovák keretben négy NHL-es hokis volt, ám a cseheknél csak három, s például három volt a dánoknál is…

2. Emberelőnyök

Cíger szerint a szlovákok gyalázatos emberelőnyös mérlege is a tapasztalatlanságból és a stresszből fakadt. A szlovák csapat 28-szor játszhatott fórban, és ezekből a helyzetekből csak két gólt lőtt. Ez 7,14%-os mutató, ennél gyengébbek csak a norvégok voltak, 6,9%-kal. A lista élén a csoportkör után a dánok álltak, akik 26 emberelőnyből 9 gólt szereztek (34,62%).

A szlovákok egyébként is gyenge százalékkal lőttek, kísérleteik kevesebb mint 10 százaléka végződött góllal, ráadásul a leggólerősebb játékos egy hátvéd volt, Andrej Sekera (3 gól).

3. Kapusteljesítmény

A szlovák hokisikerek mögött mindig volt egy átlagon felüli kapus, Július Hudáček és Branislav Konrád azonban csak azt fogta meg, amit meg kellett. Konrád két meccsen jutott szóhoz (ebből egyszer csereként), 87,18%-os hatékonysággal védett, Hudáček öt mérkőzést védett végig, egyszer pedig csereként állt be, ő a lövések 87,84%-át hatástalanította, ezzel a kapusok rangsorában a 12. volt. Összehasonlításként: a 2002-es szlovák vb-arany alkalmával Lašák 92,13%-os mutatóval a hatodik, tíz évvel később, amikor ezüstérmet nyertek a szlovákok, Laco 92,40%-os teljesítménnyel a negyedik volt a kapusok között.

4. Vezéregyéniség nélkül

Tetszik, vagy sem, Miroslav Šatant nem lehet helyettesíteni. Amióta az ikonikus játékos nem tagja a szlovák válogatottnak, gondok vannak a csapategységgel (így volt ez még a szocsi olimpián is, pedig ott Chára, Gáborík és Hossa is a keret tagja volt). A csapatkapitánynak választott Andrej Sekera nem tudta megfelelően összefogni az együttest, a fiatal Réway pláne nem. A játékosok idegességükben veszekedtek egymással, s bár utána a fotósoknak szánt nagy ölelésekkel bizonygatták barátságukat, a jégen mégsem tűnt úgy, hogy egymásért harcolnának.

5. Sérülések

A szlovák válogatottat igazi balszerencse-sorozat sújtotta Szentpéterváron, komoly sérülést szenvedett Šťastný, Sersen, Hrnka és Viedenský is. Ez behatárolta Cíger variációs lehetőségeit.

6. A sajtó meg a Facebook

Július Hudáček szerint a szlovák válogatott nem tudta kiélvezni a világbajnokságot az őket kritizáló sajtó miatt. Miután a szlovákok sorozatban elvesztettek négy meccset (ebből kettőt úgy, hogy vezettek, kettőt pedig nullára), több játékos a Facebookon is hosszú státuszokban próbálta magyarázni a csapat teljesítményét.

Korosztályos tornákon nem ritka, hogy a hokisoknak le kell adniuk az okostelefonjaikat, hogy ne tudják elolvasni a róluk szóló cikkeket, kommenteket. Lehet, hogy Cígernek és stábjának is ehhez a megoldáshoz kellett volna folyamodnia, mert több játékos képtelen volt felülemelkedni a negatív megjegyzéseken.

7. Cíger kommunikációja

Zdeno Cíger először vezette nagy tornán a szlovákokat, és kommunikációból egyértelműen gyengén vizsgázott. Az elvesztett meccsek után folyamatosan csak a játékosokról beszélt, a 2002-es világbajnok gárda kulcsembere, Ján Lašák ki is fakadt, hogy az „ők” helyett sokkal inkább a „mi” személyes névmást kellene használnia. Cíger Konrádról azt mondta a sajtónak, az a típusú kapus, aki könnyen megtörik (nyilván ez csak növelte Konrád önbizalmát), a fehéroroszok elleni utolsó harmadban (amelyben a szlovákok négy gólt kaptak, és 2:0-ról 2:4-re vesztettek) nem kért időt. Az is sokatmondó, hogy az amerikaiak elleni, utolsó kétségbeesett időkérés alatt nem Cíger, hanem Ernest Bokroš magyarázta a játékosoknak, mit is kellene játszaniuk.