„Very good” – a somorjai edző szerint

A II. liga felsőházi rájátszá- sának harmadik fordulójában gól nélküli döntetlent ért el odahaza a somorjai ŠTK a kassai Lokomotíva ellen.

Furcsa első félidőt láthattak nagypénteken a nézők, mert a kelet-szlovákiai csapat ugyan mezőnyfölényt harcolt ki, de a játékosai ebben a játékrészben egyetlen lövést sem küldtek az idáig kispadozó német légiós, Poser kapujára. A hazaiak viszont gyors kontrából akár két gólt is szerezhettek volna. A 25. percben Freitas szöktette Peut, aki azonban a vendégkapusba emelte a labdát. Röviddel ezután szerepet cseréltek. Az utóbbi csatár pályáinkon ritkán látható parádés indítással hozta helyzetbe társát, ő azonban közelről ugyancsak a hálóőr kezébe perdített.

Szünet után mindkét együttes a maga javára fordíthatta volna a mérkőzést. Először Harvila ugrott ki, közeli lövését azonban a hazai portás bravúrosan hárította. Parázs jelenet játszódott le az első óra végén, amikor Freitas egyedül tört kapura, jóval a tizenhatoson belül azonban lerántották. A bíró először továbbot intett, majd mindenki elképedésére 17 méterről ítélt szabadrúgást, amelyet Peu a sorfalba lőtt. A 70. percben az ötös sarkán üresen hagyott brazil gólvágó kapásból gyatrán mellédurrantotta a jobbról elé tálalt beívelést. Az utolsó negyedórában a vendégek különösebb gond nélkül, elégedetten őrizték meg az eredményt.

A mérkőzés főszereplője kétségtelenül a somorjaiak finn edzője, Mika Lönnström volt, aki részben a sérült Pančík és az öt sárga lapja miatt egy meccsre eltiltott Záhumenský hiányzása miatt Horváth Csabát rendelte a védelem tengelyéből a középpályára, Peut pedig a szélre. Utóbbi döntését érdeklődésünkre azzal magyarázta, hogy az ellenfél magas védőivel szemben középen nem érvényesült volna. Gyors, lapos passzos támadásokra talán nem is gondolt, holott néhányszor a hazaiak éppen ezekkel hozták zavarba a Lokit. Az edző egyébként a második félidőben az oldalvonal széléről, amolyan önjelölt karmesterként dirigálta védenceit, mintha edzést tartana, megszabta nekik még azt is, hogy hova, kinek adják a labdát, és miként helyezkedjenek. Ezzel azonban ártott a csapatának, amelyben a kreativitást és az önálló megoldásokat az utasításoknak megfelelni igyekvő görcsös igyekezet váltotta fel. Még az sem segítette őket, hogy az edző szinte félpercenként ordibálta be, hogy „good” és „very good!”. A közönség nem látta ilyen fényesnek kedvencei teljesítményét, amely szerinte ezen a délutánon legfeljebb átlagos volt.