Vettel vagy Alonso?

GYÖRGY NORBERT

A német bajnok kedvezőbb helyzetben van, mivel 13 pont előnnyel érkezik Interlagosba, s már egy negyedik hellyel bebiztosíthatja magának a bajnoki címet. Ráadásul a Red Bullja jelenleg jobb, gyorsabb, mint a spanyol Ferrarija, de Alonsónak van még esélye. Sőt…

Hogy mi szól Vettel és a bikák mellett, azt lényegében már az előző bekezdésben leírtuk: 13 egységnyi előny és a Red Bull elképesztő őszi dominanciája, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy ha semmi technikai gikszer vagy vezetői hiba nem akadályozza majd őket az előrehaladásban, akkor akár félgőzzel, biztonsági versenyzéssel, és ami a legfontosabb: az ellenfél eredményétől függetlenül bajnokok lehetnek. Másrészt: elmondtuk már néhányszor, s mivel vasárnap este már tényleg eldől minden, nem árt, ha még egyszer idebiggyesztjük: ha Seb Vettel nyeri a bajnokságot, az nem (csak) azért lesz, mert jelenleg neki van a legjobb autója a mezőnyben.

Elég csak felidézni, ahogy az év elején a Red Bull (részben az idei szezonra szóló szabálymódosítások miatt, amelyek leginkább őket sújtották) csak csúszkáltak a pályán, nem találták az optimális beállításokat, és a híres kanyarsebességük sem volt az igazi. De ahelyett, hogy kétségbeestek volna, keményem dolgozni kezdtek, s bár való igaz, hogy Adrian Newey a kortárs Forma–1 legjobb tervezője, ahhoz, hogy a konstruktőri zsenialitásból győztes versenygép legyen, épp egy Seb Vettel munkájára (gyorsaságára, tehetségére stb.), valamint hajszálpontos megfigyeléseire is szükség volt. Bár az F1-ben az egyéni bajnoki cím megszerzése a legnagyobb trófea, mert erre fog emlékezni mindenki, viszont az autóversenyzés mégiscsak csapatsport. Többek között a hétvégén immáron másodszor is visszavonuló legendás Michael Schumacher tudna erről sokat mesélni…

S hogy mi szól Alonso mellett? Néhány futammal korábban, miután már nyilvánvaló volt az év végi Vettel–Red Bull-dominancia, Fernando azt nyilatkozta, hogy ha az utolsó, brazil futam előtt még lesz esélye a cím elnyerésére, akkor 100 százalék, hogy ő lesz a bajnok. Vagy ha még messzebbre megyünk: a hetedik verseny (Kanadai Nagydíj) után, ahol Hamilton úgy győzött, hogy az azt megelőző hat futamon mindig valaki más állt a dobogó legtetején (ilyen korábban még soha nem volt az F1-ben), megkockáztattuk, és virtuálisan fogadtunk is arra, hogy az év végén az lesz a világbajnok, aki az idényben elsőként tud másodszor is futamot nyerni. Nos, a következő, Valenciában megrendezett Európa Nagydíjon Alonso győzött, és ő lett az első duplázó…

Hogy ez így édeskevés? Kevés is, meg nem is. Az első nyilatkozatból pl. egyértelműen kiderül, hogy Fernando tisztában van, illetve volt a lehetőségeivel, hogy csöppet sem szívbajos, és önbizalomért sem kell a szomszédba mennie. A másik tételhez (az éleslátásunkon túl, persze) pedig annyit, hogy Fernando három futamot nyert eddig idén, tizenkétszer állt dobogón, és mindig pontot szerzett, amikor elérte a célt. Persze ettől a Ferrari még nem lett jobb versenygép: időmérőn, üres tankkal maga a szenvedés, és egy körön a Red Bullokhoz és a McLarenekhez képest ugyanolyan gyenge, mint az év elején volt, amikor maguk az olaszok sem tagadták, hogy a kocsit elszúrták, dobogóra sem érdemes, nemhogy győzelemre. S hogy mindezek után Fernando még mindig esélyes? Igen, mert ezúttal különösebb nyomás nélkül versenyezhet: ha veszít (ez a valószínűbb), azt mondhatja, Newey és a Red Bull ellen veszített, viszont ha nyer, akkor személyesen ő, Fernando Alonso fog (és hiába az obligát nyilatkozatok, hogy így a csapat meg úgy) szemünk láttára és online mennybe menni.

Ami jól bekavarhat még mindkettőjük számára: az egyre jobb McLarenek és elsősorban Lewis Hamilton, aki nyilván szeretne szépen búcsúzni az istállótól (jövőre a Mercedesben folytatja); Räikkönen és a Lotus, akinek a bajnokság harmadik helyének megtartása a tét Hamilton ellenében; a slapajok: Webber és Massa teljesítménye (Webber az utolsó két futamon célba sem ért, míg Massa ferraris szerződéshosszabbítása óta szinte megtáltosodott: az ezt megelőző austini hétvégén pl. végig gyorsabb volt Alonsónál); valamint a brazil pálya tulajdonságai: az óramutató járásával ellentétes irányú, hepehupás, majd’ 800 méter tengerszint feletti magasságban (ritkább levegő, ergo 7–8 százalékkal kisebb motorteljesítmény) minden körben egy 16 másodperces padlógázos szakasz (az egyik leghosszabb az F1-es naptárban); és a futam napjára várható eső. Vizes pályán Alonso talán kicsivel jobb, mint Vettel, de ha emlékszünk még rá, a német fenegyerek 2008-ban, szakadó esőben, 21 évesen és néhány hónaposan (miután előző nap hasonló körülmények között kiautózta a pole-t), lett minden idők legfiatalabb futamgyőztese Monzában. Most minden idők legfiatalabb háromszoros vb-győztese lehet.